Rész

 1   1|         forint ára az aranynak – s azzal noble nonchalenc-szal vette
 2   1|           simplex vagyok, most meg azzal vegzálnak, hogy dupla vagyok.~
 3   1|          beletekinte a fiókjába, s azzal felordíta oly hangon, mintha
 4   1|           nullius.~– Törődöm is én azzal, most nálam vannak, s ha
 5   1|         elvitte.~– Igen jól van. S azzal rögtön küldöm őt Galícia
 6   1|  parancsolt egész Magyarországnak, azzal egy kis tenyérnyi, sajtóhibákkal
 7   1|     tartott, a sajtóhibás lapocska azzal vádolta a minisztert, hogy
 8   1|         várakozás közben előadását azzal rekeszté be, hogy a megvizsgált
 9   2|            ördög volna is odaát.~S azzal bezörgetett a révész fabódéja
10   2|            kiálta az ifjú vitéz, s azzal sarkantyúba kapva lovát,
11   2|            jobbra-balra hull le. S azzal vágtat előre, nyomában a
12   3|         már azelőtti napon is mind azzal törte fejét, hogy hová bújhatna
13   3|            tenyerébe csapva, ismét azzal a mozdulattal, amivel emberhalált
14   4|       utolsó útja lesz életében, s azzal letette maga mellé a kardot,
15   5|            szövetkezés, egyetértés azzal, akit el kellene fognia,
16   5|       kapott volna elégtételt, míg azzal merőben ellenkezőt állítva,
17   5|        miután a többi kémek szinte azzal összehangzó tudósításokat
18   5|     sáncokba, az nagyon hihető. De azzal még semmi sincs megnyerve.
19   5|           óráját is. Nézzen ide.~S azzal a nő egy észrevétlen rugót
20   5|         múlva az özvegy útban volt azzal az emberrel, ki férjét megölte,
21   5|           lássam, mit írt már? – s azzal kezébe vette az órát. –
22   6|            szegény béna homlokát s azzal otthagyta őt a toronyban.~
23   7| zenekíséret mellett hadd sírjon.~S azzal elkezdték az ittas emberek
24   7|      padlásra. Az ajtót rázárták s azzal ott hagyták magára.~Nyugodtan
25   7|           hanem annak megölője.~És azzal, hogy még akkor sem leánya
26   7|             Kell, hogy ezután ölj. Azzal fogod vétkeidet leróni.
27   7|        legbiztosabb ügyességgel.~S azzal nyargaltak ki a pusztákra.~
28   7|          megölelte, megcsókolta, s azzal felpattant lovára.~A ló
29   7|           hát, az isten nevében!~S azzal nekinyargal a folyamnak,
30   7|           bor méreggel van tele!~S azzal hanyattvágta magát, s szörnyű
31   8|  félemberszámba szokták venni. – S azzal ölébe vette a kisgyermeket.~
32   8|           születni.~– Az nem igaz! Azzal ámítjátok magatokat, hogy
33   8|    maradhatsz – monda neki Imre, s azzal az egyik ló kantárját átvéve,
34   8|           ellenállhatlan erővel, s azzal kivágta azt a magas ablakon,
35   8|    holttestet elrúgva maga elől, s azzal inte kardjával a tömegnek.~–
36   8|           viseltétek magatokat, de azzal, ami megtörtént, most bizonyítani
37   8|    imádságos könyvecskét helyze, s azzal magára hagyta a kétszeresen
38   8|           családja kimenetelét, én azzal vigasztalám, hogy mindnyájan
39   8|          én útlevelet adok nektek, azzal keresztülmehettek Moldván,
40   8|               Fizesd ki árukat – s azzal tarisznyájából két fejet
41   8|           még pénzeidet is ellopta azzal együtt, sőt, ami több, a
42   9|      fogadott, s közűlök legkivált azzal a jeles, kitűnő férfiúval
43   9|        valahányszor felvette, hogy azzal legkisebb zörejt ne okozzon,
44  10|           pengő taraját letörte, s azzal odább ugrott kacagva.~A
45  10| legközelebbi csatámban vagy sem!~S azzal odanyújtá kezét.~A cigánynő
46  12|            le lőporos szekereit, s azzal nyargalt előre, utána a
47  12|            fogamzott német dikciót azzal a hiszemmel hallgatta végig,
48  13|           az alkalmatlan embert, s azzal kirántá kardját és előrenyargalt.~–
49  14|          vele vannak.~– Mit akarsz azzal mondani?~– Amit úgyis tudtok.
50  14|          Az országé és a tiéd. – S azzal átölelte a leányt és kebléhez