Rész
1 1| A miniszter úrral?~– Hát önök mióta híják Lacit miniszternek?~–
2 1| sem vagyok felelős.~– De hát mi szükséged van erre a
3 1| beszélt volna egy gégéből – Hát kinek néz az úr minket?
4 1| van, jól, csak eredj.~– Hát kineveztess holnap őrnagynak.~–
5 1| belekötöttem a miniszterbe.~– Hát neked mi bajod? mondd frissen.
6 1| hogy ha eluntak állni, hát leülhetnek!~Ezzel az instrukcióval
7 1| pénzedet?~– Dehogy lopták.~– Hát mért csináltál olyan nagy
8 1| nem értek a puskához.~– De hát nem gondoltál valamit?~–
9 1| néhány nagybecsű gyűrű.~– Hát ez micsoda?~– Föveny a Szaharából.
10 1| a bureau-személyzetet.~– Hát ez?~– Nevezetes férfiak
11 1| kézvonásai, vesd a kandallóba.~– Hát ez a gyémántos kard?~– Ki
12 1| maga elé.~– Nos, nyisd fel hát, mi van benne?~– Nézd, a
13 1| mert egy szót is szólni.~– Hát ezzel a fiúval mit tegyünk –
14 1| hatmillióra volt szükség.~– Hát számadás mennyiről van?~–
15 1| miért megy most Pestre.~– Hát Pestre tetszik? Nem tudom,
16 1| tréfásan, és ivott.~– De hát ez esetben kár is kegyednek
17 1| ki, hogy kicsoda.~– Haha! hát nem ismeri az írást? Hisz
18 1| őszintén, és ivott.~– De hát visszatérőben nem veszik
19 2| leverő, oly nyomasztó vala.~Hát még az a jókedv, az a délceg
20 2| mérgesen a rekrutának.~– Hát kend mit kapkodja félre
21 2| Gergő – szólt a kapitány. – Hát amikor még nem volt komp
22 2| rezonérozni.~– No, fiúk, hát aki szereti a fürdést, utánam! –
23 2| hogy holnap csata lesz, hát azután halljuk azt a szép
24 3| volt és mi történt vele. Hát éppen abban a szobában rejtette
25 3| báli ruhád.~– Hogyne volna, hát az a fehér. Csak egyszer
26 3| feleségeik legyünk.~Akkor hát én nem tudom, hogy mire
27 4| végére is utánam látszanék.~– Hát apádék?~– Apámat négyfelé
28 5| megtorlásra gerjeszteni, hát még, mikor e harag tüzét
29 7| minő halállal halj meg.~– Hát te hóhér vagy, Basilisk?~–
30 7| keservesen.~– Emeljétek föl hát – szólt Basilisk –, hadd
31 7| soha?~– Nem.~– Hiszed-e hát, hogy nem nyugszom meg addig,
32 7| lelkesültséggel felkiált:~– Előre hát, az isten nevében!~S azzal
33 8| az ifjú mosolyogva.~– No, hát franciát – igazítá ki magát
34 8| a harcok lobogója körül; hát még ha volnátok, mint mi.
35 8| mindig egyformán hajítunk.~– Hát kártyázni fogunk rá.~– Azt
36 8| megcsalhatják az együgyűeket.~– Jó, hát írd te neveinket cserepekre,
37 8| kezdte vakarni a fejét.~– No, hát mondj te valami okosat,
38 8| énvelem; elvitázhatlanul.~– De hát mondjad, miképpen – nyugtalankodék
39 8| akarom.~– Ha nem akarod, hát szaladj innen.~– Nem bánom,
40 8| a lőport éri.~– Látom.~– Hát egy tallért sem adsz?~–
41 8| Egy batkát sem.~– No, hát üssön meg a hetvenhét ágú
42 8| az? – felelé Lupuj.~– No, hát imádkozzatok, mert ez az
43 9| semmit, mert nem adnák meg.~– Hát azon esetben van itt a kazamátákban
44 9| szemmel, hogy mikor fog hát rászakadni az ég.~A gránát
45 10| habár kapitány volna is!~– Hát el hagytad magadat fogatni,
46 10| kacskaringós szedtevettét.~– Hát Miska, a mi katonánk leszesz
47 10| őrmester, de nem tudok írni.~– Hát mi a kőt szándékozol mívelni?
48 10| A huszár észrevette.~– Hát bizony azt csak tudom, hogy
49 10| mit mondani.~– No Miska, hát nehogy elszökj tőlünk, inkább
50 10| valamire várni.~– Ezredes uram! Hát már így szégyenszemre menjek
51 10| magyar vezér ellen.~*~Volna-e hát a magyarnak is egy külön
52 14| előtte e gondolatra.~– Jertek hát, orgyilkosok! – kiálta elförmedve –,
53 15| jó.~– Hogyhogy? Semmi jó? Hát mi bajuk van?~– Hjaj… Nagyon
54 15| nyilvánságosan poharat emelni.~– De hát én nem tudom, hogy mi itt
55 15| megjavíthatatlan embert.~– Hát nem volt elég, hogy kétszer
56 15| annyira megijedt.~– De hát mégis, mit kellett volna
|