Rész
1 1| megvetésnek, s nyomatékos hangon kérdezé:~– A miniszter úrral?~–
2 1| mondhatnám – felele gordon hangon. – Már a második icce aranyat
3 1| nevete impertinens éles hangon –, az én generálisom nem
4 1| fiókjába, s azzal felordíta oly hangon, mintha harminc cserépkorsót
5 1| káromkodék mindig magasodó hangon, míg végre oly dörgéssé
6 1| öcsém – vága közbe konfidens hangon a miniszter. – Látod, nem
7 1| szólt kemény, szétmorzsoló hangon.~– Azt ne merje ön kérdeni,
8 2| huszártól halk, szemérmetes hangon:~– Hol Róbert?~– Estére,
9 2| Egy napon Róbert komoly hangon, kissé titkolózva mondá
10 2| ellenség, utánam!” kiálta dörgő hangon, mire a sereg viharos éljenzéssel
11 2| éljent kiált halálhörgő hangon, s azután leveszi sebéről
12 3| igen szelíd, behízelgő hangon köszönve meg minden ajánlott
13 3| meglehetősen mérséklett hangon válaszolék neki, hogy nem
14 3| önt ismerni.~Mindezt olyan hangon, minővel a szolgabíró passzust
15 4| s azután rekedt, tompa hangon beszól a ház gazdájához.~–
16 5| teljesen, de hidegen csengő hangon. – Mi régen láttuk egymást.
17 5| talált szobájában, ki nyers hangon kérdé a belépőtől, hogy
18 5| őrnagy, hideg, erőtetett hangon –, megbocsát kegyed, hogy
19 5| nem hideg, kényszerített hangon, hanem indulatosan, fellázadtan.~–
20 5| simult – midőn hirtelen nyers hangon szólal meg valaki ablaka
21 5| szobába! – kiálta rá haragos hangon, s maga után bocsátva a
22 5| kiálta ekkor reszkető hangon, vad fenyegető alakká magasulva
23 6| behunyt szemmel folytatá halk hangon a bibliai vers jól ismert
24 6| tömeg közül, kemény elítélő hangon Judit.~A fiú felelni akart.
25 6| csengő, reszketéstelen hangon.~– Testvéreim! Sepsiszentgyörgy
26 7| pihegé a lyán, bágyadt, beteg hangon –, az ablakhoz hágcsó van
27 7| kiálta szét erős férfi hangon –, Szenttamásról jövök,
28 7| az hozzá nyugodt, szelíd hangon. – Nem azért mentett meg
29 7| elő, s szigorú könyörtelen hangon olvasá fel a halálítéletet
30 7| halálhírnök – szólt elfulladt hangon a segéd –, ami hírt hozok,
31 7| György!” – kiálta rettenetes hangon. A vér megfagyott ereimben.
32 7| a Szenttamási irtózatos hangon. – Benne lakik családom
33 7| elhajította messze, haldokló hangon hörögve: „ne hallgasson
34 8| családfő, reszkető, fáradt hangon, melyben komoly, igen komoly
35 8| Imre? – kérdé reszketeg hangon az agg. – Nem jó világ az,
36 8| térdeit s elkényszeredett hangon kéré, hogy ne legyen oda
37 8| lőtt ott? – ordítá dörgő hangon az óriás.~A vérszomjú oláhok
38 8| szólt az özvegy száraz hangon. – Ingyen nem kell adni
39 8| után hajoltában lassú, halk hangon súgá a lyánkának: „ne félj”,
40 8| nyugtalansággal, csaknem síró hangon az oláh, s mint egy pákosztos
41 8| fejét, s nyájas, szelíd hangon mondá: „szegény kisleány,
42 8| rebegé az ifjú szenvedélyes hangon.~A lyán felijedt az ismerős
43 8| el jobbját – szólt édes hangon a lyánka a decurióhoz s
44 8| szemeibe, kérdé mély, érzelmes hangon:~– Ti szeretitek egymást?~
45 8| megrázva kiálta rekedt dühödt hangon:~– Cine mintye!~Pár óra
46 8| végre egészen megváltozott hangon.~– Nem még, vezér, minek
47 9| rájok kemény parancsoló hangon.~– Kicsoda ön? – kérdi sértett
48 9| úr – szólt megjuhászult hangon a szakállas, termetes őrnagy,
49 9| tábornok türelmes, szelíd hangon válaszola:~– Az nem érne
50 9| kérdé a legnyájasabb hangon, melyet valaha főispáni
51 9| Uraim! – szólt erős csengő hangon a parancsnok. – E pohár
52 10| Jöttek az énekesek, nyújtott hangon szomorú dalt énekelve a
53 10| hátul elmaradottól nyers hangon kérdé a tábornok:~– Ki az,
54 13| tőle az orvos halk, ismerős hangon.~A leány vártatva, tétovázva
55 15| nehezére eső ünnepélyes hangon ekképen fejezé ki magát:~–
|