Rész

 1   1|            arcodat. Most jelenj meg nekem az éjfél óráiban, mikor
 2   1|     szükséged van erre a lármára?~– Nekem szükségem van erre a lármára.
 3   1|       városban.~– Azt te nem érted. Nekem kellett ez a zaj. Mentül
 4   1|   Akárhanyat.~– Ne beszélj, szamár. Nekem nem akárhany kell, hanem
 5   1|         lakatosért küldened, vannak nekem ditricheim, értek is egy
 6   1|            vitte el.~– Asszonyom!~– Nekem azt mondta, hogy ön vitte
 7   1|             később visszaadná.~– De nekem, asszonyom, nincs, nem is
 8   1|             pénz nem volt az enyém, nekem arról számolnom kell. Én
 9   1|             én nem így akartam ezt. Nekem sohasem kellett volna e
10   1|        megverekszik.~– Ah, barátom, nekem nem elvem a párbaj, ezt
11   3|       felrettenetesítve, amint őket nekem a mama látnoki ihlettséggel
12   3|        fogja kegyed felejteni, hogy nekem ígérkezett – kötődék velem
13   3|       Gondolhatod, mily hosszú volt nekem odáig az idő, azok a véghetetlen „
14   3|             nem értettem. Odahozott nekem egy papiros tölcsért bonbonokkal
15   5|          szeretek azokról beszélni. Nekem is vannak halottaim, pedig
16   5|            ki előttem itt volt s ki nekem főnököm; hogy miért? arra
17   5|           nem felelhetek, mert arra nekem semmi gondom.~Az asszony
18   5|      gyanakodni kezde.~– Asszonyom, nekem igen rosszul esnék, ha kegyedet
19   7|              Az neked gyalázat, nem nekem.~– Rokonaid halva vannak
20   7| ellenség-fejekből, ha utat csinálsz nekem a csatatérig.~– Megteszem.
21   8|                Azt rosszul tevétek. Nekem mindegy, akárki legyen felettem,
22   8|            a házat egyedül ellenök, nekem nőm, gyermekeim vannak,
23   8|             nőm, gyermekeim vannak, nekem öreg anyám, nekem nőtestvérem
24   8|           vannak, nekem öreg anyám, nekem nőtestvérem van itt. Én
25   8|             olvashatnám le, amelyik nekem tetszenék.~Az oláh türelmetlenül
26   8|            ráuntál a leányra, akkor nekem adod.~– Maradj itt és nyerd
27   8|          lova nyakára borult. – Jaj nekem, jaj nekem!~Ezalatt társai
28   8|            borult. – Jaj nekem, jaj nekem!~Ezalatt társai is odaérkeztek,
29   8|         menni.~– Ne tedd azt! higgy nekem és ne menj oda, rossz napok
30   8|             kincse volt az, melyből nekem tíz férfi része jutott,
31   9|       tömegből éljenezni kezdett.~– Nekem nem éljenek kellenek, hanem
32   9|            az én életem a hazáé is, nekem azt könnyelműen kockáztatnom
33  10|            tábornok –, most iszkiri nekem mondj szerencsét. Nézd le
34  10|           őse fekszik e kő alatt.~– Nekem egy ősapám? Hogy jött az
35  10|       megváltoztatni az emlékkövön, nekem is jó leend.~*~Másnap már
36  12|              kérem önt, fordítsa le nekem németre, amit beszélt.~Ez
37  13|          most jut eszembe, hogy ezt nekem szinte egy év előtt megjövendölé
38  14|           sem köhenté torkát utána. Nekem szokásom, ha elandalodom,