Rész
1 1| látni e vonuló seregeket, amint dobszó, trombitahang nélkül
2 1| szervusz! – kiálta rám Laci, amint megsejtett. – Te vagy az,
3 1| néhány percig meg volt halva.~Amint föleszmélt, azon vette észre
4 2| feküdt a komp fenekében, amint meglátta, hogy ötven-hatvan
5 2| előre, hol hátra hullámzik, amint huszár vagy vértes kezd
6 2| két ellenséges zászlót, amint lassan, nehezen közelítnek
7 2| kerülendő a vívó huszárezrednek.~Amint robogva haladnak előre,
8 3| pisztolyokkal felrettenetesítve, amint őket nekem a mama látnoki
9 3| az őrnagy.~Szétnézett, amint engem meglátott, odajött.
10 4| könnyes arcát a bibliából, s amint szeme könnyein áttekinte,
11 5| hurcolta el a csatatérről.~Amint hazatért a laktanyára, tisztjei
12 5| világítottak a dolgozóknak, s amint elöl az utászok a sziklákat,
13 6| nők körülállták az anyát, amint a fiút arra látták tartani.~
14 6| én leszek, tennetek azt, amint én, halottjaitokhoz méltóknak
15 7| hosszú lesz majd pihenése.~Amint ott elfásultan feküdt, nem
16 7| s felállíták a nép közé.~Amint meglátták iszonyú dúlt arcát,
17 7| úgy légy boldog e világon, amint azoknak ártani fogsz tűzzel
18 7| csatarendet formálnak, s amint a kapitány a homlokzat elé
19 7| neki, ott haljon meg! – S amint rohan a sánc felé, meglátja
20 8| a küszöbnek támaszkodva, amint hivatása hozza.~A kastély
21 8| Szótlanul hagyá el a szobát, s amint kilépett, elöntötte a sűrű
22 8| midőn senki sem látta, de amint legelső lépténél kardja
23 8| sarkantyúba kapva, elvágtatott.~Amint a kereszt alá ért, nem jutott
24 8| lélekkel sem találkozott, amint a kis völgyi helység utcáján
25 8| látni villogó acélkardját, amint szikrákat hányva s sebeket
26 8| várnak rá nagy kövekkel, kik, amint a szorosba jut, védtelenül
27 8| óvatosan a falhoz vonva magát, amint rokona ősz fejét egy karóra
28 8| kiejté kezéből fejszéjét, amint Barnabást meglátta. A rémület
29 8| fel nehéz vasbuzogányát, amint a kiáltást hallá, s futott
30 8| s kit ő észre nem vett, amint háttal feléfordult, egy
31 8| egy hiányzik – mondának, amint a holttesteket megszámlálták. –
32 8| kívánni, hogy úgy jusson reá, amint én most őt rátok bízom.
33 8| félakós hordót húzott elő. S amint eközben az ott fekvő leányra
34 8| elkezde nyargalni, futott, amint tőle kitelt, ereje fogytáig,
35 8| kaszája melléje volt letéve. Amint észrevette a közeledőt,
36 8| a decuriót felkeresni, s amint azt az útban találta, lelkendezve
37 8| sem – felele az oláh. – Amint rajtuk rohantunk, a frátye
38 9| leszaladt volna a bástyáról, amint csak illik, így azonban
39 9| borzalmát a szakállas őrnagy úr. Amint a gránát sisteregve a sáncra
40 10| tetszett neki a társaság, de amint egyszer a tábornokot megpillantá,
41 10| segédtisztei kíséretében, s amint azon lovagolt, megütötte
42 10| templomába nemigen jár ember.~Amint a kápolna mellett elhaladt
43 10| hevesen vitázva közeledtek, s amint az üteghez értek, mindketten
44 10| lépésnyire nyargalt el mellette, amint táborkarával egyedül állott.
45 11| holdvilágba, az erdős hegyekre, s amint tekintetével a horizontra
46 11| álmában, felugrott ágyából s amint futna kifelé, a bástya ormáról
47 11| éjfélen mélységes álmában, amint kórágyán feküvék, egy fehér
48 12| csapatjait elrendezve a hídon, s amint az ostromtűzben egy ujját
49 12| amnesztiáért.~A kis szürke ember, amint a pirongatóriumot megkapta,
50 12| hetvenbe járó férfi volt.~Amint meglátta a tábornokot, odalépett
51 12| hozzá kis szürke fejével, de amint azon helyre ért, hogy a
52 13| Az orvos odalépett hozzá. Amint a leány kiterjedt mágneses
53 13| szemeibe, pillái nem mozdultak.~Amint az orvos megfogta a leány
54 14| előtte, a hadnagy belépett.~Amint egymásra néztek, az ifjú
55 14| hozzájutni – monda a leány, s amint ott térdepelt, védve nyújtá
56 14| felkapta fegyverét, s pőrén, amint aludt, rohant ki az utcára.~
57 14| után serege felett, csak amint ágyából lovára vetette magát.~
58 14| restelltek tőle eltanulni.~Amint meglátta a hadnagyot, vitéz
59 15| előnkbe mutatni.~Elmondjuk, amint hallottuk, egy szót sem
60 15| fekete úr volt ott, ki, amint megérté a delikvens kihágását,
|