Rész

 1   1|       pecsétőr vagyok, másfelől őrnagy. A legközelebbi fizetésfelvevés
 2   1|   bemutatom előtte mint ez s ez őrnagy urat, ki a fizetését jött
 3   3|      követték az ordonáncot. Az őrnagy hívatta őket.~Különös ez
 4   3|   szomszédnémat! – kiálta rá az őrnagy nevetve (csakugyan rendes
 5   3|    megtámadta az előőrsöket.~Az őrnagy az ágyúlövést is meghallá,
 6   3|         misem történt volna; az őrnagy parancsot adott, hogy senki
 7   3| táncosom nem volt még itt és az őrnagy.~Váltig néztem az ajtóra,
 8   3|       Végre belépett rajta – az őrnagy.~Szétnézett, amint engem
 9   5|      rajta s remegve kérdezé:~– Őrnagy úr, kegyed énrám haragszik?~
10   5|            Asszonyom – szólt az őrnagy, hideg, erőtetett hangon –,
11   5|    jószántából jöttem önhöz.~Az őrnagy megütközött.~– S nem tisztem
12   5|        önre, mint őrá bízni.~Az őrnagy dühösen csapott öklével
13   5|        egyedül jött? – kérdé az őrnagy, többé nem hideg, kényszerített
14   5|   kérdezek kegyedtől – szólt az őrnagy egy összehajtott papírba
15   5|      sem; nincsenek már ott.~Az őrnagy visszahökkent a feleletre.~–
16   5|      vezér előtt fölfedezte.~Az őrnagy világosan meggyőződött róla,
17   5|      kíséretében küldte ide.~Az őrnagy dühbe jött. – A hölgy maga
18   5|         s elástam az árokba!~Az őrnagy haragosan közbeszólt:~–
19   5|     napok egyikén ismét az ifjú őrnagy hadiszállásán találjuk az
20   5|      kegyed, Hermine – szólt az őrnagy, bizalmasan üdvözölve a
21   5|   mellékszobában a maszkírozott őrnagy s az özvegy ültek egyedül,
22   5|      beszélgettek egymással.~Az őrnagy jegyzeteket rajzolt irónnal
23   5|      főbe lőnének – viszonzá az őrnagy, fel sem pillantva írásából.~–
24   5|         ezen ember itt kém!…~Az őrnagy bosszúsan pattant föl:~–
25   9|       valami képviselőből ütött őrnagy, ki féltében állt be katonának.~–
26   9|    hangon a szakállas, termetes őrnagy, parlamentáris pozitúrát
27   9|  észrevételt tevő circumspectus őrnagy a parancsnok komoly arcából
28   9| lőréseken keresztül. Hahaha!~Az őrnagy úr igen mulattatóan tréfásnak
29   9|  csoport közt a hasas szakállas őrnagy vette magának a legnagyobb
30   9|       van számunkra terítve.~Az őrnagy mosolyogni akart, de nagyon
31   9|       Itt lehet jól vigadni.~Az őrnagy szépen megköszönte magában
32   9|     később kacagni úgy, hogy az őrnagy úr alig győzte szomszédjait
33   9|         nem volt is szokása. Az őrnagy azonban egész ebéd alatt
34   9|     nyíltak a jókedv rózsái, az őrnagy úr is rávette magát, hogy
35   9|        bennünket mulattatni.~Az őrnagy úr ismét szépen megköszönte
36   9|        gondolá magában a testes őrnagy, s elszörnyedt magában e
37   9|          távozni nem szabad.~Az őrnagy aggodalmai azonban nem voltak
38   9|     annak borzalmát a szakállas őrnagy úr. Amint a gránát sisteregve
39  10|   kapitány is lehet belőled.~Az őrnagy szépen megköszönte a szerencsét,