Rész

 1   1|     megint lovasság, ágyúk és így tovább. A kardok, szuronyok csillogtak
 2   1|              Uram, egy lépést sem tovább – szólt a tisztelt pávián
 3   1|           vagyok.~A játék ezalatt tovább folya, a miniszter úr vesztett,
 4   1|      hátul víz. Huszonnégy óránál tovább itt nem maradhatunk.~– Rettenetes!
 5   1|         eljöhetnek belőle.~És így tovább. Minden darabból volt valami
 6   1|         Az ágyúdörgés elhal.~Menj tovább. Láss ott, a Duna közepén
 7   1|     beszámíttatni.~A miniszter úr tovább is igen kedélyesen mulatott
 8   1|        nem vár egy percig sem reá tovább, s csak miután esküvéssel
 9   1|         alig tartó lépcsők viszik tovább a veszélyes utat mélybe
10   2| bevontatni.~Túl Szolnokon pedig a tovább menekvők szekerei futottak
11   2|     kardjára tűzi, úgy rohan vele tovább. Másik golyó jön és magát
12   2|           ketten folytatták volna tovább a viadalt.~Eközben a vérteseknek
13   3|        utána következőre – vitatá tovább az engagement-t a szép kapitány
14   3|        ígérkezett – kötődék velem tovább.~Ha hirtelen észre sem veszem
15   4|       énbennem bíznak.”~A szellem tovább lapozott, fehér ujja ismét
16   5|          csapat bántatlanul halad tovább az úton, az üldöző lovasságot
17   5|       megölelte.~– Szólj, beszélj tovább – monda, és ajkai reszkettek
18   5|              Most Isten önnel, én tovább megyek – szólt az asszony,
19   5|        nélkül. Végre nem nézhette tovább a nő telt piros ajkait,
20   5|         tollal, mintha őt a tárgy tovább nem is érdekelné.~Ha vádolta
21   5|    táborból a másikba. Egy óránál tovább egy helyen sem maradt, egy
22   6|         felsóhajtva a nyomorék és tovább olvas:~„És elnyerék az Isten
23   6|        nyomorék nem bírta olvasni tovább, föl talált tekinteni az
24   6|      könnyel.~– Miért nem olvasod tovább? – kérdé az aggastyán.~–
25   6|        arcomon. Miért nem olvasod tovább?~A nyomorék kitörülte szemének
26   6|  elnyerték.”~A nyomorék nem bírta tovább tartani magát. Hangos zokogásra
27   6|           sürgette, hogy olvasson tovább, hanem behunyt szemmel folytatá
28   7|      innepök van a rácoknak ma, s tovább nem törődtek vele, elmentek
29   7|         látszol, György – beszélt tovább Basilisk. – Neked egy szép
30   7|          a boldogtalan apa s mene tovább.~Hat napig utazott tarlókon,
31   7|          paripák nyerítve ügettek tovább.~Közöttük nyargalt egy vezetéklovon
32   7|       odaért, lerogyott, nem bírt tovább menni a fáradtságtól.~–
33   7|        majd helyre jössz, beszélj tovább.~– Nemcsak nyílt csatában
34   8|        hallgató természetben.~Még tovább az erdő körül rongyos háztető
35   8|      féltérdére a nemes s küzdött tovább a rádűlő tömeg ellen. Kardját
36  10|        kiáltás:~„Ki vagy? őrjáró, tovább!”~*~Másnap délfelé ért a
37  10|       tábornok bosszúsan lovagolt tovább. Minél közelebb jöttek hozzá
38  10|           megnyugodnék.~– Menjünk tovább! – szólt kíséretéhez, midőn
39  12|              Akarnak-e önök velem tovább harcolni, vagy leteszik
40  12|       seregét a kis szürke ember. Tovább nem megyünk! – monda és
41  14|          fényénél iszonyúan folyt tovább a csata.~A rácok erejüket