Rész
1 4| gyászfenyőfát ültess, hol a székely ifjaknak legyen miről zöld
2 4| aranyoshajú Lóra leányod.~Minden székely legény elhagyja jegyesét,
3 4| hogy utánam jőjenek, és a székely szüzek és a székely hölgyek
4 4| és a székely szüzek és a székely hölgyek sírni fognak haláluk
5 4| barnafürtű, napsütötte arcú székely ifjakat; nem marad itt egyéb,
6 4| mindent, ami magyar vagy székely.~*~Folyt már mindenütt a
7 4| szegletében a háromszéki székely szülőfölde.~Körül égett
8 4| férfiszív. Csak a háromszéki székely nem volt kétségbeesve.~Hidegen,
9 4| csatában.~Ezt így szokta a székely.~*~Ezernyolcszáznegyvennyolcadik
10 4| Igen. Mit csinál ott a székely tábor?~– Semmit. Eloszlott.
11 4| a hídról.~Egy kis zömök székely állt a híd közepén, vakmerően
12 4| kezében.~– Tedd le a fegyvert, székely! – kiálta messziről az oláh
13 4| rengett nehéz lábai alatt.~A székely nem szólt, de puskáját ragadva,
14 4| pallosa súlyosan hullott a székely nyakára, s azt félig levágta,
15 4| azt félig levágta, de a székely szuronyának az oláh hátán
16 4| fognak a te szavaidtól, a székely ifjak mind, mind szerelmesek
17 4| múlva vége volt a csatának, székely állt a folyam mindkét partján,
18 4| Nemcsak hazájában győzött a székely kar, vitte a diadalt a magyar
19 4| aranyhajú Lóra, ne hagyj el.”~A székely fiúk is beszélnek hozzá: „
20 4| seregük virága, négyszáz ifjú székely és az ifjú vezér nehéz sebeiben,
21 4| meghalva feküsztök, barna székely fiak, ifjú hadvezér, ősz
22 6| Székely asszony~Elhallgattak az
23 6| a temetőben, ott ültek a székely asszonyok, várva-várva –
24 6| győzött, melyik vesztett.~Székely anyák, székely leányok,
25 6| vesztett.~Székely anyák, székely leányok, menyasszonyok,
26 6| oldalon a fergeteg villog. A székely asszony arcát egyfelől a
27 6| volna faragva.~Ez Judit, a székely asszonyok ős példányképe.
28 6| vesztett csatából még többen a székely ifjak közül. El-kiűzték
29 6| közül. El-kiűzték őket a székely nők egytül egyig.~– Keressetek
30 6| Menjenek, amerre látnak.~Székely ifjak elbujdostak. Kimentek
31 6| Nagy sírása hallatszott a székely asszonyoknak a temetőkertben.
32 6| lelke előtt. Meghalt.~A székely nők felvevék karjaikba az
33 6| életet. Ha nem tudnám, hogy székely nők közt vagyok, búcsút
34 6| most fektetjük az utolsó székely férfit, aki Sepsiszentgyörgyöt
35 6| szólt ismeretlen szókat a székely hölgyhöz, s a kebléből kivont
36 6| szépséges cirkasz nőké, mint e székely nőké itten.~És szíve erőt
37 6| elnyelte alakjaikat. Sem a székely hölgyek, sem a cserkesz
38 12| monda –, csak a magyar és a székely a katona!~Lehet, hogy nem
|