Rész

 1   2|          Tíz év óta volt özvegy az asszony, tíz év óta hordta gyászruháját;
 2   3|         alatt minden leány, minden asszony bele volt bolondulva.~Magamat
 3   5|          vezér odalépett hozzá. Az asszony sokáig nem tudott szólani.~–
 4   5|            akarok önnel – szólt az asszony hidegen, nyugodtan ülve
 5   5|          Ahhoz nem értesz, szegény asszony.~– Igaz. Ha erőm lett volna,
 6   5|     életetét bevégeznie.~– Szegény asszony, a fájdalom megzavarta agyadat.~–
 7   5|     szeretek? Te teheted azt, mert asszony vagy és feleség, én nem,
 8   5|             tábornok úr – szólt az asszony, fölemelve nagy sötét szemeit –,
 9   5|          vannak elöl kibélelve.~Az asszony elöl lépett be a tunnelbe,
10   5|            a hegy szívébe, elöl az asszony fekete ruhában, lobogó fáklyával,
11   5|            Borzadva nézett bele az asszony.~– Mikor először itt jártam,
12   5|           tovább megyek – szólt az asszony, kezét nyújtva a tábornok
13   5|         hogy mihelyt megérkezik az asszony, küldjem a szomszéd állomásra.~–
14   5|        arra nekem semmi gondom.~Az asszony nem mondott ellent, hanem
15   5|               Minek az? – kérdé az asszony sértett büszkeséggel.~–
16   5|      szítták magukba percenként az asszony szavainak csábító mérgét,
17   5|       ember azt hitte volna, ez az asszony most fél, remeg; pedig akkor
18   5|         kit lakházánál hagytam?~Az asszony mosolygott, elpirult, szemeit
19   5| mindenekelőtt kérem önt – szólt az asszony, negélyesen visszavonva
20   5|       szóra az jelentetik, amit az asszony imént elmondott neki.~–
21   5|     meggyőződött róla, hogy a szép asszony nemcsak szíve, de érdekei
22   5|            kettőjük közt lenni; az asszony tréfált, kacérkodott, az
23   5|         Megmerevedett ez irtózatos asszony megölő tekintetétől. Egy
24   6|                            Székely asszony~Elhallgattak az ágyúk, elhalt
25   6|         fergeteg villog. A székely asszony arcát egyfelől a nap búcsúfénye
26   6|         felemelte lángoló arcát az asszony tekintetéhez s nagy fekete
27   6|       leszesz boldog – folytatá az asszony. – Terád semmi öröm nem
28   6|               Jer velem – szólt az asszony felemelve őt a földről.
29   6|            oly élénken haladott az asszony mellett, mintha nem is a
30   6| engesztelést hozott a városnak. Az asszony elérté a jelt s megtagadva
31   6|            kendőt! – kiálta reá az asszony. – Döfd e szívbe fegyveredet,
32   7|          fekete hajú, fekete szemű asszony, kinek arcán kővé meredt
33   7|       megölő tekintettel nézett az asszony szemeibe:~– Le térdre előttem!~
34   7|              Le térdre előttem!~Az asszony nem mozdult.~– Térdre, nyomorú! –
35   7|  elvesztette.~Ezt mondva a lengyel asszony felugrott vőlegénye mellől,
36   8|            Elöl egy agg, élemedett asszony, Bárdy Antalné, túl a nyolcvan
37   8|        akkor se legyen aggodalmad, asszony képe nem lakott az én szívemben
38  14|          után megízlelhetni a szép asszony főztét.~Gond nélkül veték