Rész

 1   1|           de van dicsősége. Hazája alig ad neki mindennapi kenyeret,
 2   1|         sereg. Nézz oda ismét. Már alig vannak ezeren. Ugye nem
 3   1|            látni, másutt meredeken alig tartó lépcsők viszik tovább
 4   2|        nagyurak, kiknek egy palota alig volt elég máskor, jól érzék
 5   2|            Két-három segélymozdony alig bírta aztán állomásra bevontatni.~
 6   2|           is megérkezett; már azon alig jött egy-két ember, az is
 7   2|           Téténynél összecsaptunk, alig voltunk már ötven lépésnyire
 8   2|           ellenkező volt a céljok. Alig szólalt meg itt-ott a sáncokon
 9   2|    erőtelenül van védve, úgy, hogy alig volt érthető, miért nem
10   2|          lovasok ellen.~Egyszerre, alig negyven lépésnyi távolból,
11   2|     Tanítványa, az újonchuszár már alig áll lábán, s még folyvást
12   2|       vértestiszt volt a haldokló. Alig pihegett már, arca a nagy
13   3|   szükségük, egyedül hagytam őket.~Alig érek a szobámba, midőn rettenetes
14   3|         alá izzasztó fürdőt venni.~Alig volt azonban idejük az én
15   3|       módosak, megelőzők; az ember alig hinné, hogy ezek annyi vért
16   3|     magyarok győztek.~Igazuk volt.~Alig egy negyed múlva nagy robajjal
17   4|         apa, még gyermek a halott, alig tizenhat éves, és már meg
18   5|            azóta le nem tett soha. Alig néhány napja, hogy e gyűrűt
19   5|           behordja hóval. A nyílás alig több, mint embermagasságnyi,
20   5|       nehezen gördülő ágyúk, miket alig bírt öt-hat ló vontatni
21   7|          Majd lassan kezd susogni, alig hallhatóan pihegé e szót:~–
22   7|            hordta a köveket, lábai alig bírták. Nem volt már fiatal,
23   7| vesztőhelyig, össze volt roskadva, alig látszott benne élnivaló
24   7|        huszár, aki paripáját foga, alig bírja követni, egyszerre
25   7|       hírhedt sáncok előtt, számra alig kétszerte több a védseregnél,
26   7|            múlt boldogság helyett. Alig volt közöttük, ki valakit
27   7|     megismerje többé.~A két csapat alig húsz lépésnyire volt egymástól,
28   7|      egymástól, György és Basilisk alig egy kard hosszára, ekkor
29   8|           haja még most is sűrű és alig őszülő, szakálla hosszú
30   8|     életemben látlak sírni. Szívem alig bírja e könnyek terhét.
31   8|      védtelenül agyonverhetik.~Már alig néhány ölnyire volt a sziklatoroktól,
32   8|   ütögetett öklével: „én mondtam”.~Alig ejté ki utósó szavát, midőn
33   8|            hárságyon a szép leány, alig lehete rajta észrevenni,
34   8|           Körüle nagy némaság, mit alig zavar meg egy-egy haldokló
35   8|         sarkantyúzta lovát. Társai alig győztek vele haladni.~Egy
36   8|           néhol a sziklafalak közt alig kéklett keresztül a távoli
37   8|           elrejtett falu. Az ember alig tudja észrevenni, hogy honnan
38   9|         mely a helyőrségnél számra alig nagyobb, hogy miért engedték
39   9|     kacagni úgy, hogy az őrnagy úr alig győzte szomszédjait könyökkel
40   9|          éppen jó helyre.~A gránát alig két arasznyira pattant el
41  10|      szótlanul, kedvetlenül.~Aznap alig lehete szavát venni.~– Heute
42  10|          köd képtelenül sűrű volt, alig lehete száz lépésnyire látni.~
43  10|     forgott. Egy osztály huszárság alig száz lépésnyire nyargalt
44  12|          fiatal sereg nagyrészének alig volt ruhája, s a kellemetlen
45  12|   éjszakában?~Nem volt pihenésünk. Alig álltunk meg egy helyen,
46  13|       megszűnt.~Azután a távolból, alig értetve hozzá ujjai hegyét,
47  13|       előrenyargalt.~– Utánam!~Már alig voltak mintegy ezer lépésnyire
48  15|           már hátravitte a feje, s alig bírta mozgatni a nyelvét.~–