Rész

 1   1|    csinált, s megilletődve nyújtá kezét a háborgó miniszternek,
 2   1|          mielőtt valaki rátehetné kezét.~Elmondák, hogy ez árverés
 3   2|       arcát még egyszer a honvéd, kezét lüktető sebére nyomja, és
 4   2|          s azután leveszi sebéről kezét, hagyja folyni vérét, és
 5   4|          helyéről s megfogta apja kezét. Az öreg érzé az ujjak jéghidegségét,
 6   5|         az asszonyhoz, megszorítá kezét, megölelte.~– Szólj, beszélj
 7   5|        megyek – szólt az asszony, kezét nyújtva a tábornok elé.~–
 8   5|        csókokkal halmozá el annak kezét, s nem bírt megválni annak
 9   5|    triumfáló arccal a nő. A tiszt kezét nyújtá neki.~– S nem tudja
10   5|         Csodálatos! – szólt a nő, kezét összecsapva. – Csaknem hihetetlen!~
11   5|        simult mellé, először csak kezét csókolá meg, azután karcsú
12   5|          harmadiknál térdre esik, kezét az ajtó kilincsére teszi
13   6|      annál sápasztóbb a nő arcán.~Kezét szeme elé tartva, a távolba
14   6|     erdőkbe eltévedt, ott levette kezét elszakadt öltönyéről. Irtózatos
15   7|        Ekkor egy hideg kéz érinté kezét.~Felijedve, de azért egy
16   7|         vegye el fejemről büntető kezét, és én megszűnök gazdák
17   7|           ha vőlegényét látta, ha kezét annak kezében érzé reszketni,
18   7|           hozzá, elvonta reszkető kezét a zongoráról és megcsókolá.~–
19   8|     férfiasan rázta meg a búcsúzó kezét s mondá neki:~„Isten vezéreljen!”
20   8|         az agg nagyanya, s száraz kezét unokája fejére téve, rebegé: –
21   8|    szorítva meg halálos ellensége kezét.~– Siess, ott egy pórgúnya,
22   8|      szavát, midőn a decurio, bal kezét felkapva, egyetlen csapással
23   8| megragadta a decurio nagy, ideges kezét két kezével, s rebegve mondá:~–
24   8|            míg az ifjú kinyújtott kezét csókjaival halmozá.~Az ajtó
25   8|         ily későn jönnöd!~Az ifjú kezét nyújtá neki. A decurio nem
26   8|          megfogja a két családtag kezét, és sokáig nézve azoknak
27   9|        földön, négyfelé vetve két kezét, két lábát, és várta behunyt
28  10|           uram – felele a huszár, kezét csákótlan fejéhez emelve.~–
29  10|    ezredes uram – szólt a huszár, kezét ismét füléig emelve.~– Elmehetsz.~
30  10|       vagy sem!~S azzal odanyújtá kezét.~A cigánynő száraz kezeibe
31  12|         egy is, s akinek ellőtték kezét vagy lábát, gondolt a kis
32  12|           S ki ne nyújtotta volna kezét halálos ellenének a békekötésre,
33  12|       annak elfogódástól reszkető kezét és mondá:~– Valóban ez mind
34  13|         az orvos megfogta a leány kezét, fagyos holdkóros mosoly
35  14|       odalépett hozzá, s megfogta kezét.~– Anisia! a dicsőség napjai
36  14|       hévvel ragadá meg a leányka kezét.~– Te itt, édes Anisiám!
37  14|      Átkozott vérbe fogja mártani kezét, akármit tegyen.~És eszébe
38  14|        vagy?~– Azt – felelé az, s kezét szívére szorítá.~– Hozd
39  15|    mondani, megfogta János mester kezét s elérzékenyültében könnyeket