Rész

 1   2|        házához is betoppant egy huszár, szép karcsú szál legény,
 2   2|         Miért nem jött veled?~A huszár mosolygott.~– Én futok előle,
 3   2|       vértesekhez – magyarázá a huszár szavait –, s most egymás
 4   2|        az égre kiált! – szólt a huszár arája remegve.~– Nem gondoltok
 5   2|   indulót fújták.~Búcsút vett a huszár, egy rövid szó és egy hosszú
 6   2|    napot megelőző estén egy vén huszár érkezett e révhez a Tiszántúlról
 7   2|          Sajátságos, hogy a vén huszár, még az ősz parasztot egész
 8   2|    valami idegen mondást.~A vén huszár megértette, hanem azért
 9   2|          Az őr újra kiáltott, a huszár öklét rázta felé.~– Azt
10   2|         le kend – mordult a vén huszár a rekrutára, s kirántotta
11   2|       töri. – S ezzel elkezdé a huszár szidni a túlparton levőket
12   2|        a kompkötélhez, s mire a huszár a Tisza közepéig jutott,
13   2|         a túlsó partra. Az öreg huszár káromkodott, fenyegetölőzött
14   2|      ugratott ki a partra a vén huszár. A közel erdőben rejtett
15   2|         el a csel – monda a vén huszár. – Mondtam, hogy ne menjünk
16   2|    másutt vértesek között egyes huszár, az összebomlott tömeg hol
17   2|      hol hátra hullámzik, amint huszár vagy vértes kezd benne erőre
18   2|    porfátyolt a csatáról.~A vén huszár verekszik véres ellenfeleivel.
19   2|     oktatásokkal táplálta a vén huszár újonc alattvalóját, téziseinek
20   2|   találsz, elvihetsz – felelt a huszár szomorúan, s aközben oly
21   2|       embervérontás volt.~A vén huszár itatja minden pajtásait,
22   2|         Róbert! – sóhajta fel a huszár. – Így látjuk-e egymást?~–
23   2|      ahol rám találjon.~Az ifjú huszár keservesen zokogott haldokló
24   5|     alóla kilőtték a lovat, egy huszár nyargalt azután oda, az
25   7|      Magas, karcsú férfi volt a huszár, napbarnított arcán még
26   7|       levették a szekérről, hat huszár leszállt lováról, leoldta
27   7|    összehajtott papírral. A hat huszár mogorva arccal emelte fel
28   7|    juthatna, kiugrat elébe négy huszár az arcvonalból, a legfiatalabbik,
29   7|        félj semmit, kapitány.~A huszár megragadta kapitánya lovának
30   7|  nekinyargal a folyamnak, a két huszár, aki paripáját foga, alig
31   8|      tűzve diadaljelül hozván a huszár piros csákóját.~– Ha otthagylak,
32  10| fegyelem rende hozza magával.~A huszár belépett. Vén, ősz bajuszú
33  10|         ezredes uram – felele a huszár, kezét csákótlan fejéhez
34  10|  igazítá ki az egyik főtiszt. A huszár néma lenézéssel mérte végig
35  10|       ember mukkanni, mikor két huszár beszél egymással, habár
36  10|        bántanak, szidd össze.~A huszár megköszönte a jóakaratot,
37  10|     elmondá tisztjeinek, hogy a huszár milyen jó véleménnyel van
38  10|        minden nyelvén, amiből a huszár mind egy szót sem értett,
39  10|  tetszett az őszinte felelet. A huszár észrevette.~– Hát bizony
40  10|          Nem kell hinni, hogy a huszár valami gorombaságot mondott
41  10|          ezredes uram – szólt a huszár, kezét ismét füléig emelve.~–
42  10|   füléig emelve.~– Elmehetsz.~A huszár még húzódozott, orrát vakarta
43  10|           Jól van, elviheted.~A huszár még mindig látszott valamire
44  10|        jelenvolt ordináncnak, a huszár szalutírozott és elment.~
45  10|         bosszantani, ráhágott a huszár sarkantyújára, s annak pengő
46  10|     odább ugrott kacagva.~A vén huszár megrázta öklét fenyegetve. –
47  10|       nap előtt elbocsátott vén huszár a sűrű ködtől segítve keresztülnyargalt
48  12|        német nyelven.~A jó öreg huszár egy debreceni születésű
49  12|    helyei. Azon helyeknél a vén huszár szemei ismét önkénytelen
50  12|         szó beszél hozzá.~A vén huszár tehát leírta papirosra elmondott
51  12|     azon helyre ért, hogy a vén huszár a philhungarok légióit kezdi
52  14|      honvéd fegyvere mellett, a huszár lova mellett alszik, de