Rész

 1   1|           volna annak szárai közt.~Arca sok keletiességgel bírt,
 2   1|            ült. Sovány, szatirikus arca nemigen látszott osztozni
 3   1|       Szabályos, de kissé elhúzott arca igen tudományosnak akart
 4   1|         akart előjőni.~A miniszter arca sötétült.~– Megjárnám, ha
 5   1|  golyózápor közepette, mint ragyog arca, ha kis seregét éljenezni
 6   1|      betanulá, de a lengyel komoly arca kissé zavarba találta hozni.~–
 7   2|           gördülnek le, a másiknak arca mosolyogva borul vánkosára,
 8   2|           túl az ágyúk…~A tábornok arca kigyulladt, elfeledett dikciót,
 9   2|       haldokló. Alig pihegett már, arca a nagy fűbe volt fektetve.~
10   3|            csábító. Hosszú, sovány arca, termete; a rövidre nyírott
11   3| Mindeniknél merészebb volt járása, arca legbátrabb, szemei legcsillogóbbak,
12   4|          nem tündöklőbb, mint az ő arca. Az ősz ember reggelig virrasztott
13   5|            elesett férfi, haldokló arca az ég felé fordítva, szemei
14   5|          rajta, fején gyászfőkötő, arca bús, halovány.~Szép, nemes
15   5|           sápadt volt mindkettőnek arca.~– Artúr – kezdé a hölgy
16   5|    megcsonkítva, tán feje levágva, arca eléktelenítve? Nem volt.
17   5|       fiatal ember, szőke, halvány arca megcsalja látszó szelídségével
18   5|      tábornok.~– Szélakna…~A vezér arca égni, szemei ragyogni látszottak,
19   5|       ráhajlott vállára.~Mindkettő arca oly komor, oly halovány
20   5|           alakká magasulva fel, és arca kigyulladt –, ez azon férfi,
21   6|        gyermek, sima szőke hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít
22   6|           szemei, hideg, erőteljes arca mutatá, hogy mikor a fiág
23   7|       vigadók szétugrottak ijesztő arca elől. A legbátrabbak is
24   7|         átnézte a zúgó néptengert, arca elkezde lángolni, keblét
25   7|            nagy haja vállait veri. Arca sovány, de vonásai erőteljesek,
26   7|          Midőn hallgatott, halvány arca, márvány homloka, vékony
27   7|           az a szép gyermek, kinek arca még most is előttem lebeg –
28   7|            termete kiegyenesedett, arca kigyulladt. Végignézett
29   7|        távozik, mátkájának halvány arca lebeg lelke előtt.~Középett
30   7|            egy nemzetiszín zászló, arca ég, ragyog. Arra gondol,
31   7|           csak a fele élt még, fél arca, fél szeme, fél karja hiányzott,
32   7|         kezében rongyos zászlóval. Arca, teste még rongyosabb, csak
33   8|    selyempillák tartják árnyékban, arca tiszta átlátszó fehér, csak
34   8|          kérdé belépő öccse, kinek arca lángolt. Tamás vállat vonított
35   8|         véres karikákban foroptak, arca kék volt. Így rohant be
36   8|          hangja sem jött ki ajkán. Arca hideg, fehér maradt, szemei
37   8|          mint szobor, merően, mint arca vonásai.~Mintha mondta volna,
38  10|     megpillantá, hirtelen kiderült arca, mint a felhőből kinéző
39  11|    ragyogott mint az ezüst, kezei, arca, halotti ruhája, mindene
40  11|           térdein alul ért, kezei, arca, ruházata, mindene fehér
41  13|     idegkór, egy igen fiatal szűz, arca fehérebb, mint minőt valaha
42  13|         kitágult.~Lassanként egész arca csodálatosan elváltozott.
43  13|         mágneses gőzkörbe.~A leány arca e pillanatban nehéz, magasztos,
44  13|           ősz férfi a tábornokhoz, arca csupa lőporfüst volt, a