Rész

 1   2|       ottmaradt, senkinek sem volt többé rá gondja.~Egy óra múlva
 2   2|           vérét, és nem lát semmit többé.~Leghamarabb jut ellenével
 3   4|       voltak benne oly vigasztalók többé, mint azelőtt, míg azokat
 4   4|            a földön, nincs tenéked többé királyi széked. Özvegység
 5   4|         lőni nem lehetett egymásra többé, kardok és fejszék pengtek
 6   5|           jött? – kérdé az őrnagy, többé nem hideg, kényszerített
 7   5|        vagy… most nem kell halálod többé… menj, fuss, mentsd meg
 8   5|           vissza, nem kell halálod többé… Add ide azt a gyűrűt ujjadról
 9   6|          mikor nincs, aki segítsen többé, kiragadnád az ellen kezéből
10   6|     mankóját leveté.~– Nem lesz rá többé szükségem! Bizonyos akarok
11   6|      számunkra több öröm nem terem többé. Megagghatunk, megőszülhetünk
12   6|        szétoszlottak, egy sem sírt többé. Elfásultan, a kétségbeesés
13   6|     szemben, nem ismernek egymásra többé; de valami fájdalmas sejtés,
14   6|     városnak nincs szüksége életre többé. Csodálatos volt halála,
15   6|       utasok nem fognak idetalálni többé, a város mellett körös-körül
16   7|         azután nem jajgatott senki többé. A kivilágított város több
17   7|           ki hol érte.~Az nem sírt többé. Behunyta szemeit, egy szót
18   7|          lelke, sem teste nem érez többé.~Nemével a boldogság reményének
19   7|    elfásultan feküdt, nem gondolva többé sem múltra, sem jövőre,
20   7|            átölelék, nem szorítnak többé, s a fejecske, mely vállára
21   7| beteljesült. Mi nem vagyunk rablók többé, a törvény megbocsátotta
22   7|     lengyelül, egy szót sem értett többé. Kérdezém anyja felől, rám
23   7|            én, kinek semmije sincs többé a földön.”~E szavak után
24   7|          volt ember, ki megismerje többé.~A két csapat alig húsz
25   7|           A két torony nem látszik többé a messze láthatáron.~*~Menj
26   8|           nem látunk belőle semmit többé.~*~Mélyen, benn az erdélyi
27   8|     fejedre örömöt, nem dicsőséget többé, és mégis elmegyek. Egy
28   8|           harc nem lesz gyalázatos többé, férfi férfi ellen leszünk,
29   8|       végre nem mertek hozzányúlni többé.~A gyászos nő töltötte a
30   8|          ismerte már a decuriót, s többé egy szót sem szólt, a többi
31   8|        kisleány, ne félj, nem bánt többé senki.”~– Hogy azon szörnyektől
32   8|           már, semmi bajuk sincs – többé.~A decurio hozott a lyánkának
33   8|      csúcsát sem fogjátok láthatni többé. Menjetek. Ne búcsúzzatok.
34   8|           a hideg, vértelen szobor többé, egy égő tűzalak látszott
35   8|            tagja közül egy sem élt többé.~*~Kihull kezemből a toll,
36   8|          Felébredünk és nem látjuk többé.~
37   9|        Mindez volt! Volt, és nincs többé.~Rettenetes tűzvész elhamvasztá
38   9|            nincs minek elpusztulni többé.~*~Rémséges éj volt. Fagyott,
39  10|           az, és ne beszéljen róla többé senki?…~Vagy meg akarod
40  14|           És nem fognak fölébredni többé.~– A terv jó. De nem gyanakszik-e
41  14|           nem vagyok a te kedvesed többé. Eredj, ne csókolj, én nem
42  14|           epedő, sóhajtozó leányka többé. Eredj, ne csókolj, én a