Rész

 1   1|             lengyel.~Az asztalszegleten végre az ördög helyén egy kis
 2   1|               ki bántott? – szólala fel végre a pecsétőr. – Én is jártam
 3   1|             mindig magasodó hangon, míg végre oly dörgéssé vált irtózatos
 4   1|          rendőrminiszter úr adta ki.~És végre íratott egy catói vezércikk
 5   1|               interjectióval válaszolt.~Végre fölkelt ülőhelyéből, s miután
 6   1|          köpenyeget, azután egy felső s végre egy alsó kaputot levetett,
 7   1|            azokat le kell nyakazni. Ami végre a kérdéses tárgyat illeti,
 8   1| megszabadítóival így bánni!~A kocsmáros végre nagy alázatosan jelenté
 9   1|            muníció és patrontás nélkül.~Végre kitámolygott a haza egyik
10   1|      guillotinoztatni.~A várva várt óra végre megérkezett, az ülés megnyittatott.
11   1|                a szégyen miatt.~Felállt végre a vizsgáló bizottmány elnöke.
12   1|            részeseinek ne látszassanak.~Végre a sok tépés, marcangolás
13   1|           százszor nagyobb túlerőt, míg végre az oláhok elfoglaltak ágyúit.~–
14   2|               kitűzött háromszín zászló végre hírül adja, hogy az ellentállás
15   3|                és segítségért kiabálni.~Végre sarkantyús lépteket és kardcsörgést
16   3|               az ő számára készítettem.~Végre a szőke tiszt ragadott ki
17   3|        segítségére a kiabálónak, míg az végre keresztül nem rontott a
18   3|                és gyilkolni jöttek ide; végre is annyira vittem a dolgot,
19   3|            agyonütést szokta kifejezni.~Végre elkövetkezett az én quadrille-om.
20   3|                menni az ágyúdördülések, végre egészen elhangzottak.~A
21   3|                 az nem, akit én vártam.~Végre belépett rajta – az őrnagy.~
22   4|           tüzéreket puskázzák le onnan.~Végre éktelen ijesztő ordítás
23   5|              keressem és üldözzem? S ha végre megtalálnám is, lehetne-e,
24   5|                 meg ellentállás nélkül. Végre nem nézhette tovább a nő
25   7|             sokáig táncoltak a szerbek, végre azok is alunni mentek, minden
26   7|            sikoltva rebbent meg előtte. Végre egy fagyökérben elbotlott,
27   7|                fát nem ismerő homokban.~Végre leszállt az est. A táj elszürkült,
28   7|                  alább-alább hanyatlók, végre mélyen elnyújtott félhangban
29   7|      örökkévalósággá látszottak nyúlni. Végre lódobogás hallatszék az
30   7|            mikor kap az ő házába a tűz. Végre az is égni kezdett, az ember
31   7|          szülötte városa hamuvá égését, végre a templom is égni kezdett,
32   8|           mindannyiszor előtte.~A lovag végre bosszúsan átszorítá térdeivel
33   8|            amelyik a főt felemelte, míg végre nem mertek hozzányúlni többé.~
34   8|            paraszttal ér fel egy nemes.~Végre egy ráhajított kasza nehéz
35   8|            összébb-összébb roskadozott; végre hanyatt esett. Egy hangja
36   8|      kiáltozásaiból ítélve jót-rosszat.~Végre elhalt a zaj. A támadó ordítás
37   8|                találták az egyet sehol.~Végre egy közülök elkezdte a falakat
38   8|    fogcsikorgatva, dühösen távozott el, végre csak ketten maradtak a hordó
39   8|         könnyeket sírva imádkozott, míg végre eljött a jótékony nemtő,
40   8|              haladni.~Egy kanyarulatnál végre kitűnt a völgy. Látszott
41   8|        Imádkoztatok-e már ma? – kérdezé végre egészen megváltozott hangon.~–
42  10|            egymásnak közös mulatságára.~Végre fölemelte poharát a tábornok,
43  10|                között hat fáklya lobog… Végre egy fehér koporsó tűnt szemébe.~…
44  10|                 Ma piros, holnap holt.”~Végre bosszúsan fölkelt, nyergelt
45  10|              Bagatell az egész – felelé végre egyikök. – A varjak ma reggel
46  10|               vannak veszve.~A csatában végre nem lehete semmi összefüggést
47  13|       könnyezett, ajkai meg-megnyíltak, végre nyugodt mosolygás foglalt