Rész

 1   1|          nem vette.~*~Hová levétek ti, napjai a ragyogó dicsőségnek,
 2   1|        elenyésztetek.~Hová levétek ti, hősei az új históriának,
 3   1|            halálával.~Hová levétek ti, szellemóriások, kik újjá
 4   1|             reménytől!~Hol vagytok ti, thermopilaei hősök, fiai
 5   1|     bűnhődtök nem önbűnötökért.~És ti, kik sohasem szerettétek,
 6   1| játszottatok mindennel, ami szent; ti a szabadság hamis prófétái,
 7   2|         tekinte egymás szemeibe.~– Ti egymás ellen harcoltok!
 8   2|     hangzik szórul szóra ekképpen~„Ti kutyák!~Én elmegyek. De
 9   2|       elmegyek. De visszajövök.~Ha ti azalatt meg mertek moccanni,
10   4|             mint a futó szarvas. A ti kisgyermekeitek a kősziklákhoz
11   4|            házaitok lerontatnak…~A ti jajgatástok elhallik a szomszéd
12   4|           a szomszéd országokra…~A ti leányaitok olyanok lesznek,
13   7|      Istent, hogy halálotok óráján ti is ily örömmel ne szálljatok
14   8|            sírhatnám.~Sírni fogtok ti is, kik e sorokat olvasandjátok,
15   8|       szemem tüzét oltani jő, de a ti véretek átok lesz a földön,
16   8|       földön, melyre kihull!… És a ti halálotok két ország halála
17   8|             de azért élet volt az; ti dicsőséget ígértek neki,
18   8|         nem is lehet másképp. Amit ti adni akartok neki, arról
19   8|          mi veszünk el, lehet hogy ti vesztek el, lehet, hogy
20   8|      legfellebb, és az igen olcsó. Ti többet kockáztattok, nektek
21   8|             Nem kell zavarba jőni. Ti mindnyájan gyűljetek a rondellás
22   8|       rajta észrevenni, hogy él.~– Ti kockát vetni maradtatok
23   8|           el a leányt.~– De hiszen ti olvasni nem tudtok, s én
24   8|           csomót az ellenségből.~– Ti mind igen vitézül viseltétek
25   8|         várnak az ott lakozókra. A ti prófétáitok nem látják azokat,
26   8|           mély, érzelmes hangon:~– Ti szeretitek egymást?~Azok
27   8|          némán intének „igen”-t.~– Ti boldogok lesztek?~– Azok.~–
28   8|        boldogok lesztek?~– Azok.~– Ti el fogjátok felejteni szerencsétlenségteket?~
29   8|         agyon, másikkal önmagát.~– Ti mind ott voltatok?~– És
30   8|       hazudok, ha azt állítom.~– S ti mind, mind, akik itt vagytok,
31   8|          román nemzetet. Nyomorúk, ti! Nem dicsőséget, gyalázatot
32   8|          csatamezőn küzdött, addig ti, gyilkosok, nőket és gyermekeket
33   8|      bátrak az ágyúk előtt álltak, ti az alvók házait rohantátok
34   9|          temploma égett!~Föl, föl, ti buzgó hitsorsosok, jőjetek
35  14|    megtudandó, hogy üres-e e hely. Ti rejtsétek el magatokat a
36  14|          gondolkodtok? Drágábbak a ti nőitek, mint voltam én,
37  14|      Jobban meglátszik a pirulás a ti arcotokon, mint az enyimen?
38  14|        Ígérem.~– Esküdjél meg reá. Ti vonjátok ki handzsártokat,
39  14|           fegyvereit el nem rejti. Ti pedig az első harangszóra