Rész

 1   1|         felső hadsereg számára. – Ezt a reflexiót elég zseniálisan
 2   1|         atillámat, tetejébe öltöm ezt a zsemlyeszín kaputot, s
 3   1|       szamár újság aztán felkapta ezt a viccet s bemutatott a
 4   1|         és szegény.~Az asszonyság ezt jól tudta, s éppen erre
 5   1|              Laci azt hiszi, hogy ezt a pénzt ön vitte el.~– Asszonyom!~–
 6   1|             De én nem így akartam ezt. Nekem sohasem kellett volna
 7   1|         nekem nem elvem a párbaj, ezt már kimondtam az országgyűlésen.
 8   1|         amilyet diktálok nekik.~– Ezt mégsem tanácsolnám. Azok
 9   1|     küldve. Látja ön a többi közt ezt a rózsaszínű levélkét, ez
10   1|      Valóban az övé.~– Igen ám, ő ezt egy szép hölgynek küldi.
11   1|           gyűrű is onnan való, de ezt nem vettem. Valóságos opál,
12   1|   Valóságos opál, ritka nagyságú, ezt Laci adta, mikor a lakatost
13   1|       neki, hanem ez státustitok, ezt, megbocsát ön, de el nem
14   2|      kirántotta kardját; – hajtsa ezt a kompot, már ezt a parasztot
15   2|          hajtsa ezt a kompot, már ezt a parasztot a nyavalya töri. –
16   2|  granicsárok azonban látván, hogy ezt az embert a golyó nem fogja,
17   3|           olyasmit hebegtem, hogy ezt nem tartom alkalmatlanságnak,
18   3|           el kellett pirulnom, ha ezt észrevette, hogy azt a két
19   3|    tisztek mindjárt összefaragják ezt az embert, amiért az fölkelti
20   4|        egyedül maradt a csatában.~Ezt így szokta a székely.~*~
21   5|      elmondanám: ez ember vétette ezt! vétette ezt! önnek hadbírái
22   5|        ember vétette ezt! vétette ezt! önnek hadbírái csak a haditörvények
23   5|         Mikor először itt jártam, ezt nem vettem észre; milyen
24   5|              kérdé a nő élesen.~– Ezt így szokták, asszonyom –
25   5|          hogy éppen ő volt az, ki ezt az utat a vezér előtt fölfedezte.~
26   5| történhetett az?~– Látja ön nálam ezt az aranyórát? ugye sokszor
27   6|           más hont magatoknak, ha ezt meg nem védelmeztétek.~Elátkozták,
28   6|      sebben elhullt.~Az ősz ember ezt hallva, kezeit és világtalan
29   6|           nők és gyermekek lakják ezt, kiknek gyámolait már megöltétek.
30   7|        temettem el az erdőben. És ezt mind a rácok tették rajtam.
31   7|           annak, aki elvesztette.~Ezt mondva a lengyel asszony
32   7|           szabadságot, lengyel nő ezt nem mondta férfinak soha,
33   7|        soha, te vagy az első; aki ezt hallod. Nem kívánom, hogy
34   7|          bocsátottak vissza, hogy ezt önnek hírül adjam.~– Lovamat! –
35   8|            Csak tizenharmadfelen, ezt a kicsinyt még a vasúton
36   8|         sem fog élve maradni.”~Ha ezt valaki akkor mondta volna…~
37   8|          ismernéd barátid erejét, ezt tettem én is, lehet hogy
38   8|      egyebe nincs; ha legyőzetik, ezt nem veszi el tőle senki.
39   8|       vonított rá.~– Előre tudtam ezt – felelé, és hidegvérrel
40   8|   legelsőnek hágott fel a lábtón. Ezt ott találta.~Az ember elsápadt,
41   8|        hanem teérted mondom, hogy ezt nem akarom.~– Ha nem akarod,
42   8|      szerelmeskedik.~– Hogy tudod ezt? – kérdé hidegvérrel Numa.~–
43  10|           katonáknak.~Ismerte már ezt a fajt alföldön laktából,
44  12|  dicsérgetni, letette az írást:~– Ezt ki kell törülni – monda –,
45  13|            most jut eszembe, hogy ezt nekem szinte egy év előtt
46  13|         őket eszkortírozza odáig.~Ezt meg is cselekvé, s miután
47  13|           gondolni, hogy mi lelte ezt a vad ismeretlent, hogy
48  13|            monda a tábornok. – De ezt a falut akarom tudni, hogy
49  14|         nép az.~– Miért beszélted ezt nekünk? Tán hogy féljünk
50  14|           ennek meg szerelmet.~Ha ezt megmenti, azok vesznek el,
51  15|           sejtheti mindenki, hogy ezt a szerencsének nagyon kell
52  15|     legyen dolga, jövő alkalommal ezt kiáltsa: „Éljen a császári