Rész
1 8| Nem rád akartam lőni, decurio, hanem a huszárra – rebegé
2 8| ítélet végrehajtatik.~A decurio egyedül maradva az elalélt
3 8| állt egy csoport fölkelő, a decurio köpenyével letakarta az
4 8| neszére megfordult a férfi. A decurio volt.~– Hol vagyok? – kérdé
5 8| Házamnál – felele röviden a decurio.~– Ki vagy te?~– Nevem Numa,
6 8| Ki vagy te?~– Nevem Numa, decurio a román hadseregnél, ellenséged
7 8| ábrándos embernek látszol, decurio.~– Éppen, mint te. Ismerlek
8 8| jött rendetlen tömegben a decurio háza felé, elöl egy póznára
9 8| helyett.~A tömeg megállt a decurio ablaka előtt, s meglátva
10 8| üdvkiáltozással rivalga reá.~A decurio rövid beszédet intéze hozzájok
11 8| kalpagot nyújtogaták felé.~A decurio zavarodva fordult az ifjúhoz,
12 8| sietve átöltözködött, addig a decurio népéhez beszélt, helybenhagyta
13 8| arcvonásain ős római jellem.~– A decurio! – mormogának mind, s utat
14 8| ostoba vigyorgással állt a decurio elé, s fejével hátrafelé
15 8| ki utósó szavát, midőn a decurio, bal kezét felkapva, egyetlen
16 8| mindkét karjával átölelte a decurio térdeit.~– Állítja még valaki,
17 8| tanuljon példájából – szólt a decurio a lábainál heverő holttestet
18 8| népség ordítva szétrohant, a decurio pedig a hintóba emelteté
19 8| holtrészegeiket.~*~Az ájult leánykát a decurio házába vitték. Bántani senki
20 8| vártak tömegestül, míg a decurio megérkezett, s azután betolakodtak
21 8| mondj te valami okosat, decurio.~– Fogok mondani. Tegyük
22 8| felelé nekik szárazon a decurio.~– Jól van, nem bánom –
23 8| kiesett pipáját. S midőn a decurio az égő forgácsot a hordóba
24 8| ujjnyira van a puskaportól.~– Decurio! Egyet mondok – szólt felugorva. –
25 8| mondtam; az áll – monda a decurio. – Aki végül ittmarad, annak
26 8| felet sem, maradj itt.~– Decurio, ne bolondulj! A tűz mindjárt
27 8| levegőbe.~Az egyedül maradt decurio pedig hidegvérrel kivette
28 8| fekhelyéről, megragadta a decurio nagy, ideges kezét két kezével,
29 8| Tégy jót velem. Ölj meg.~A decurio megsimogatta a lyánka kedves
30 8| láttad őt? Hol van? Él-e?~A decurio gondolkozott, nem tudta,
31 8| semmi bajuk sincs – többé.~A decurio hozott a lyánkának ételt
32 8| gyermek az igazak álmát.~A decurio fél óra múlva bejött. Látta,
33 8| neki, hogy nincs otthon a decurio, csak a felesége.~– A decurio
34 8| decurio, csak a felesége.~– A decurio neje? – kérdé csodálkozva
35 8| tanácslom, hogy nézegesd, mert a decurio kettéhasít, ha megtudja;
36 8| ámulatából visszatérni, és még a decurio eltávozta után is ott állt
37 8| veszélyes titkát elárulja.~A decurio pedig sietve ment fel lakába,
38 8| ifjú kezét nyújtá neki. A decurio nem fogadta el. – Az én
39 8| csodálkozva tekinte a leányra. A decurio megrántá kezénél fogva s
40 8| szeretők útra keltek. A decurio nézte őket, míg szemeivel
41 8| Az éj eközben beállt, a decurio lefeküdt medvebőrrel terített
42 8| csillag futott le egyszerre.~A decurio az eltávozottakra gondolt
43 8| tarisznyájából két fejet tett a decurio pokrócára.~Az oláhok éles
44 8| nálad volt pazsurákat is.~A decurio hideg szokott hangján kérdé: „
45 8| nagyokat ugrálva távoztak el.~A decurio bezárta az ajtót, s azután
46 8| rettenetes arcú népek.~A decurio a két fejet egy kendőbe
47 8| ne jöjjön – monda neki a decurio, azután körbe állítá a sokaságot
48 8| elszórtuk az országúton.~A decurio melle mindig jobban kezde
49 8| hangján voltak elmondva. A decurio nem volt a hideg, vértelen
50 8| futottak el az ablaktól.~A decurio egy pisztolyt vont elő kebléből,
51 8| látták a felriadt lakók.~A decurio lakának helyén csak egy
|