Rész

 1   1|              Pestre bemennem minden héten egyszer.~– Tehát azért van ő olyan
 2   1|                   a levelet olvasatlanul, egyszer már le is dobatott a grádicson,
 3   1|                 elvégre már fenn ült, még egyszer beizent, hogy hívják ki
 4   1|                 küzdő tömegbe rohant. Még egyszer elverte őket ágyúiról, tért
 5   2|             mámora elkábítja agyamat, nem egyszer hallom magamat nevemen szólíttatni
 6   2|            járatlan a hadi regulákban, ha egyszer az az ordé, hogy át kell
 7   2|             nyomát, de csak nem akadt rá.~Egyszer azonban egyik törzstisztje
 8   2|              földön. – Fölemeli arcát még egyszer a honvéd, kezét lüktető
 9   2|                  az ellenség tüzében. Még egyszer éljent kiált halálhörgő
10   3|             fölkelteni, mikor harmadnapra egyszer elalszik, belépett a szobájukba.~
11   3|               volna, hát az a fehér. Csak egyszer volt rajtam.~– Az nem divatos.~–
12   3|                   most érzelmeimet, midőn egyszer odalejt hozzám, s felkér
13   4|                Lóra leányodba.~Azután még egyszer meghalok, utánam egy perccel
14   4|                   ivott? hol hallották őt egyszer énekelni, ki mit hallott
15   5|                  sápadt fagyos színe.~Még egyszer fel akar emelkedni a földről,
16   5|                  vidéki pórnőnek öltözve, egyszer férfi-álruhában is. Utaid
17   5|              olykor bújósdit játszottunk. Egyszer rossz gyermekek megkergettek
18   5|                    a visszhangzó üreg még egyszer oly borzalmassá tette azt
19   5|                   mentem szüntelen előre. Egyszer úgy tetszék, mintha világosságot
20   5|                  hiszem, hogy ez utat még egyszer meg mertem volna tenni,
21   5|              Milyen különös volna – kérdé egyszer a nő, felállva helyéről –,
22   5|             pillantva írásából.~– S ha én egyszer csak kikiáltanék: ide, katonák!
23   6|               úttalan avarnak, nem nézett egyszer sem vissza, elvadultan a
24   7|                   sem múltra, sem jövőre, egyszer úgy tetszék neki, mintha
25   7|               volt oka miért fölkelni, ha egyszer ott feküdt. Letette fejét
26   7|                   kiket, hogy esztendőben egyszer megláthass, halálveszéllyel
27   7|           közkatona meghal honvágy miatt.~Egyszer csak elkezdett valami szellemi
28   7|               nőknek van miért könnyezni… Egyszer Pesten voltam, valamelyik
29   7|             sarkantyúba kapta erősen. Még egyszer visszatekintett, meglátta
30   7|                 minő alakja? Ha meglátjuk egyszer, vége lesz hírének.~– Jarovácnál
31   8|                   eredménye. Legyen a nép egyszer szabad, legyen ember, mint
32   8|         megcsókolá a lyánka homlokát, még egyszer istenhozzádot monda rokonainak,
33   8|                  idők voltak az akkoriak.~Egyszer csak elkezdtek a falvak
34   8|              ugrott.~Mikor kinn volt, még egyszer bedugta fejét.~– Egy húszast
35   9| freskófestményekkel, melynek tornyait már egyszer hetven év előtt a földrengés
36  10|           győzelem várandja fegyvereiket.~Egyszer jelentik a tábornoknak,
37  10|                 neki a társaság, de amint egyszer a tábornokot megpillantá,
38  10|             csatatervről kezde értekezni.~Egyszer érzi, hogy valaki rángatja
39  10|             bizony majd, parancsolatjára, egyszer megszököm.~A tábornoknak
40  10|                 és elment.~Az ajtóban még egyszer visszafordult. Érzékeny
41  10|                 tábornok ablaka előtt még egyszer annak rendi szerint megtéve
42  12|                  a katonáknak?…~– Most az egyszer semmit.~– Szerettem volna,
43  14|                   Nem természete a gyanú. Egyszer ugyan szinte elárultam magamat.
44  14|             fütyörészni, s éppen akkor az egyszer bajomra ama híres gúnydalt
45  14|                   cikk, úgyhogy Damjanich egyszer kivívott fényes győzelem
46  15|                   sem félek attól, de már egyszer a pincéből hallgattam, mint
47  15|                  revolúció!”~Az ember még egyszer elmondatta magának a vivátokat,