Rész

 1   1|      rossz biztosság rád nézve. Soha nem szerettem ezeket az
 2   1|  Sokszor éheztem, de nem loptam soha. Esküszöm az istenre, hogy
 3   1|   legjámborabb oláhok közt, kik soha a magyarra egy rossz tekintetet
 4   1|     magyartól nem származhatott soha! De emlékezetünk még nagyon
 5   2|    Különös – gondolá magában –, soha semmiféle csata előtt sem
 6   2|          s nem lőnek a levegőbe soha, mint az újonchadak.~A futósáncokat
 7   3|       még regényben sem olvasád soha.~Hallhattad, hogy a múlt
 8   3|       ok nem akartak lejáródni. Soha olyan dühösen táncolni,
 9   4|     Úgysem volt a földé egészen soha, lelke éltében is mindig
10   4|        szeretett emberi szívvel soha, vágyai nem keresték a mindennapi
11   4|    sorokat. Vén szívében valami soha nem érzett láng kezde meleget
12   5|     lépett, s azóta le nem tett soha. Alig néhány napja, hogy
13   5|     maradt, egy embernél többel soha sem beszélt, írást soha
14   5|         soha sem beszélt, írást soha sem leltek nála. Sehogy
15   5|        feltartóztattak, azonban soha egy betűnyi tanújelét nem
16   5|     tőlem, hogy hány az óra? és soha sem jött arra a gondolatra,
17   6|        példányképe. Egyike azon soha el nem virágzó alakoknak,
18   6|        bár ne jöttünk volna ide soha!~Ha meg tudnák érteni szavainkat,
19   7|        kik nem vétettek ellenük soha.~Szent Eustach napja volt.
20   7|         sem ismer, ne tudja meg soha, hogy apja ki volt, tagadd
21   7|       tagadd el előtte nevemet, soha se tudja meg, hogy az ő
22   7|    zsivány, nem ölt kend embert soha.~– Ne szépítsd biz azt,
23   7|       adnál kegyelmet egynek is soha?~– Nem.~– Hiszed-e hát,
24   7|      igen óvatos volt kelepcébe soha nem kerülni.~Bujtogatásait
25   7|         ezt nem mondta férfinak soha, te vagy az első; aki ezt
26   7|    lengyel nő nem tett férjével soha. Csak azt kérem tőled, hagyd
27   7|        Ki az?~– Nem hallottátok soha Szenttamási György hírét? –
28   7|       ördögnek, nem is lehetett soha ember, veszett volna el,
29   8|   ismertem volna azoknak lakóit soha.~Bár mondhatnám azt: ne
30   8|         ez arcon, mely nem sírt soha… Mert ha tudnám, hogy az
31   8|      adni akartok neki, arról ő soha nem is álmodott. A szorgalom
32   8|      nem lakott az én szívemben soha. Foglald el fekhelyemet,
33   9|       nem fél tőle, azt nem éri soha. Minden századik golyó talál
34   9|     részelteti őket, aminőt még soha életükben nem kóstoltak.~*~
35  10|     bitagtále sarmangade biále! soha sem mondtam én még uraknak
36  10| embertől még én sem ijedtem meg soha, de lelkekkel kikötni nem
37  10|    esküdött szörnyűképpen, hogy soha semmi ivadéka sem látott
38  11|         nyomor az egész hazára, soha ki nem alvó lángja a polgárháborúnak,
39  11|       hosszú, fekete haja, mely soha befonva nem volt s térdein
40  14|       nem számlálják elleneiket soha, egyenként képesek volnának