Rész
1 1| íróasztalába.~– Ki járt itten? – kérdé újra sztentorral, s öklével
2 1| ezzel a fiúval mit tegyünk – kérdé suttogva a pecsétőr, az
3 1| néznek utánam a dámák? – kérdé a miniszter úr pecsétőrét,
4 2| Mi történt, Gergő? – kérdé.~– Nem sült el a csel –
5 3| alszanak.~– Hol alszanak? – kérdé az.~Én megmutattam neki
6 3| Hol is hagytuk csak el? – kérdé az egyik.~– Igen! a quadrille-nál –
7 4| keresztül.~– Honnét jöttök? – kérdé az öreg.~– Agyagfalváról!~–
8 4| vele által, és a népség kérdé, mely diadalszekér az ott,
9 5| szobájában, ki nyers hangon kérdé a belépőtől, hogy mit akar.~–
10 5| szekérre.~– Minek az? – kérdé az asszony sértett büszkeséggel.~–
11 5| parancsolatban van önnek adva? – kérdé a nő élesen.~– Ezt így szokták,
12 5| Kegyed tehát egyedül jött? – kérdé az őrnagy, többé nem hideg,
13 5| Valót beszéltem-e? – kérdé triumfáló arccal a nő. A
14 5| mint menekültek meg? – kérdé a nőtől.~– Úgy hiszem, a
15 5| ember nem volna a világon? – kérdé a nő csábos hízelgéssel
16 5| Milyen különös volna – kérdé egyszer a nő, felállva helyéről –,
17 5| férfi?~– S nem ismerné ön? – kérdé a nő élesen, vadon tekintve
18 6| Micsoda kiáltás az? – kérdé Éli, hallván a kiáltást.”~„
19 6| Miért nem olvasod tovább? – kérdé az aggastyán.~– Sötét van,
20 6| kriptaajtóban hallván a sírást, kérdé, mely sírás az.~– Elveszett
21 7| akartok, mi bajotok velem? – kérdé a férfi vérző szájjal.~–
22 7| Mit akarsz mondani? – kérdé remegve az apa.~– Igen szép
23 7| már imádkozni, kisfiam? – kérdé a férfi, térdére ültetve
24 7| vezér.~– Mit hoztatok? – kérdé Rózsa.~– Kegyelmet tinektek! –
25 7| Szenttamási György hírét? – kérdé a szökevény elbámulva.~–
26 8| kard oldaladon, Imre? – kérdé reszketeg hangon az agg. –
27 8| decurio volt.~– Hol vagyok? – kérdé Imre, kábultan keresve emléket
28 8| kalpagodra volt írva? – kérdé tőle elszörnyedve.~– Igen.~–
29 8| rondella.~– Hallod e zajt? – kérdé belépő öccse, kinek arca
30 8| előtte.~– Mi történik itt? – kérdé, s meglátva az alélt leánykát
31 8| még valaki, hogy lehet? – kérdé az óriás, kegyetlen szigorral.~
32 8| leány birtoka felett? – kérdé Numa az ott várakozóktól.~–
33 8| azon keresztül.~– Imre? – kérdé meglepetve a lyánka. – Te
34 8| monda.~– Nem tudod? – kérdé az ifjú csodálkozva. – Eredj
35 8| felesége.~– A decurio neje? – kérdé csodálkozva az ifjú.~– Igen,
36 8| szerelmeskedik.~– Hogy tudod ezt? – kérdé hidegvérrel Numa.~– Láttam
37 8| nézve azoknak szemeibe, kérdé mély, érzelmes hangon:~–
38 8| föl álmából.~– Mi baj? – kérdé fektéből fölemelkedve.~Öt
39 8| decurio hideg szokott hangján kérdé: „ki ölte meg őket?”~– Egyikünk
40 8| vén embert lesújtottad? – kérdé Lupujhoz fordulva.~– Ugyan
41 9| megtekinteni a sáncot? – kérdé a legnyájasabb hangon, melyet
42 9| odafenn fogunk ebédelni? – kérdé reszkető állal.~– Természetesen.
43 10| Ismersz-e még, öreg Miska? – kérdé a huszártól jókedvűen.~–
44 10| leszesz ezután, ugye? – kérdé a tábornok, s várta, hogy
45 10| Egyik főtiszt haragosan kérdé ekkor tőle, hogy miért akar
46 10| elmaradottól nyers hangon kérdé a tábornok:~– Ki az, akit
47 10| családja címere.~– Mi ez? – kérdé izgatott kedéllyel a sekrestyéstől.~–
48 10| káromkodott odakinn.~– Mi az? – kérdé a tábornok.~A tisztek kétszer-háromszor
49 10| fiúk? nem futnak-e még? – kérdé a tábornok.~A tűzmester
50 13| tekintetet vőn.~– Ki e férfi? – kérdé tőle az orvos halk, ismerős
51 13| Micsoda falu ez, földi? – kérdé a kárvallottat a tábornok
52 14| búsan és leverve, szívesen kérdé tőle: – tán sebet kaptál,
53 15| Honnan jött az úr? – kérdé furfangos ábrázattal az
54 15| világon!~– Az egész világon? – kérdé a szegkovács, elgondolkodva,
55 15| Ki az a Slimák mester? – kérdé szigorúan az a kövér vörös
|