1-500 | 501-1000 | 1001-1010
Rész
1 1| mulattass bennünket!~Míg éltél, nem festette le senki arcodat.
2 1| elbocsátja kárhozott lelkeit, kik nem tudnak alunni az önátkozta
3 1| Sem holdja, sem csillaga nem volt az égnek, a zúzmarás
4 1| éjszakákon kétszázezer ember nem aludt fedél alatt.~Az ország
5 1| a hegyeknek, az ágyúkat nem bírják a lovak, a csatárok
6 1| Nyugodt álma, ha elesik.~És nem zúgolódik senki. Tűr, szenved,
7 1| le szemeit, s a haldokló nem átkozza meg a földet, mely
8 1| vérét megissza s testének nem ád temetőt, s a tűrő nem
9 1| nem ád temetőt, s a tűrő nem átkozza meg a szenvedést,
10 1| míg miniszterialis írnokká nem promoveálták.~Az én majmom
11 1| majmom végignézett rajtam, nem csekély szimptómáival a
12 1| felemelte. Hanem beszélni most nem lehet vele. A konferencia
13 1| konferencia fontos. Megzavarni nem szabad. A haza, tudja ön,
14 1| elémbe állt egész hosszában.~Nem voltam róla bizonyos, hogy
15 1| voltam róla bizonyos, hogy nem harap-e meg, s már szinte
16 1| egyszerre négy királlyal?~– Nem ér semmit – kiálta egy másik
17 1| akart vörösödni, de ami nem sikerülvén neki, belém kapaszkodott,
18 1| erősen allegált, hogy itt nem szabad hallgatózni.~Bírkózni
19 1| ferbliztek.~A miniszter nem volt valami magas ember,
20 1| rokon, csakhogy azok persze nem tudnak olyan szépen beszélni,
21 1| szokott, amit hajfürtjei nem tehetének, a lehető legrövidebbre
22 1| ott a puncs.~– Köszönöm, nem játszom, igen nagyba megy
23 1| asztalon egész garmadában.~– Ó, nem – felelte Laci, mind a két
24 1| Egy arany a visi. Ez nem hazárd. Nemde, édes generálom?
25 1| emlékszem rá, csak egy.~– Nem mondhatnám – felele gordon
26 1| hangon –, az én generálisom nem is marékkal, hanem iccével
27 1| asztalnál ezalatt csetepaté nem támad.~A zaj magára ragadta
28 1| még mi minden iszonyúságot nem.~– Mi baja annak a fiúnak?
29 1| pecsétőr dupla visit tett.~– Nem hiába magad is dupla vagy –
30 1| megkacagni, csupan a generális nem kacagott, az egész társaság
31 1| közbotrányára.~– Bizonyosan nem érti a viccet.~– Mit tudhatom
32 1| jött felvenni. Az ember nem confundálódott, megcirógatta
33 1| röhej, mert olyan zászlóalj nem egzisztált sehol.~– Valami
34 1| mint azt az embert, aki nem egy ember, hanem két ember,
35 1| jelenetről, senkinek másnak nem.~A miniszter beletekinte
36 1| és utolsó ez estén.~– De nem vicc ez, hallja az úr, mert
37 1| magunkat a társaságába, nem hogy még itt bennünket dehonesztáljon,
38 1| státus pénzét elkártyázom, nem loptam én még senki fiától
39 1| derogáljon, mert ha azt nem nézném, hogy Debrecenben
40 1| Miniszter úr! Énrám csak nem gyanakszik ön? Hisz arról
41 1| győződve, hogy én öntől nem lopok.~– Jól van, jól, csak
42 1| Három szóval elvégezd.~– Nem is lesz hosszabb. Kétszáz
43 1| lesz a városban.~– Azt te nem érted. Nekem kellett ez
44 1| magam is úgy akarom. De te nem értesz hozzá. – S ezzel
45 1| Ne beszélj, szamár. Nekem nem akárhany kell, hanem egy
46 1| Huszonnégy óránál tovább itt nem maradhatunk.~– Rettenetes!
47 1| maradhatunk.~– Rettenetes! És nem lehet valamerre menekülni?~–
48 1| valamerre menekülni?~– Tán nem azon gondolkozom éjjel-nappal?~–
49 1| hentes, te mint puskaműves?~– Nem ér semmit, hiszen nem értek
50 1| Nem ér semmit, hiszen nem értek a puskához.~– De hát
51 1| értek a puskához.~– De hát nem gondoltál valamit?~– Azt
52 1| ember vagy te, édes öcsém, nem látod itt ezeket a ládákat?~
53 1| Mi kár, hogy mindezt el nem vihetjük!~– Mind semmi ez.
54 1| bársony, aranynyomatú tok nem akart előjőni.~A miniszter
55 1| rajta.~– Törd fel, holnap nem leszünk itt.~S a következő
56 1| Az érkezett lakatosnak nem volt egyéb dolga, mint a
57 1| kik a forradalom ügyében nem bízva, eltávoztak vagy meg
58 1| haza ily szomorú napjaiban nem átallanak kártyaasztal mellett
59 1| kerülni látszik őt, vagy nem tudja megtalálni.~Nézd azt
60 1| fiatal szíve megszakad, de nem siratja a hőst, nem siratja,
61 1| de nem siratja a hőst, nem siratja, hisz halála dicső
62 1| Ott is egy hős esik el. Nem egy seb, tíz érte egyszerre.
63 1| alig vannak ezeren. Ugye nem futott el egy is! Elestek.
64 1| marad ott, de helyéről meg nem mozdul egy sem.~Nézz végig
65 1| éhség, nyomor, fagy dühöng. Nem, tudja senki, a halállal
66 1| onnan? Tűrnek, szenvednek és nem panaszkodnak.~Látod amott
67 1| seregét megesketi, hogy nem fog elfutni a csatatérről,
68 1| panasztalan. A dicsőség nem kérkedik. De panasszal van
69 1| tudhassa mindenki, miként ők nem félnek a vértől.~Meg lehete
70 1| úr pecsétőrét, mert maga nem mert hátranézni, félt, hogy
71 1| is lássunk Debrecenben. Nem azért, mintha az itt ritkaság
72 1| milyen jó volt, hogy akkor el nem mentünk. Rögtön utána másnap
73 1| Egy batkáról sincs.~– Nem is fognak követelni?~– Kicsoda?
74 1| vagyok róla, hogy azóta nem tud nyugodtan aludni.~–
75 1| parlamentet.~– Parbleu, ez nem ér semmit, mert meglehet,
76 1| macsakazenéző kompániát ez a tréfát nem értő publikum meg találná
77 1| téren támadnak meg, hol nem csata, hanem egy egyszerű
78 1| érheted el megbukásodat?~– Azt nem merik tenni.~– Lehet, hogy
79 1| merik tenni.~– Lehet, hogy nem merik, de akarják. Ezek
80 1| biztosság rád nézve. Soha nem szerettem ezeket az embereket.
81 1| becsületes emberek ellen. Ezek nem valók politikusoknak. Ezek
82 1| ládahistóriát.~– Csitt! Lassabban. Nem tudhatnak ki semmit. Különben
83 1| Senki egy megalázó tettet nem vethet szememre. Sokszor
84 1| szememre. Sokszor éheztem, de nem loptam soha. Esküszöm az
85 1| Esküszöm az istenre, hogy nem láttam a miniszter pénzét.~–
86 1| adott neki erre hatalmat? Ez nem történik sehol.~– Hja, barátom.
87 1| sehol.~– Hja, barátom. Itt nem úgy megy, mint másutt. A
88 1| hogy őtet miniszternek nem titulálta, most is ott ül
89 1| fog ülni, míg Szemere érte nem jön. Tegnapelőtt pedig tulajdon
90 1| hiszen az szörnyűség.,~– Nem tagadom, hogy az. Én önt
91 1| gyermekei vannak, és ön nem tudná őket hova tenni, ha
92 1| nekem, asszonyom, nincs, nem is volt annyi pénzem régtől
93 1| visszafizetendi.~– Azt, asszonyom, nem fogom tenni.~– Akkor a pénzt
94 1| azt, asszonyom?~– Azt én nem tudom. Hanem arról biztosíthatom
95 1| vagy a pénzt, vagy írást nem fogja kézbesíteni Lacinak
96 1| egészt bizalmas tréfára nem igyekszik fordítani, délre
97 1| valószínűvé teendik a mesét. Aki nem hiszi, azt hazaárulónak
98 1| belépett.~A miniszter úr nem tudta, milyen arcot csináljon
99 1| megbecstelenít, ha vissza nem adom.~– Nem, nem öcsém –
100 1| megbecstelenít, ha vissza nem adom.~– Nem, nem öcsém – vága közbe
101 1| vissza nem adom.~– Nem, nem öcsém – vága közbe konfidens
102 1| hangon a miniszter. – Látod, nem értesz, az a pénz nem volt
103 1| Látod, nem értesz, az a pénz nem volt az enyém, nekem arról
104 1| hogy te azt most vissza nem adhatod…~– Kérem – vágott
105 1| észrevéve –, e párbeszéd nem igényel tanúkat.~A miniszter
106 1| öcsém, ne tüzelj. Hisz nem akarlak én megenni. Elhiheted,
107 1| hogy iratoddal én vissza nem élek, csupán a magam igazolására
108 1| készítetted, annál szebb, nem tesz semmit. Azért jó barátok
109 1| miniszter elhűlt, elsápadt. Nem tudott mit szólani.~– Itt
110 1| Itt van, számlálja meg. Nem csaltam-e meg.~– Hogy jutottál
111 1| csalatkoztában az ember.~– Nem volna ugyan senkinek gondja
112 1| nőm jegygyűrűjét; ami ki nem telt, azt Dembinszkitől
113 1| tegye el ön e pénzt.~– De én nem így akartam ezt. Nekem sohasem
114 1| elismerned, hogy elvivéd.~– De nem vittem el – kiálta a lengyel,
115 1| szikráztak –, én hazudni nem fogok. E pénzt nem az adós
116 1| hazudni nem fogok. E pénzt nem az adós fizeti hitelezőjének,
117 1| megverekszik.~– Ah, barátom, nekem nem elvem a párbaj, ezt már
118 1| ingóságokat elárvereltetem, így nem tudják meg, mi hiányzik
119 1| betiltom lapjukat.~– Én nem mernék hozzáfogni.~– Mert
120 1| mernék hozzáfogni.~– Mert nem ismeri őket úgy, mint én.~–
121 1| vagyonait elfoglalni senkinek nem volt joga, míg rendes processzusa
122 1| míg rendes processzusa le nem foly, akkor is gyermekei
123 1| ez árverés rendetlen. Ez nem tartozik a rendőrminisztérium
124 1| non servabiles” (tartva nem tartható dolgok) azoknak
125 1| az ablakon fejtetőre le nem hajigáltattak.~Mi pedig
126 1| fajta emberek kezeiben el nem tartható portéka.~„Res servando
127 1| emberhalált jelentő hangok nem.~Már rezignálva voltam arra
128 1| városában, amiért őt kész ebédre nem várták reggeli tíz órakor.~–
129 1| hogy lehetetlen volt bele nem kötnöm.~Pro primo a kalapjáról
130 1| tulajdonsága van, hogy az ember nem részegszik meg tőle, hanem
131 1| Pestre.~– Hát Pestre tetszik? Nem tudom, miért, nem is találgatom.~–
132 1| tetszik? Nem tudom, miért, nem is találgatom.~– Tud ön
133 1| Tud ön titkot tartani?~– Nem próbáltam. Meglehet.~– Tehát
134 1| ne veszítse.~– Ó, attól nem tartok, mert Szolnokon mind
135 1| elfognak, nálam ne kapják. Nem nagy tüzet ad ugyan ki,
136 1| Szolnokon útba igazítja.~– Hm. Nem csupán ez irományokkal vagyok
137 1| levélkét, ez bizonyosan nem státustitok, ugyebár.~–
138 1| levelet.~– Kis Péter?~– Nem az.~– Nagy Pál?~– Az sem.~–
139 1| Pál?~– Az sem.~– No, úgy nem találom ki, hogy kicsoda.~–
140 1| hogy kicsoda.~– Haha! hát nem ismeri az írást? Hisz ez
141 1| De hát visszatérőben nem veszik öntől számon hivatalos
142 1| is megér egy háromszázat. Nem tubákol ön?~E kérdés csak
143 1| gyűrű is onnan való, de ezt nem vettem. Valóságos opál,
144 1| ezt, megbocsát ön, de el nem mondhatom.~Hozták az ebédet.
145 1| ekkor annyira volt, hogy nem ismert rám.~A kocsmáros
146 1| futárt onnan belülről, mert ő nem vár egy percig sem reá tovább,
147 1| csodadolgokat olvashatott az ember. Nem volt az előtt semmi szent,
148 1| agyonköveztetnek, de e fenyegetés nem hozathatott teljesedésbe
149 1| amit ír, mert perzsául nem értenek.~Utoljára nem volt
150 1| perzsául nem értenek.~Utoljára nem volt mit tenni egyéb, mint
151 1| vádolta a minisztert, hogy nem bánt tiszta kézzel az ország
152 1| ősz férfiú azt hitte, hogy nem fejezte ki magát elég világosan,
153 1| s újólag ismételé.~Itt nem vétkes hanyagság, hanem
154 1| szóhoz juthatott, válogatva, nem válogatva a szót, szidta,
155 1| a ködös mélység fenekét nem látni, másutt meredeken
156 1| magyarra egy rossz tekintetet nem vetettek, mindenütt sarcot
157 1| leteszik a fegyvert. Azelőtt nem igen volt passziója őket
158 1| botrányosak voltak.~Magyar vagyok, nem akarom azokat leírni.~Elég
159 1| A gerillavezér azonban nem volt az az ember, ki szép
160 1| tényt, azt felelnők rá, nem, az nem igaz, ily alávaló
161 1| azt felelnők rá, nem, az nem igaz, ily alávaló tett magyartól
162 1| ily alávaló tett magyartól nem származhatott soha! De emlékezetünk
163 1| békülés kimenetelét, s még nem tevék le a fegyvert, s most
164 1| szaladni.~Csak egy csapat nem futott el, csak egy csapat
165 1| párosulva – hozzá és seregéhez nem méltó csatában, ágyúit és
166 1| Ne kérdjétek. Azt tudni nem jó emberi léleknek.~Fátyolt
167 1| csapás volt a miniszterre. Nem ilyen véget szánt ő a gonddal
168 1| országgyűlésen megmosdatták értük, és nem törülgették meg utána, a
169 1| másnap bekövetkezniök, azt mi nem akarjuk feszegetni, annyi
170 1| gyémántokért senki kérdőre nem vette.~*~Hová levétek ti,
171 1| gyászos, nyomorú halállal, nem a harcmezőnek dicső halálával.~
172 1| érdemjel-fosztottan bűnhődtök nem önbűnötökért.~És ti, kik
173 2| után, hogy semmi tudósítás nem érkezett rólok.~Bizonyosan
174 2| fel…~1848. év utolsó napja nem látta ez ihlett örömöket
175 2| rajta fél Magyarországon.~Nem a hálaadás, az ádáz rémület
176 2| összefagyva, elkényszeredve s nem tudva merre fordulni az
177 2| összefutva minden szekeret, nem talált rá, s búsan nézett
178 2| ellenségek, kik egy országban nem fértek el egymástól, most
179 2| szekerek végtelen sorát nem bírva kikerülni, kénytelen
180 2| jövő szekereket, keresve és nem találva és újra várva kedvesét,
181 2| várva vártjaik eddig meg nem érkeztek, azok most búsan,
182 2| ágyú, készletszer eddig el nem vitetett, ottmaradt, senkinek
183 2| a vissza-visszatekintők nem láttak maguk után egyebet,
184 2| magát, kitör rajta az el nem rejthető mosolygás.~E mosolygásról
185 2| itt fog lenni.~– Miért nem jött veled?~A huszár mosolygott.~–
186 2| huszár arája remegve.~– Nem gondoltok olykor mireánk
187 2| örömet, boldogságot, és nem gondolni másra, mint a kemény
188 2| kötelességre.~– Ah, Gábor, tinektek nem szabad egymás ellen küzdenetek,
189 2| hogy a másikhoz áttérjen.~– Nem fog sikerülni, gyermekem.
190 2| Kicsinyben múlt, hogy már meg nem történt. Mikor Téténynél
191 2| összecsapunk, egyikünk hihetőleg nem tért volna vissza… Ez a
192 2| megöletni magamat általa. Azért nem szeretem én a kardcsatát,
193 2| annak arcát, akit megölt, nem kénytelen jajgatását hallani.
194 2| mámora elkábítja agyamat, nem egyszer hallom magamat nevemen
195 2| ült délceg paripáján, és nem látszott arcán sem a könny,
196 2| egynek vőlegénye.~Ez a fiú nem beszélt csatában-elveszésről,
197 2| büszkeséggel válaszolt rá:~– Gábor nem hagyja magát elfogni, inkább
198 2| inkább meghal, de fogollyá nem lesz.~Így folyt nap nap
199 2| A helyzet megkerülhető nem volt, mert mindkét vége
200 2| az egész ostromló sereg nem találva visszavonulhatási
201 2| ahonnan erélyes támadást várni nem lehete.~Emellett a Tisza
202 2| Akár látja kend, akár nem, azon át kell menni.~– Jól
203 2| Azt próbáld csak, ha ki nem fordítom a bőröd!~A granicsár,
204 2| hasa alá, mert agyonrúg, nem szereti a csikót maga alatt.
205 2| hogy ezt az embert a golyó nem fogja, odafutottak a kompkötélhez,
206 2| történt, Gergő? – kérdé.~– Nem sült el a csel – monda a
207 2| kapitány. – Hát amikor még nem volt komp a világon, hogy
208 2| gondoltam már magam is, de nem akartam rezonérozni.~– No,
209 2| volt vágva Szolnoktul s nem jelentheté meg, hogy azon
210 2| egyik, özvegy a másik.~– Nem örülsz-e? – nem félsz-e?~–
211 2| másik.~– Nem örülsz-e? – nem félsz-e?~– Nem …~Holnap
212 2| örülsz-e? – nem félsz-e?~– Nem …~Holnap menyegzője lesz
213 2| termete a gázoló lovaktól.~– Nem örülsz-e? – nem félsz-e?~–
214 2| lovaktól.~– Nem örülsz-e? – nem félsz-e?~– Nem…~A vesztett
215 2| örülsz-e? – nem félsz-e?~– Nem…~A vesztett vőlegényt visszaadja
216 2| arájának a boldog túlvilág, de nem a magyar hölgynek elvesztett
217 2| egymáséba teszik, imádkoznak.~De nem kedveseik élteért, magasabb,
218 2| lelkeik az égbe. Sírnak, de nem szeretőik után, szívük repes,
219 2| szeretőik után, szívük repes, de nem szeretőik elé.~Azonban eljő
220 2| volt a szokása.~Voltak, kik nem elégedtek meg e rendszerrel.
221 2| ember híres hadvezér legyen, nem elég az, hogy csatákat nyerjen
222 2| vagyok, mintha szeretnék nem lenni.~– Azután haragosan
223 2| elbúsulás nyomát, de csak nem akadt rá.~Egyszer azonban
224 2| de ne féljetek, meglesz, nem marad el, megbirkózom vele.~
225 2| alig volt érthető, miért nem próbálnak derék támadást
226 2| délig.~A messziről néző nem látott egyebet, mint sakkszerűen
227 2| bömböl – csak emberi jajszó nem vegyül még a zajba. A halál
228 2| az ágyúk…~A császáriakat nem találta a roham készületlenül,
229 2| az ez oldalróli sáncok nem voltak ugyan a seregek száma,
230 2| alakja megháborodik, de útját nem téveszti. Rohannak a csapatok,
231 2| haladó zászlója után. Már nem láthatja a zászlót. Messze
232 2| hagyja folyni vérét, és nem lát semmit többé.~Leghamarabb
233 2| ezred a futósáncokhoz. Ezek nem takarják el szemeiket a
234 2| kötöttek már a halállal, nem félnek tőle. Már ők jól
235 2| vagy megbukni előtte, s nem lőnek a levegőbe soha, mint
236 2| felé, a ropogó puskatűz nem tartja vissza őket. Magas,
237 2| zászlót, még egy másik le nem kapja azt onnan s szuronyára
238 2| fordulva az érkező ellennek, nem várják be annak megtámadását,
239 2| ismét elnyeli a küzdőket, s nem látni egyebet, mint a magasban
240 2| az ifjú újonchuszár, kit nem győz oktatni.~– Kend nem
241 2| nem győz oktatni.~– Kend nem érti a hatvágást, ki látta
242 2| oldalán levén, egymással nem találkozhatnak.~Az egyik
243 2| hevében, de a fölfedezés nem tette őket gyávákká. Egyik
244 2| kifáradt csatamének közül sok nem bírt átvergődni a túlpartra,
245 2| túlpartra, a nehéz fegyverzet nem hagyta a lovagokat úszni,
246 2| kuferces táncot, mintha nem is emlékeznék nehéz munkájára,
247 2| vannak merevedve rajta, nem lehet azt kezéből kivenni.
248 2| sebesültben még életet talált; el nem kerülte egy is figyelmét.~
249 2| mindkettő számára.~De az örömet nem a remélőnek, s a könnyeket
250 2| remélőnek, s a könnyeket nem a remegőnek osztá.~Oltár
251 2| mint a másiknak.~Miért nem lehet mindkettő egyenlőn
252 3| kirakok az asztalra, így csak nem fognak tán a magyarok engemet
253 3| kívánnak, mindent adok nekik és nem mutatom, hogy félek tőlök.~
254 3| Ijedségem, elfogulásom, vagy nem is tudom, mi miatt, nem
255 3| nem is tudom, mi miatt, nem bírtam kimondani e szót:
256 3| olyasmit hebegtem, hogy ezt nem tartom alkalmatlanságnak,
257 3| oldalszalonnákra és boros cilinderekre, nem bírt egy elértő mosolygást
258 3| fáradtak, már hat hét óta nem feküdtek ágyban és két nap
259 3| megsajnáltam őket. Hat hét óta nem feküdni ágyban!~– Pedig,
260 3| számukra.~– Ah, azt meg nem engedjük, majd el tudjuk
261 3| ismertem, de ijedtemben nem tudtam kitalálni, hogy kié.~–
262 3| gondolhatod, hogy én bizony nem futottam segítségére a kiabálónak,
263 3| míg az végre keresztül nem rontott a szobákon, egyenesen
264 3| hogy azok a katonák éppen nem rabolni és gyilkolni jöttek
265 3| hogy ő megígérte, miszerint nem rejti el többet magát, én
266 3| beszélni akart velük.~– Nem lehet – mondám –, várjon
267 3| amiért az fölkelti őket.~De nem tették, sőt pár perc múlva
268 3| ellenvetés nélkül! De már én nem jó volnék katonának. Én
269 3| rosszkedv, semmi álmatlanság nem látszott rajtuk, nem is-igen
270 3| álmatlanság nem látszott rajtuk, nem is-igen kívánkoztak szobájukba,
271 3| lengyelre, mert keringő nem lesz.~Természetes, hogy
272 3| egyszer volt rajtam.~– Az nem divatos.~– Csak egy kis
273 3| mama.~– Hiszen kegyednek nem kell éppen elkerülhetetlenül
274 3| tisztek csupa udvariasságból nem nevettek, a mama hasonló
275 3| mama hasonló tekintetekből nem szidott össze, s csak akkor
276 3| juttatom, miszerint keringőt nem fogunk táncolni. Ez még
277 3| mama! Hiszen a tiszteknek nem szabad háború idején házasodni –
278 3| nevezett, s azt mondta, hogy nem is azért visznek el majd
279 3| feleségeik legyünk.~Akkor hát én nem tudom, hogy mire kellenénk
280 3| fenyegetőzék a mama, hanem azért nem tartóztatott vissza.~Estig
281 3| mindenkinek megbotlott a szeme, én nem tudom, mit tudnak róla beszélni.
282 3| tudnak róla beszélni. Én nem bánnám, ha ott volna, ahol
283 3| Köztünk mondva, még folyvást nem akartam letenni arról a
284 3| epedő szemeiben, te azt nem képzeled, az több, mint
285 3| hódításokat fognak tenni, úgy nem tudom, hogy marad-e előttük
286 3| kapitány s odaült mellém.~Nem tudom, hogy szóltam-e neki
287 3| hangon válaszolék neki, hogy nem fogom elfelejteni.~– De
288 3| fogom elfelejteni.~– De majd nem ismer kegyed rám…~Valami
289 3| közül, első tekintetre!~Én nem.~Mintha a világon a legközömbösebb
290 3| ajkához szorítá a rózsát. Nem néztem oda, de azért láttam.
291 3| A fél világért szemébe nem néztem volna e percben.~
292 3| szembe egy tükör alá leült és nem táncolt. Ott egészen elmélázott
293 3| véghetetlen „három a tánc”-ok nem akartak lejáródni. Soha
294 3| Pedig már harmadik éjjel nem alusznak s mégsem tudnak
295 3| igen vitéz katona.~Alakja nem valami csábító. Hosszú,
296 3| amit én beszéltem, azt ő nem hallotta, s amit ő beszélt,
297 3| s amit ő beszélt, azt én nem értettem. Odahozott nekem
298 3| fogja hasítani – ha csak azt nem hiszem, hogy ennek a háborúban
299 3| olvashatá, amit szavaiból meg nem érte.~– Ah! hiszen nagyon
300 3| jőnének.~Csak az én táncosom nem volt még itt és az őrnagy.~
301 3| be valaki rajta, csak az nem, akit én vártam.~Végre belépett
302 3| komplimentet csinált előttem, s nem várva, hogy én beszéljek
303 4| mind mese, mert különben nem fogják elhinni.~A költő
304 4| emlékére a szemet elárasztja, nem fogja-e megmondani, hogy
305 4| megmondani, hogy mindez nem álom, hanem egy eltemetett
306 4| idő, mikor az imádságok nem hatnak fel az égbe.~Ne sírj,
307 4| égbe.~Ne sírj, a könnyek nem e napra valók.~A halál órája
308 4| meghalok. Te eltemetsz.~De nem maradok soká sem a sírban,
309 4| Székelyföldön, menyasszony nem lesz, csak egy, a te aranyoshajú
310 4| haláluk hosszú órájáig, mert nem fogják őket látni többet.~
311 4| napsütötte arcú székely ifjakat; nem marad itt egyéb, mint az
312 4| is mindig az égben járt.~Nem szeretett emberi szívvel
313 4| emberi szívvel soha, vágyai nem keresték a mindennapi tárgyakat,
314 4| túlvilág voltak mindig. A halál nem változtatott rajta semmit.~
315 4| szokták festeni.~A holdsugár nem fehérebb, nem tündöklőbb,
316 4| holdsugár nem fehérebb, nem tündöklőbb, mint az ő arca.
317 4| Hajh, e könyv öt év óta nem volt már kézben. Ki tudott
318 4| utoljára bezárta? Az Isten igéi nem voltak benne oly vigasztalók
319 4| őket, mielőtt megvirrad, nem lésznek…~Megszűnik az öröm,
320 4| ideje, és napjaid messze nem haladnak.”~…Az ákász lombjai
321 4| polgárháború hullámai, a magyarnak nem maradt más a harcokból,
322 4| melyet fegyveres had meg nem gázolt, Székelyföldnek egy
323 4| asszonysírás, egész Erdélyben nem volt egy férfiszív. Csak
324 4| Csak a háromszéki székely nem volt kétségbeesve.~Hidegen,
325 4| várta be a közelgő veszélyt, nem kérdezte azoknak számát,
326 4| kikkel meg kell küzdenie, nem kérdezte, hogy győzni fog-e,
327 4| Áron apó! alszik-e kend?~– Nem alszom – felel a szólított.~–
328 4| Azt jól is teszi, ez nem aludnivaló idő az Istentől.
329 4| Melegből jövök, apó, nem megyek be. Kend is csak
330 4| Testvéred?~– De annak nem jutott e nyomorú gyalázat;
331 4| házokra rontottak, látva, hogy nem menekülhet, kést vert a
332 4| Semmit. Eloszlott. Négy napig nem adtak neki kenyeret, azután
333 4| messziről ennyire?~– Útközben nem mertek bennünket befogadni
334 4| Jó az ördögöknek, de nem a székelynek! – felelt az
335 4| visszhangzó dörrenéstől.~– Azok nem a mi ágyúink – sóhajtá az
336 4| engemet édesanya? miért nem tett a földbe születésemnek
337 4| Jaj azoknak, kik még meg nem haltak! Jaj azoknak, kik
338 4| reszketve törülte meg szemeit és nem akart nekik hinni. Az alak
339 4| vállán nyugodni, de terhét nem érzé annak. A tünemény a
340 4| vagyok az erős Isten, ki nem hagyom el azokat, akik énbennem
341 4| Vén szívében valami soha nem érzett láng kezde meleget
342 4| ujjak jéghidegségét, de nem azoknak nyomását. Azután
343 4| csöndes volt, a gallyak nem zörögtek ott künn, a szék
344 4| zörögtek ott künn, a szék nem nyikorgott, a lámpa égett
345 4| segíték a legöregebb férfit, nem érték, mit akar, de vágytak
346 4| mostani csaták világában nem sok hasznát vehetni.~A túlsó
347 4| puskáznak, vagy kell, vagy nem, végtelen távolságból ellenfeleikre.~
348 4| áll, melyet bár ráértek, nem rontottak el, remélve, hogy
349 4| jobbra-balra az ellenséget, s nem látszott legkisebb ernyedés
350 4| nehéz lábai alatt.~A székely nem szólt, de puskáját ragadva,
351 4| férfi ellen küzdött, lőni nem lehetett egymásra többé,
352 4| A dombot, hová ő állt, nem bírták találni ellene ágyúi,
353 4| kétségbeesett elszántsággal, nem is foglalta el a csatatért
354 5| akar emelkedni a földről, nem bír, visszahanyatlik, a
355 5| fúrta át a csákót.~– Miért nem egy arasszal alább! – monda
356 5| beszélni.~A fővezér fölkelt, nem kellett felöltöznie, ruhástul
357 5| hozzá. Az asszony sokáig nem tudott szólani.~– Te látogatsz
358 5| nagyon szerettem őt, de meg nem sirattam, mert tudom, hogy
359 5| levágva, arca eléktelenítve? Nem volt. Épen hagyták, minden
360 5| mellén. Csak gyűrűmet nem találtam ujján, jegygyűrűmet,
361 5| oltárhoz lépett, s azóta le nem tett soha. Alig néhány napja,
362 5| valamely közkatonától.~– Nem. Azt mondá, hogy egy embertől
363 5| vette el, akit megölt.~– Nem mondtad neki, hogy azon
364 5| szemlélőt, bágyadt kék szemei nem árulják el a tüzet, mely
365 5| Meg fogom őt ölni…~– Ahhoz nem értesz, szegény asszony.~–
366 5| de mindhiába, ahhoz én nem értek. És mégis akarom,
367 5| megeshetik rajta.~– De én nem akarom, hogy mint jó katona
368 5| mint jó katona haljon meg, nem a dicsőségért, énértem kell
369 5| énértem kell neki meghalni, nem a dicső csatamezőn – a halál
370 5| asszony vagy és feleség, én nem, mert én katona vagyok és
371 5| fölemelve nagy sötét szemeit –, nem akartam én, hogy ön keresse
372 5| neki, mikor halni megyen „nem e vétkeidért halsz meg így,
373 5| marad meg közülünk?~– Ha nem leszünk, megszűnünk érzeni,
374 5| azt sem bánom. A haláltól nem rettegek, de míg élek, nem
375 5| nem rettegek, de míg élek, nem felejtek.~– Jó, Hermine,
376 5| még többen is lesznek.~– Nem hagylak el. Tudok mindent,
377 5| vesztél volna, a hegyszoroson nem lehet fölfelé menned. Szélakna
378 5| levegőn keresztül, ugye?~– Nem. A föld alatt.~A nő oly
379 5| setétségtől és magánytól nem féltem annyira, mint az
380 5| szabad levegőre értem, s nem hiszem, hogy ez utat még
381 5| előtt, melyből sehonnan nem találtam kijárást. Sírva
382 5| jöttem ide, hogy azt tegyem. Nem panaszaimmal untatni, hanem
383 5| vezér kérdőleg tekinte rá.~– Nem akarom – szólt a nő súgva –,
384 5| ismerje valaki, még biztosítva nem vagy.~– De ezek legbizalmasabb
385 5| legbizalmasabb embereim.~– Én nem hiszek senkinek.~– De te
386 5| először itt jártam, ezt nem vettem észre; milyen könnyen
387 5| tört keresztül.~A nőnek nem lehetett a vizen keresztülmennie,
388 5| Valaha – régen – ily esetben nem lettek volna arcaik oly
389 5| erdő oly sötét volt, hogy nem lehetett belőle kilátni.~–
390 5| erdőben, ily éjszakában…~– Nem első járásom ez ily időben
391 5| ez ily időben és utakban. Nem messze ide egy molnár lakik,
392 5| Ön már elfeledte, de én nem, hogy férjem házánál egy
393 5| ahhoz sietek; Isten önnel!~– Nem bocsátlak magadat, Hermine,
394 5| a fiatal főtisztet már nem találta ott.~Hadi mozdulatok
395 5| főnököm; hogy miért? arra nem felelhetek, mert arra nekem
396 5| semmi gondom.~Az asszony nem mondott ellent, hanem rögtön
397 5| dühtől, de hallgatott és nem mutatta indulatját.~Az úton
398 5| volna, ha kedve tartá. De nem tevé azt; hogyha nem hívatta
399 5| De nem tevé azt; hogyha nem hívatta volna is azon ember,
400 5| Engedje meg ön, engem ön nem hozatott, magam jószántából
401 5| őrnagy megütközött.~– S nem tisztem küldte kegyedet,
402 5| mindenesetre küldött, de nem ide. Tudtomra adá, hogy
403 5| kérdé az őrnagy, többé nem hideg, kényszerített hangon,
404 5| tekintetet vetett a katonára.~– S nem találná ön ki?~A katona
405 5| halmozá el annak kezét, s nem bírt megválni annak mosolygó
406 5| amiért, ha magam jószántából nem jövök, erővel is idehozat.~
407 5| idéztetni.~– Kegyed sokáig nem volt otthon, és az emberek
408 5| tudják az emberek. Csak azt nem tudják helyesen, hogy ki
409 5| gondolatra jöhetnék, hogy kegyed nem mond mindig igazat; jobb
410 5| mindig igazat; jobb lesz, ha nem beszélünk erről többet.
411 5| tudósításait s nézze meg, nem fogok-e igazat mondani.~–
412 5| magának Körmöc felé?~– Éppen nem; Szélakna felé ment.~– De
413 5| vitték hírül.~A tiszt még nem bírt bámulásából magához
414 5| tiszt kezét nyújtá neki.~– S nem tudja kegyed, mint menekültek
415 5| derekát karolta át; mindez nem esett meg ellentállás nélkül.
416 5| ellentállás nélkül. Végre nem nézhette tovább a nő telt
417 5| jobban kimenthetni a még nem sejtett vád alól, mint ha
418 5| Éppen ez az ön vétke! önnek nem udvariasság volt utasításul
419 5| a szigorúság ellen éppen nem lehetett panasz.~– Ön egyedül
420 5| hidegvérrel felelt: – Valóban nem tudnám, mire lett volna
421 5| Ha úgy volna a dolog, nem találok rá okot, hogy miért
422 5| gúnyosan mosolygott.~– Ön csak nem fogja azt állítani, hogy
423 5| mintha őt a tárgy tovább nem is érdekelné.~Ha vádolta
424 5| mit az rajta elkövetett, nem kapott volna elégtételt,
425 5| leírás köröztetett, már nem ő volt az, akit keresnek,
426 5| forradalmi fővezérnél, s ott nem ritkán leírva adta oda neki
427 5| hogy a kivitel a tervvel nem egyezett, természetesen
428 5| egyezett, természetesen ő oka nem lehetett.~A második szőnyi
429 5| számunkra kikémlelni.~– Ahhoz én nem értek. Oda tudományos ember
430 5| való. Rajzolni pedig éppen nem tudok. Küldjenek önök ily
431 5| az ilyen foglalatossághoz nem mindenkinek van szenvedélye,
432 5| ügyesség, semmi más, a magyarok nem gyanakodók.~– Megengedem,
433 5| iránt.~– Nos? És ilyen ember nem volna a világon? – kérdé
434 5| soha egy betűnyi tanújelét nem lelték nálam azon foglalatosságnak,
435 5| tudja ez órát kinyitni, de nem is gyanakszik rá.~A tiszt
436 5| gondolkozni látszék.~– Attól nem tarthat ön – folytatá a
437 5| önt elárulni. Ez esetben nem beszélek e tárgyról többet.~–
438 5| Ostrom alatti városban nem volt kedve senkinek leégett
439 5| gombokkal.~– Ki ez a férfi?~– S nem ismerné ön? – kérdé a nő
440 5| tekintetétől. Egy hangot nem bírt kiejteni száján, csak
441 5| megölhesselek… most itt vagy… most nem kell halálod többé… menj,
442 5| küszöbéig, fordulj vissza, nem kell halálod többé… Add
443 5| Vigyázz, el ne fogjanak. Nem kell halálod. Eredj…~A tiszt
444 5| azt is.~Tehát csakugyan nem kerülheté el halálát.~De
445 5| sem, talán mind a kettőt? Nem tudta meg senki…~
446 6| asszonyok, várva-várva – nem a csatából megtérő kedveseiket,
447 6| mennydörgése…~S mikor már nem hallott semmi, fenndobogó
448 6| lát.~Ide hozatta ki magát, nem nyughatva szobájában. Ide
449 6| magát a temetőkertbe. Miért nem ásatott sírt is magának!
450 6| Keserűen mondja magában: miért nem lehetek én ottan!~Az alkonyat
451 6| vesztette el éltét.~– Miért nem lehetek én ottan? – nyöszörög
452 6| meghomályosodtak.”~A nyomorék nem bírta olvasni tovább, föl
453 6| megteltek könnyel.~– Miért nem olvasod tovább? – kérdé
454 6| aggastyán.~– Sötét van, nem látom az írást.~– Nem mondtál
455 6| van, nem látom az írást.~– Nem mondtál igazat. A lemenő
456 6| még érzem arcomon. Miért nem olvasod tovább?~A nyomorék
457 6| is elnyerték.”~A nyomorék nem bírta tovább tartani magát.
458 6| elrejté arcát kezeibe.~Az ősz nem sürgette, hogy olvasson
459 6| a távolba bámul, alakja nem mozdul, mintha kőből volna
460 6| példányképe. Egyike azon soha el nem virágzó alakoknak, kik arcuk
461 6| alaktalan távol ködeiben.~– Nem látsz ott egy alakot közelíteni? –
462 6| nő vállán nyugszik. Még nem lát semmit. A kék szem csillagsugára
463 6| A kék szem csillagsugára nem bír magának utat törni odáig
464 6| anya és fiú között volt. Ez nem bírt rajta átmenni. Ott
465 6| szívében bennetörve, de nem volt ereje szólni, a hang
466 6| Ez a temető neked helyet nem ad. A mi halálunkban nem
467 6| nem ad. A mi halálunkban nem osztozol. Eredj tőlünk.
468 6| nekiindult az úttalan avarnak, nem nézett egyszer sem vissza,
469 6| hont magatoknak, ha ezt meg nem védelmeztétek.~Elátkozták,
470 6| hazákba, most is odavannak, nem is jönnek vissza.~ ~
471 6| mondogatta magában:~– Miért nem lehettem én ott? Miért nem
472 6| nem lehettem én ott? Miért nem veszhettem ott el?~*~Nem
473 6| nem veszhettem ott el?~*~Nem volt már férfi Sepsiszentgyörgyön.
474 6| elhagyottak. Isten látja, nem azt a halottat siratják.~
475 6| legutolsó férfi meghalt, őt nem tartja senki annak.~Az asszonyok
476 6| nyomoréknak. És csak ők ketten nem sírnak.~Mindkettő feje ég,
477 6| A tűzhányóhegy oldalából nem fakad patak. Szemeikből
478 6| ravatal mellett s egy könnyet nem ejtesz, miről gondolkozol?…
479 6| gondolkozol?… Egész éjjel nem aludtál, hallottalak ágyadban-forgolódni,
480 6| asszony. – Terád semmi öröm nem vár az életben. Pedig ki
481 6| másvilágról a földre…”~– Nem értelek.~– Nem akarsz talán…
482 6| földre…”~– Nem értelek.~– Nem akarsz talán… Csak mégis
483 6| vinnéd azt hősien meghalni nem a sírba, hanem föl az égbe.~–
484 6| Mik az én karjaim. Szavam nem hallatszik a harcban. Kezem
485 6| harcban. Kezem a győzelmet el nem veszi senkitől.~– Figyelj
486 6| holnap városunkba jőnek. De nem leszen itt megpihenésük,
487 6| leszen itt megpihenésük, nem vár reájuk öröm, nem nyugalom.
488 6| megpihenésük, nem vár reájuk öröm, nem nyugalom. A házak be lesznek
489 6| városuk védelmében, asszonyaik nem lesznek hozzájuk méltatlanok.
490 6| temetni. Sírjánál bevárjuk a nem szeretett vendégeket, s
491 6| harangot, míg a csata erőt nem vesz. Akkor találsz ottan
492 6| örülni, vigadni fogok! Nem leszek béna, nem leszek
493 6| fogok! Nem leszek béna, nem leszek nyomorék, hős fogok
494 6| énekelni, míg a láng meg nem emészt: „szolgáidnak testek,
495 6| asszony mellett, mintha nem is a földön járna. Mintha
496 6| felvezette őt a toronyba. Eddig nem mutatott erővel ment az
497 6| ablakból s mankóját leveté.~– Nem lesz rá többé szükségem!
498 6| várna, valakire, aki vissza nem jő. Akármeddig éljünk, számunkra
499 6| éljünk, számunkra több öröm nem terem többé. Megagghatunk,
500 6| alá van téve. De még ez nem legsúlyosabbika a csapásoknak,
1-500 | 501-1000 | 1001-1010 |