Rész

 1   1|        múlva lesz, ne is fáradjak oda érte magam, csak egy káplárt
 2   1|       pecsétőr kíváncsian hajlott oda, megtudni az annyira keresett
 3   1|    indulni. Ezen iratokat viszed, oda, ahová címezve vannak. Egy
 4   1|          egy ostromló sereg. Nézz oda ismét. Már alig vannak ezeren.
 5   1|           után, anélkül, hogy azt oda ne csukta volna. A kardját
 6   1|     Abrudbányán, s rögtön sietett oda hivatlanul, kéretlenül,
 7   2|          ne menjenek addig, míg ő oda átér, s forgatta a kardját
 8   2|         rejtett osztálya várt rá, oda nyargalt vissza.~Megállt
 9   2|        meg, hogy azon nap estéjén oda Damjanich egész dandárával
10   2|           légy testvére és temess oda, ahol rám találjon.~Az ifjú
11   3|           fog rögtönözni, és hogy oda mi is hivatalosak vagyunk,
12   3|      szorítá a rózsát. Nem néztem oda, de azért láttam. A fél
13   5|        egy huszár nyargalt azután oda, az ragadta meg kezénél
14   5|     horvátoktól szállásolta magát oda hozzánk, annak az ujján
15   5|   tartotta.~– El tudnál-e engemet oda vezetni?~– Azért jöttem
16   5|        ott nem ritkán leírva adta oda neki az egész haditervet,
17   5|        özvegyet. Éppen akkor ment oda.~– Éppen jókor jön kegyed,
18   5| kikémlelni.~– Ahhoz én nem értek. Oda tudományos ember kell, ki
19   5|            szólt a nő gúnyosan –, oda a mámor is elég, míg ide
20   5|    ellenséges sereg.~Hol ide, hol oda hajlott a diadal, mígnem
21   6|       mondd. Hányszor adtam volna oda a megutált életet az irigylett
22   7|        nem bírja már bevenni. Jer oda, igyál, mártsd bele rettenetes
23   7|         le nem tiporták a földre, oda is maga után rántotta, s
24   7|        egy kiáltás nélkül fordult oda a rabló, s egy férfit láta
25   7|          elé értek a város végén, oda bement a szegénylegény,
26   7|       fogják.~Egy óra múlva értek oda. A közelgő lódobogásra hangosan
27   7|       verte el rajta a „nincs még oda Lengyelország” indulóját.~
28   7|           egy vén őrmester ugrott oda, az ragadta meg a lovat,
29   7|        bosszúállásnak szárnya van oda fölrohanni, pokoli az ágyúk
30   8|       hangon kéré, hogy ne legyen oda sokáig, mert ő félni fog
31   8|          a levegőbe kapva, rohant oda valami közel fához, s a
32   8|        ostromlók kiáltozását, kik oda hágcsót támasztottak s most
33   8|       hátrálni kényteleníttetnek, oda menekülhessenek.~Ott várták
34   8|      ütéseire, örvendő ordítással oda jelt cimboráinak, hogy idejőjenek.~
35   8|        beszélte el, mint temették oda mind a legyilkoltakat.~A
36   8|         ifjú csodálkozva. – Eredj oda és nézd meg.~A küldött nem
37   8|           zörgetni.~Egy oláh jött oda és mondá neki, hogy nincs
38   8|    ablakán szokott kinézni. Eredj oda, ha akarsz, de én elébb
39   8|            higgy nekem és ne menj oda, rossz napok várnak az ott
40   9|        Kemény dobogó-híd vezetett oda a városból, a sziget egyik
41   9|          s mind, mind ledöntötte…~Oda a sziget is, szép fái kivagdalva,
42   9|       várossal összeköté, leégve.~Oda a jókedv, oda a régi öröm,
43   9|  összeköté, leégve.~Oda a jókedv, oda a régi öröm, a templomba,
44   9|           is beférne mellénk.~– S oda nem hatnak be a bombák?~–
45   9|            dicsőség ide, dicsőség oda – de úgy leszaladt volna
46  10|          Hátranéz. Miska lopózott oda lábujjhegyen, s szörnyű
47  10|      pihent, de szemei nem néztek oda, de lelke nem volt a szobában.~
48  10|    tegnapelőtti szomszédnéja most oda van temetve.~A tábornok
49  10|        fok hiányzott, nem is járt oda fel a harangozó, a csengettyűkötél
50  10|           pajkos suhancok szoktak oda néha felmászni galambfiakért.~
51  14|           a férfiak éltüket veték oda áldozatul, ők még az életnél
52  15|          arról, hogy miért jutott oda.~*~A három hónap elmúlt,