Rész

 1   1|     beszélni, azon népéről, melyet isten jó kedvében teremte a világnak,
 2   1|        füleimet:~– Négy király!~Úr isten! – gondolám magamban –,
 3   1|         Rajta leszek, asszonyom.~– Isten önnel.~Az asszonyság eltávozott,
 4   1|          haza üdvét viszi magával. Isten veled hőkeblű utazó.~Sit
 5   4|       hízelgő ifjút. Az ő szerelme Isten és angyalok és haza és túlvilág
 6   4|     felolvasni, míg apja, lelkével Isten szavain, szemeivel gyermeke
 7   4|           azt utoljára bezárta? Az Isten igéi nem voltak benne oly
 8   4| Vásárhelyre, még ma, még az éjjel. Isten veled és a szegény székelyekkel.~
 9   4|           el.~– Áldjon meg érte az Isten.~– Honnét jöttetek?~– Tordáról.~–
10   4|   születtem. Legyen azon sötétség, Isten ne látogassa azt meg onnan
11   4|           volna nékem…~Miért ad az Isten a nyomorultnak világosságot
12   4|          hazába, én vagyok az erős Isten, ki nem hagyom el azokat,
13   5|    lehetett belőle kilátni.~– Most Isten önnel, én tovább megyek –
14   5|    férjemet megölte, ahhoz sietek; Isten önnel!~– Nem bocsátlak magadat,
15   5|      szabadítania, éspedig sietve. Isten önnel. Még sokszor fogunk
16   6|            nagy nehéz csatáiról az Isten választott népének, a szent
17   6|            szent háborúról, hol az Isten ládája mellett, védve, viaskodva
18   6|      tovább olvas:~„És elnyerék az Isten ládáját és Éli két fia is
19   6|            két fiad is megholt, az Isten ládáját is elnyerték.”~A
20   6|        végsorait:~„És mikor Éli az Isten ládáját hallá említeni,
21   6|         ott sírnak az elhagyottak. Isten látja, nem azt a halottat
22   6|           árvái, halljátok szómat! Isten nehéz kísértetekkel látogatta
23   6|         el-elhagyogat a választott Isten. Sokat sírunk, sokat vérzünk,
24   6|    Nyolcvankilenc évig hagyta élni Isten, hogy vezére, tanácslója
25   7|          gyülekeztek, mint mondák, Isten tiszteletére. De benn nem
26   7|            De benn nem hangzott az Isten beszéde, nem szóltak az
27   7|         elpusztult.~– Pusztítsa el isten, aki osztozott benne.~–
28   7|          elkéstél…~– Verjen meg az Isten súlyos bal kezével! – ordíta
29   7|           bajtársak, áldjon meg az Isten, ott túl a bérceken tán
30   7|         Megeshetnék, hogy midőn az isten embere éppen áldást mond
31   7|           a megölt haragos szellem isten színe elé, bosszút kiáltva
32   7|          felkiált:~– Előre hát, az isten nevében!~S azzal nekinyargal
33   7|     hörögve: „ne hallgasson rád az isten.”~A rác meghalt, György
34   8|       búcsúzó kezét s mondá neki:~„Isten vezéreljen!” s halkan tevé
35   8|             nem jó világ. De ha az isten mérte ránk, ki fordíthatja
36   8|        megcsókolá.~– Tehát elmégy? Isten legyen veled utaidban, ha
37   8|        nemsokára felhozta rájok az Isten örök mennyei világosságát.~
38   8|       Egyedül könnyebben ráakadok. Isten veletek. Ha vissza nem térek,
39   8|         hogy „el”.~– Úgy menjetek. Isten kísérjen benneteket utaitokban.
40   9|          láncokat, s mind lerakták Isten dicsőségére a templom küszöbénél.
41   9|       születik helyette más, de az Isten házát ki fogja felépíteni
42  10|   füttyentek neki is, megismer. Az Isten előtt is az enyim az. Az
43  10|          Hogy hívják?~– B**i Emma. Isten nyugosztalja meg szegényt.~
44  15|            a viceporkoláb.~– Tudja Isten, én csak magamért szoktam