Rész

 1   1|                diadalt.~Nézd azt a kis ősz hajú, ősz szakállú embert,
 2   1|               Nézd azt a kis ősz hajú, ősz szakállú embert, mint áll
 3   1|            bizottmány elnöke. Alacsony ősz ember, becsületes magyar
 4   1| szúnyogrepülést meg lehete hallani.~Az ősz férfiú azt hitte, hogy nem
 5   2|              hogy a vén huszár, még az ősz parasztot egész lenézőleg
 6   4|               mécsvilágnál virraszt az ősz apa haldokló leánya fejénél.~
 7   4|                tapadt özön könnyeitől.~Ősz az apa, még gyermek a halott,
 8   4|         tündöklőbb, mint az ő arca. Az ősz ember reggelig virrasztott
 9   4|                múltak, évek múltak, az ősz ember még őszebb lett, sohasem
10   4|              hol jobbra, hol balra…~Az ősz letette könyvét a lámpa
11   4|                Az ajtó csikorgott, egy ősz, zömök férfi lépett ki,
12   4|              kik ezután születnek!~…Az ősz ember könnyes arcát a szent
13   4|               melyen én születtem!…~Az ősz felemelte könnyes arcát
14   4|              háza műhellyé alakult; az ősz földművelő az asszonyokkal
15   4|               Lóra leányom! – kiált az ősz ember, süvegét elhajítva,
16   4|              Lóra leányom! – kiálta az ősz ember, miután újra célozott;
17   4|            fiai, a barna székelyek, az ősz pattantyús és ércleánya,
18   4|        legtávolabb visznek.~Ott áll az ősz maga, kezében kanóccal és
19   4|          aranyoshajú Lóra! – ordítá az ősz, midőn a golyó kedvenc ágyúját
20   4|           székely fiak, ifjú hadvezér, ősz ágyús, ércmenyasszony és
21   6|               szellős kripta ajtajánál ősz, hallgatag férfi ül. Vénember
22   6|                föl talált tekinteni az ősz emberre; és szíve elfacsarodott,
23   6|              elrejté arcát kezeibe.~Az ősz nem sürgette, hogy olvasson
24   6|      temetőkertben. Egetverő sírás.~Az ősz ember a kriptaajtóban hallván
25   6|            vezér is sebben elhullt.~Az ősz ember ezt hallva, kezeit
26   8|               a nyolcvan éven, egészen ősz és igen különösen fésült
27   8|                halni – válaszolá rá az ősz családfő, reszkető, fáradt
28   8|         benneteket lőni – rikácsolá az ősz, elrángatva Józsefet az
29   8|                fejszével elvágva annak ősz véres fejét.~Fenn a rondellában
30   8|              vonva magát, amint rokona ősz fejét egy karóra szúrva
31  10|               magyar tábornok lesütött ősz fővel jelent meg az országgyűlésen: „
32  10|                A huszár belépett. Vén, ősz bajuszú veterán volt. Képe
33  10|            pompás lakomát készített az ősz magyar gazda, kinek lakában
34  10|               a titkolhatlan bánat.~Az ősz házigazda unokatestvérének
35  10|              főhadiszállását.~Midőn az ősz magyar ember egyedül maradt,
36  11|      bemohodzott kődarabjait, – míg az ősz táltos a Szentlélekkő alatt
37  11|         csodálatos neve: fehér angyal.~Ősz volt, lehullott minden virág.~
38  12|            rendjel elnyerése.~Egy vén, ősz huszárezredes – a hadügyminiszter
39  12|             hozzá a vén huszárezredes. Ősz, magas, hetvenbe járó férfi
40  12|                annak csonka kezéhez, s ősz, aggott katona létére megcsókolá
41  12|       könnyezve szorítá keblére a vén, ősz katonát, s midőn az érzékeny
42  13|        szalajtsa őket.~Eközben egy kis ősz sasorrú ember lovagol mellé,
43  13|                szemeivel az ismeretlen ősz férfit keresve. Ott volt
44  13|              várta, hogy mit fog a kis ősz ember kezdeni.~Az a gyalogságot
45  13|               ellent, visszatért a kis ősz férfi a tábornokhoz, arca
46  13|            tartozom – szólt Perczel az ősz idegenhez, nem szégyenlve
47  13|                 Én – felele hidegen az ősz ember –, én Dembinszki Henrik