Rész

 1   1|            zászlót s elfutott vele.~Tán még most is nevetnének,
 2   1|        lehet valamerre menekülni?~– Tán nem azon gondolkozom éjjel-nappal?~–
 3   1|         gondolkozom éjjel-nappal?~– Tán álruhában? Én mint hentes,
 4   1|             s alá.~– Beszélt kegyed tán vele?~– Megállítottam. Hallani
 5   1|    mindenféle tónusból és nyelvből, tán koszorút is hánytak a szónokra,
 6   1|        volna, jobb volna.~– Lehetne tán addig valami omlettet készíteni.~–
 7   1|            oly érettek, oly okosak. Tán mindnyájan egy tanoda egykori
 8   2|        Meddig maradsz nálunk?~– Még tán egy óráig lelkem, egyetlenem.~–
 9   2|      voltunk. Lám, ha magam megyek, tán csak átbocsátnak, s akkor
10   3|       asztalra, így csak nem fognak tán a magyarok engemet megenni,
11   3|         adnak ezek most bált, azért tán, hogy táncoljanak? Szépen
12   3|             le a ruhájáról valamit (tán sár, vagy vér?), s sietett
13   4|     felnyitja, ott olvasson belőle. Tán emlékezni fog újra a jósló
14   4|           hallgatózni látszik, vagy tán lovát pihenteti.~Az út hol
15   4|      visszanéztem, azt hittem, hogy tán el tudom hagyni, de még
16   4|             el tudom hagyni, de még tán a világ végére is utánam
17   4|          sok ember elveszett, lehet tán kétezer is, kivált a szegény
18   4|           midőn eszébe jutott, hogy tán ez utolsó útja lesz életében,
19   4|           balnapoknak, miknek végét tán a jövő hetedik ivadék sem
20   4|         remélve, hogy üldözöttekből tán ők válhatnak üldözőkké.~
21   4|          elegyül itt alant.~Az égen tán felhőszakadás lesz, ide
22   4|           ordítása.~Egy villám vagy tán egy tüzes golyó felgyújtja
23   5|            ha nincs-e megcsonkítva, tán feje levágva, arca eléktelenítve?
24   6|             égdörgés, szélsóhajtás. Tán az elhullottak szellemei
25   6|            s alakja oly lenge, hogy tán a fuvallat is elvihetné,
26   6|             és a menyasszony szemei tán őt keresik az alaktalan
27   6|              még várta, hogy valaki tán marasztani fogja. S mikor
28   6|          Szemeikből könnyek helyett tán inkább szikrák hullanának.~
29   6|      ismerős tárgyra, valakire, kit tán egykor képben lefestve láttunk
30   7|         kétségbeesett sikoltásokat.~Tán egy szekér belemaradt az
31   7|     megszabadítani.~– Eszeden vagy? Tán nem próbáltam én azt eleget.
32   7|            holnaputánra?~– Az ember tán gonosztevő?~– A haditörvény
33   7|              sőt, ha akarnád tenni, tán visszatartanálak, mit lengyel
34   7|           Isten, ott túl a bérceken tán titeket is vár jó édesanya,
35   7|             inkább a menyasszony.~– Tán el kellene halasztani az
36   8|        világ emlegeti, pár év múlva tán egy sem fog élni, s azokat,
37   8|            híd alatti árokból, mire tán a visszhang vagy hasonló
38   8|        keresztülgázolni magát, de ő tán szégyenlette legelső csatáját
39   8| mennydörgőbe! Szenteltvízzel akarsz tán bennünket védelmezni kőzápor
40   8|       tégedet fog keresni.~– Említe tán előtted.~– Mikor félholtan
41   9|          nagy hosszú terem, melyben tán kétszázan is elférnénk.~–
42   9|     elférnénk.~– Valóban?~– Sőt még tán egy zenebanda is beférne
43   9|         Valóban szép gondolat… önök tán máskor is tartottak ott
44   9|      mellett, nagyobb rezignációval tán nem fogtak még lakomához
45   9|         közül a veszélyes sáncokra, tán ők már szokva voltak az
46   9|          azt látszott mutatni, hogy tán nem éppen jó helyre.~A gránát
47  10|                hogy a tábornok urat tán érdekelni fogná, megtudni
48  11|             azok nálad nélkül? vagy tán látogatni jársz ide valakit,
49  14|         Miért beszélted ezt nekünk? Tán hogy féljünk tőlök?~– Azért
50  14|            s a lovakat lenyergelik. Tán így nem vehetik majd hasznát
51  14|      álmodik és faja vérében gázol, tán önmaga verte volna szívébe
52  14|              szívesen kérdé tőle: – tán sebet kaptál, jó fiú, hogy
53  15|         leitatja az embert, még így tán valami veszélyes komplottnak