1-500 | 501-1000 | 1001-1010
Rész
501 6| tekintete. De én azon időt nem fogom gyáván megérni. A
502 6| élet elvett, s a halált nem veheti el senki, mint az
503 6| senki, mint az életet. Ha nem tudnám, hogy székely nők
504 6| zárva a város. Innen élve ki nem megy azontúl senki. Most
505 6| kondulása jelenté, hogy nem szeretett vendégek jőnek.~–
506 6| üldözte már akkor is a sors, – nem maradhatott régi honában, –
507 6| állanak egymással szemben, nem ismernek egymásra többé;
508 6| szívét, ellankadni karját és nem tudja, miért.~A csapat vezére
509 6| senki sem mondaná, hogy nem magyar.~De ez öltözet is,
510 6| felsóhajt s úgy fáj, hogy nem tud vele beszélni, hogy
511 6| tud vele beszélni, hogy nem tudja megkérdeni tőle, mit
512 6| ősbérceik között? Lám, mi nem vagyunk boldogok az új földön.
513 6| bezárni egy várost, mely nem akar magába több lakost
514 6| Csodálatos volt halála, nem kínlódott, mint más ember,
515 6| tíz esztendő óta, mert ha nem lett volna az, akkor nem
516 6| nem lett volna az, akkor nem a csata híre ölte volna
517 6| majd az út, s az utasok nem fognak idetalálni többé,
518 6| pedig egyenként elhalunk, és nem akarjuk, hogy valaki bennünket
519 6| mind ismerősei volnának, nem tudott nekik mit szólni.~
520 6| nélkül teljesíteni, és most nem érzett magában erőt arra,
521 6| sem a cserkesz hölgyek nem látták őt többet.~A sereghez
522 6| állíták, amiért a parancsot nem teljesíté, s kit a csaták
523 6| egy tömör óriás, aki maga nem mozdulhat – fölülemelkedve
524 6| csillagos hazába.~Miért nem vagyunk mi is ottan!~
525 7| fog megállani, hol a föld nem bírja már bevenni. Jer oda,
526 7| csillag sem ragyogott.~Jó volt nem látni az égnek, mik történtek
527 7| lelküket azok iránt, kik nem vétettek ellenük soha.~Szent
528 7| Isten tiszteletére. De benn nem hangzott az Isten beszéde,
529 7| hangzott az Isten beszéde, nem szóltak az orgona sípjai –
530 7| a rácoknak ma, s tovább nem törődtek vele, elmentek
531 7| kinek ablakában gyertyavilág nem égett.~Ezzel különböztették
532 7| Elhangzott az is. S azután nem jajgatott senki többé. A
533 7| ismerősei a városból.~Az ember nem tudva az előzményeket, azt
534 7| valamennyivel.~A jövevény sokáig nem bírt ráismerni az asszonyra.~
535 7| belépve az orgiák házába, nem tudva, hogy mit fog tenni,
536 7| arccal megáll, és sokáig nem mert hozzá egy is közeledni.~
537 7| térdre előttem!~Az asszony nem mozdult.~– Térdre, nyomorú! –
538 7| közülök megkapta a torkát s el nem ereszté, míg le nem tiporták
539 7| s el nem ereszté, míg le nem tiporták a földre, oda is
540 7| lekötözöttel szemben.~– Én nem vagyok az. Mi közötök hozzám?~–
541 7| vagytok hozzám, de sírni nem látsz, habár dühödben megvesznél
542 7| elárult.~– Az neked gyalázat, nem nekem.~– Rokonaid halva
543 7| már hat kérője volt neki … Nem tudott közülök választani,
544 7| asszonytól maradt lyán sorsába nem szólhatott bele … utóbb
545 7| ütötték, ki hol érte.~Az nem sírt többé. Behunyta szemeit,
546 7| kinek sem lelke, sem teste nem érez többé.~Nemével a boldogság
547 7| örült neki, hogy az már nem messze van.~Alatta még sokáig
548 7| elcsöndesült, csak az ő szemeire nem jöhetett álom. Gondolá,
549 7| Amint ott elfásultan feküdt, nem gondolva többé sem múltra,
550 7| Sem az apa, sem leánya nem szóltak egymáshoz.~Reggelre
551 7| minél elébb falujokból.~Nem rosszak, csak gyávák voltak
552 7| hordva alélt gyermekét.~Nem kérdezve tőle, hogy mi fáj,
553 7| melyek nyakát átölelék, nem szorítnak többé, s a fejecske,
554 7| mint a gátot tört folyam, nem hallgatva parancsra, vezérszóra,
555 7| befektette a halavány gyermeket.~Nem bírta e szép fehér arcot
556 7| felvágva.~„Basilisk.”~Mert nem leánya volt eszében, hanem
557 7| fagyökérben elbotlott, elesett. Nem volt oka miért fölkelni,
558 7| veré föl álmából. Magához nem messze két felnyergelt lovat
559 7| meglátogatni.~– Azt, fiam, nem tudom, rám sohasem virrad
560 7| bajtól.~– De hiszen kend nem zsivány, nem ölt kend embert
561 7| hiszen kend nem zsivány, nem ölt kend embert soha.~–
562 7| Ne nyúlj pisztolyodhoz. Nem én vagyok az, kit életedben
563 7| nyugodt, szelíd hangon. – Nem azért mentett meg téged
564 7| pisztoly, lődd főbe magadat, ha nem tudsz egyebet tenni.~– Tégedet
565 7| megszabadítani.~– Eszeden vagy? Tán nem próbáltam én azt eleget.
566 7| próbáltam én azt eleget. Nem könyörögtem eleget minden
567 7| pusztulása, utasok félelme lenni. Nem ígértem-e, hogy mindenkinek,
568 7| kenyeremet. Elfogadták-e valaha?… Nem volt az az áldozat, amit
569 7| törvénynek, embernek, istennek, nem elhajtottak-e mindenünnen.
570 7| Kerülj, szerencsétlen. Még nem öltem embert.~– Kell, hogy
571 7| sem törvény, sem oltár el nem fogadott, elfogadja áldozataidat
572 7| örömrivalgással fogadna. S azután nem mondaná senki rólad „ez
573 7| tűrni esőt és hideget s le nem szállni a lóról három nap,
574 7| téged rájok eresztenének, nem adnál kegyelmet egynek is
575 7| kegyelmet egynek is soha?~– Nem.~– Hiszed-e hát, hogy nem
576 7| Nem.~– Hiszed-e hát, hogy nem nyugszom meg addig, míg
577 7| míg számodra kegyelmet nem hozok, azon föltét alatt,
578 7| talákozhatunk?~– Velem sehol. Azt nem szoktam megmondani senkinek,
579 7| megmondani senkinek, mert hinni nem szokásom. Ha igazat beszéltél,
580 7| merre jár.~*~Két hét még nem tölt le, midőn György fáradtan
581 7| hadnagy sem bírja elérni, az nem hagy magára idegen embert
582 7| sehol egy ismertető-jel nem látszott, itt-ott csenevészett
583 7| szorgalma honosított meg a fát nem ismerő homokban.~Végre leszállt
584 7| álmodtunk, beteljesült. Mi nem vagyunk rablók többé, a
585 7| hozzá: és senkinek kegyelmet nem adunk!~Arra is megesküdtek.~–
586 7| ahova küldve vagy.~– Egyebet nem kívánsz?~– Halottaim véreért
587 7| Velünk fogsz-e eljönni?~– Még nem. Még sok utam van nagy messze
588 7| bosszújától hajtva, útjait nem vakdüh vezette ismeretlen
589 7| sokan az ágynak feküdtek, nem ettek, nem ittak, elbetegeskedtek,
590 7| ágynak feküdtek, nem ettek, nem ittak, elbetegeskedtek,
591 7| haza.”~Azután sok elhalt, nem tudta senki, mi lelte, mi
592 7| miatt, a durva, olvasni nem tudó közember elhalt honvágy
593 7| katonák szívébe, de nyomára nem bírtak akadni.~A katonák
594 7| óvatos volt kelepcébe soha nem kerülni.~Bujtogatásait sohasem
595 7| hogy e körben az árulás nem terem meg.~És az elvetett
596 7| dalokat, minőket azelőtt nem énekeltek, miknek versei
597 7| délceg, nyalka fiúk, kikért nem egy szép lengyel leány szíve
598 7| nyugtalanít csupán, melyet nem lehetett elhalasztani. A
599 7| menyegzőm napján? Miért nem jött holnaputánra?~– Az
600 7| aláírhattad az ítéletet? Nem vagy-e te magyar? nem szereted-e
601 7| ítéletet? Nem vagy-e te magyar? nem szereted-e hazádat?~– Mindenekelőtt
602 7| Szeretni tudok, de ábrándozni nem. Én azoknak elveiből, kik
603 7| örökös remény az, mely nem hagyja elfelejteni, hogy
604 7| köveket, lábai alig bírták. Nem volt már fiatal, a munka
605 7| és megszólítottam. Sokáig nem akart rám ismerni, azután
606 7| Kérdezősködéseimre egy leány jelent meg, nem az a szép gyermek, kinek
607 7| vonásokkal, elvadult szemekkel. Nem ismere rám, pedig hajdan
608 7| magyarnak, ha a példából nem tudott tanulni.~– Ah, az
609 7| tudott tanulni.~– Ah, az nem magyar, ki így tud beszélni!~–
610 7| menyegzője előttin esik el.~– Nem kívánom. Töredelmes irtózattal
611 7| szabadságot, lengyel nő ezt nem mondta férfinak soha, te
612 7| az első; aki ezt hallod. Nem kívánom, hogy magadat feláldozd,
613 7| visszatartanálak, mit lengyel nő nem tett férjével soha. Csak
614 7| az ordításból egy hangot nem lehet kivenni, a tomboló
615 7| vissza a vesztőhelyről, addig nem akar oltár elé lépni.~Megeshetnék,
616 7| bírája fejére.~A segéd sokáig nem jött a vesztőhelyről vissza.~
617 7| halálhírnök, ne lépjen be most.~– Nem vagyok halálhírnök – szólt
618 7| lovára.~A ló ágaskodott vele, nem akart kiindulni az udvarból,
619 7| az vezette őket, ember nem járta ösvényeken, mocsári
620 7| amit mondani akar, arra nem talál eléggé öldöklő szavakat.~
621 7| jöhess velünk Magyarhonba. Nem kell sokáig gondolkoznod
622 7| idevontattam a szekeret.~– Miért nem ütted agyon?~– Félig agyon
623 7| ahogy odaért, lerogyott, nem bírt tovább menni a fáradtságtól.~–
624 7| menekültem.”~– Ki az?~– Nem hallottátok soha Szenttamási
625 7| jöttünk török Szerbiából, nem ismerjük emberedet, ki ördög
626 7| Jól nevezted őt ördögnek, nem is lehetett soha ember,
627 7| róla. Hadd ismerjük meg.~– Nem lehet azt elmondani, amit
628 7| diadalra.~De ám e nemzetőrök nem azon boldog emberek voltak,
629 7| Mint mennek neki a tűznek! Nem reszketnek a haláltól; úgysem
630 7| hanghoz sejte, de ez arcot nem volt ember, ki megismerje
631 7| szemmel feküdt ellenségétől nem messze; György fáradtan
632 7| összehordva. Szenttamáson egy kő nem maradt kő felett. A két
633 7| kő felett. A két torony nem látszik többé a messze láthatáron.~*~
634 7| nincs, aki volt, s mennyi nem bánná, ha nem volna, aki
635 7| s mennyi nem bánná, ha nem volna, aki megmaradt.~Rabló
636 8| hinni, hogy mind e keserű nem megtörtént dolog, csak egy
637 8| csak álom, felébredünk, és nem látunk belőle semmit többé.~*~
638 8| mint szoktak, akik már nem látnak semmit, keze reszket,
639 8| kisleány tulajdonképpen nem a család ivadéka, csak egy
640 8| mert az is Bárdy, s mert nem engedheté, hogy ki e nevet
641 8| családfő leánya, ki évek óta nem viselt egyebet fekete ruhánál
642 8| parasztosan. Bajuszt, szakállt nem visel a himlőhely miatt.
643 8| meggyőződés látszott lenni.~– Ó, nem annyian – szólt fel kedvesen
644 8| jelentek meg ez arcon, mely nem sírt soha… Mert ha tudnám,
645 8| újra fognak születni.~– Az nem igaz! Azzal ámítjátok magatokat,
646 8| alkotmány mellett? vagy nem voltak azok jó hazafiak,
647 8| voltak azok jó hazafiak, vagy nem voltak bátor, vitéz emberek?
648 8| Ábrándok. E nép titeket nem fog megérteni, és az nem
649 8| nem fog megérteni, és az nem is lehet másképp. Amit ti
650 8| akartok neki, arról ő soha nem is álmodott. A szorgalom
651 8| volna pusztulni családját, nem segítettem-e rajtok az ínség
652 8| igazságtalan valaha, egy panaszt nem fogsz tőlök hallani. S akkor
653 8| jogtalanul bánok vele, mert nem hívom őt elő ekéje mellől,
654 8| ferdesége az oka. Hogy a nép nem érti a magasabb eszméket,
655 8| százezrek éltébe fog kerülni.~– Nem tagadom. Sőt hiszem azt,
656 8| én, sem a mostani ivadék nem fogja aratni gyümölcseit,
657 8| s azokat, kik elhaltak, nem fogja kísérni könny, nem
658 8| nem fogja kísérni könny, nem dicsőség, sőt talán gyalázat
659 8| okod rá, hogy sirass, mert nem hozok fejedre örömöt, nem
660 8| nem hozok fejedre örömöt, nem dicsőséget többé, és mégis
661 8| Lehet hogy el fogsz esni, s nem látlak többet, lehet, hogy
662 8| lehet, hogy visszajősz, s nem fogod találni az ősi házat,
663 8| fogod találni az ősi házat, nem a sírt, melyben apád fekszik.
664 8| óráján, sem halálom óráján nem átkoztalak meg. Hagyj magamra! –
665 8| kezdett a katonaruhában meg nem ismert ifjú közeledésére.~–
666 8| ült, mert járni már régóta nem tudott. A kardcsörgésre
667 8| reszketeg hangon az agg. – Nem jó világ az, nem jó világ.
668 8| agg. – Nem jó világ az, nem jó világ. De ha az isten
669 8| minek kell ránk következni. Nem jó világ ez, nem jó világ.
670 8| következni. Nem jó világ ez, nem jó világ. Miért kötöttél
671 8| elszaporodtak a földön? Nem fértek el egymástól, ugye?~
672 8| aztán sok törököt levágj.~– Nem a törökkel lesz bajunk,
673 8| Amint a kereszt alá ért, nem jutott ugyan eszébe nagyanyja
674 8| zárva voltak, harangszó nem hallatszott estenként, nem
675 8| nem hallatszott estenként, nem a munkáról hazajövő leányok
676 8| végignyargalt. A kémények nem füstöltek, a konyhák ablakain
677 8| füstöltek, a konyhák ablakain át nem lobogott tűz. Ki tudja,
678 8| bármint sarkantyúzta is, nem akart a hídra lépni, hanem
679 8| előre a sziklatorok felé.~Nem vette észre, hogy fenn a
680 8| sziklatoroktól, honnét élve nem szabadulandott ki, midőn
681 8| martalékra, ki önmagáról nem érezve; védtelenül hevert
682 8| megdöbbenve álltak meg körüle.~– Nem rád akartam lőni, decurio,
683 8| mikor már gondolta, hogy nem láthatják többet, hirtelen
684 8| ád és oltalmaz.~– Miért nem hagytál megölni embereidnek?~–
685 8| agyonhajigálnak a hegytetőről.~– S te nem akartad azt?~– Nem, mert
686 8| S te nem akartad azt?~– Nem, mert gyalázatot hozott
687 8| fegyvert elássák a földbe, nem emészti azt meg a rozsda.~–
688 8| emészti azt meg a rozsda.~– Nem értem fájdalmaidat.~– Nem
689 8| Nem értem fájdalmaidat.~– Nem érted? Hiszed-e azt, lovag,
690 8| világhódító légiók maradványa? Én nem vádolok senkit, hogy miért
691 8| Most megkísértjük mi; ha nem sikerül, unokáink; nekünk
692 8| nincs; ha legyőzetik, ezt nem veszi el tőle senki. Rosszul
693 8| hagytak süllyedni.~– Mi nem a nemzetiségért fogtunk
694 8| nép dühös, hogy tégedet nem talált, s nevedet olvasva,
695 8| megengeded-e azt?~– Ellene nem állhatok neki, mert akkor
696 8| rajtam bosszújokat.~– Az nem használna semmit. Elárulnám
697 8| vagy én tégedet, s a harc nem lesz gyalázatos többé, férfi
698 8| mit sem tesz, hogy oláhul nem tudsz, embereim szokva vannak
699 8| arcodat éjjel látták, rád nem ismernek.~Míg az ifjú sietve
700 8| épület hátulsó szobáiba. Nem kell zavarba jőni. Ti mindnyájan
701 8| járt végig termében.~– S nem készülsz védelemre?~– Minek
702 8| meg kell történnie.~– De nem fog megtörténni, ha bátran
703 8| hidegen Tamás, és egy vonás nem mozdult meg arcán.~– Tehát
704 8| száraz hangon. – Ingyen nem kell adni az életet.~– Jertek
705 8| buzogányt, mint egy nádszálat.~– Nem kell hirtelenkedni – szólt
706 8| biztos lehessen céloznunk.~– Nem, nem hagylak benneteket
707 8| lehessen céloznunk.~– Nem, nem hagylak benneteket lőni –
708 8| Józsefet az ablaktól –, nem szabad lőnötök! maradatok
709 8| Az öreg e szavakat már nem hallá, lerohant a lépcsőn,
710 8| udvarra, mely még akkor nem volt elfoglalva, s elkezde
711 8| marhád eldöglött, helyette nem adtam-e neked két szép tinót?
712 8| adtam-e neked két szép tinót? Nem ismersz-e engem, fiam, Lupuj?~–
713 8| ismersz-e engem, fiam, Lupuj?~– Nem vagyok én most „fiam, Lupuj”,
714 8| főt felemelte, míg végre nem mertek hozzányúlni többé.~
715 8| az oláhok, s a cselédek nem bírják őket visszatartani.~
716 8| fokára s várták elleneiket.~Nem soká kellett várniok.~Halálos
717 8| csapás ért, az többet föl nem kelt. Zúzott fők, betörött
718 8| fülkében elbútt, s kit ő észre nem vett, amint háttal feléfordult,
719 8| zajt ajtajához, és szíve nem vert hangosabban, nem sebesebben,
720 8| szíve nem vert hangosabban, nem sebesebben, mint azelőtt.
721 8| hideg, fehér maradt, szemei nem forogtak, nem szikráztak,
722 8| maradt, szemei nem forogtak, nem szikráztak, némán, mereven
723 8| küzdeni. Az ő elestével nem maradt egyéb a háznál, csak
724 8| ezután történtek, azt látni nem emberi szemnek való.~Nyomorúan,
725 8| Szerencséjére az ő szemei régóta nem nyíltak meg a napvilágnak,
726 8| pincék minden zugát, és nem találták az egyet sehol.~
727 8| keresni. Tedd le a földre.~– Nem úgy van, vezér! – szólt
728 8| ugyanott van, hogy ami el nem osztható, arra sorsot vetünk.~–
729 8| egy tinó persze hogy el nem osztható, arra sorsot kell
730 8| Én azt mondtam, hogy nem lehet, s szeretném látni,
731 8| találna jönni a még senkinek nem ítélt prédát csak egy tekintettel
732 8| kockát vetnek.~– A kockavetés nem ér semmit. Lehet, hogy ketten
733 8| kártyázni fogunk rá.~– Azt nem engedem. Akik ravaszabbak,
734 8| De hiszen ti olvasni nem tudtok, s én azt a nevet
735 8| meg is fogja érdemelni.~– Nem bánom! – kiáltának valamennyien. –
736 8| megtörtént, most bizonyítani nem lehet. A próbát ezentúl
737 8| kezdettek morogni.~– Aki fél, nem kénytelen ittmaradni – felelé
738 8| szárazon a decurio.~– Jól van, nem bánom – hetvenkedék Lupuj –,
739 8| én itt maradok, de vajon nem mák van-e ebben a hordóban,
740 8| Ne bolondulj, Numa! Csak nem vesztél meg. Hogy akarnál
741 8| lesz.~– Igen, de én azt nem akarom – szólt mérges nyugtalansággal,
742 8| elvisz aztán az ördög. S én nem magamért, hanem teérted
743 8| teérted mondom, hogy ezt nem akarom.~– Ha nem akarod,
744 8| hogy ezt nem akarom.~– Ha nem akarod, hát szaladj innen.~–
745 8| akarod, hát szaladj innen.~– Nem bánom, ha adsz egy marék
746 8| Egy húszast sem adsz? Még nem mentem el.~– Még én sem
747 8| szegény kisleány, ne félj, nem bánt többé senki.”~– Hogy
748 8| zsámolyánál ülnél. Ha itthon nem leszek is, ne félj, e ház
749 8| aggodalmad, asszony képe nem lakott az én szívemben soha.
750 8| A decurio gondolkozott, nem tudta, mit feleljen.~– Neki
751 8| tudta, mit feleljen.~– Neki nem kellett volna ily soká késni –
752 8| Minden másképp lett volna. Nem így kellett volna végződni,
753 8| kellett volna végződni, nem így.~– Ó, engedj őhozzá
754 8| ha tudod, hol van!~– Azt nem tudom. De arról bizonyos
755 8| te házad ég.~– Talán még nem – felelt emez, s még gyorsabb
756 8| könyörgött neki, hogy ne bántsa, nem ő ölte meg az urakat.~–
757 8| zavarba jött a felelettel.~– Nem tudom – monda.~– Nem tudod? –
758 8| Nem tudom – monda.~– Nem tudod? – kérdé az ifjú csodálkozva. –
759 8| oda és nézd meg.~A küldött nem akarta hallani az unszolást.~–
760 8| részegnek tetteté az magát, s nem akarta érteni, hogy kiről
761 8| Kísérni, védni fogunk.~– Nem jó. Magam megyek. Egyedül
762 8| Isten veletek. Ha vissza nem térek, álljatok bosszút
763 8| ismerek; de megígértem, hogy nem hagylak bántani, most vedd
764 8| küldi a paradicsomba.~– Nem lehetne látni azt a némbert?~–
765 8| lehetne látni azt a némbert?~– Nem tanácslom, hogy nézegesd,
766 8| mertél ablakomon benézni? nem megtiltottam-e? Térdepelj
767 8| valakinek efelől, azt ki nem kerülöd.~S ezzel otthagyta
768 8| kézzel, s aznaptól fogva nem beszélt senkivel, nehogy
769 8| kezét nyújtá neki. A decurio nem fogadta el. – Az én kezemen
770 8| s félrehúzva dörmögé:~– Nem tudja, hogy meghaltak, másutt
771 8| meghaltak, másutt volt akkor, nem látta családja kimenetelét,
772 8| Jaj mindkettőnkre, hogy el nem háríthattuk azokat!~– De
773 8| lakozókra. A ti prófétáitok nem látják azokat, de én látom,
774 8| vissza. Ígérjétek meg, hogy nem mentek Magyarország felé.~–
775 8| mentek Magyarország felé.~– Nem ígérem, amiről nem tudom,
776 8| felé.~– Nem ígérem, amiről nem tudom, hogy bizonyosan meg
777 8| szemeivel beérheté, s mikor már nem is hallhaták, még akkor
778 8| mintha elvitték volna álmát. Nem bírta azon helyen szemeit
779 8| nemes érzelmet. És álom nem jött szemére. Éjfélig elnézte
780 8| fejére ismert.~Egy vonás nem mutatta arcán, hogy e pillanatban
781 8| megszökött úrfi, ki míg otthon nem voltál, a fátáért eljött,
782 8| Egy se maradjon el; aki nem jő, annak a része a többire
783 8| szemrehányással. – Miért nem fogadtátok szavamat, miért
784 8| fogadtátok szavamat, miért nem hallgattatok rám!~És zokogott
785 8| kastélyban? – egy harmadikhoz.~– Nem hazudok, ha azt állítom.~–
786 8| fognak árulni benneteket, ha nem szóltok igazat.~– Valót
787 8| egészen megváltozott hangon.~– Nem még, vezér, minek az? –
788 8| nemzetet. Nyomorúk, ti! Nem dicsőséget, gyalázatot hoztatok
789 8| voltak elmondva. A decurio nem volt a hideg, vértelen szobor
790 8| nyomasztó álom. Felébredünk és nem látjuk többé.~
791 9| Lakóidnak egytized része nem talál benned hajlékot –
792 9| vigasztalást senki sem.~Harangszó nem hívja imádkozni a te népedet,
793 9| imádkozni a te népedet, zeneszó nem hívja őket vigadni, egy
794 9| ínséged és szomorúságod.~Hajh, nem ilyen voltál te hajdan!
795 9| monostori telepek golyói be nem járnak, nagy csoport kardos
796 9| Látja, hogy csalódott, nem honvédek, csak honvédtisztek.~
797 9| éljenezni kezdett.~– Nekem nem éljenek kellenek, hanem
798 9| nincsenek önök a tűznél? miért nem oltanak?~– Engedelmet kérek,
799 9| Tetszik önnek menni vagy nem – vágott közbe röviden a
800 9| akartam kifejezni.~– Én nem szoktam sokat beszélni.
801 9| szoktam sokat beszélni. Én nem szoktam katonáimnak azt
802 9| hullottak a tűzbe és akörül.~– Nem kell félni a golyótul –
803 9| biztatá embereit –, aki nem fél tőle, azt nem éri soha.
804 9| aki nem fél tőle, azt nem éri soha. Minden századik
805 9| fontos teke.~A tábornok meg nem zavarodva a beszédére elég
806 9| boltozatán.~– A toronytetőnek nem szabad leégni.~Ő mondta,
807 9| parancsnokkal, mely megjegyzés, hogy nem lehetett éppen rendén kívül,
808 9| tartalmazhatott:~– Vajon nem lenne jó e napra fegyverszünetet
809 9| szelíd hangon válaszola:~– Az nem érne semmit, mert nem adnák
810 9| Az nem érne semmit, mert nem adnák meg.~– Hát azon esetben
811 9| beférne mellénk.~– S oda nem hatnak be a bombák?~– Ó,
812 9| sepreje jutott.~A tábornok nem nevetett, nem is haragudott.
813 9| A tábornok nem nevetett, nem is haragudott. Az egész
814 9| aminőt még soha életükben nem kóstoltak.~*~Másnap a tábornok
815 9| szüntelen beszélni, úgyhogy akik nem hallják, hogy mit beszél,
816 9| Csupán a táblabíró-őrnagy úr nem tartá e körülményt komoly
817 9| legjobban tudja a járást.~– Nem arra, nem – kiálta a parancsnok. –
818 9| tudja a járást.~– Nem arra, nem – kiálta a parancsnok. –
819 9| A táblabíró-őrnagy pedig nem hogy furakodott volna a
820 9| ha e beszéd alatt erősen nem fogta volna a parancsnok
821 9| csak illik, így azonban nem tehete egyebet, mint hogy
822 9| nagyobb rezignációval tán nem fogtak még lakomához az
823 9| megitta – a rá figyelmezők nem csekély mulatságára.~Maga
824 9| gyönyörűségét kifejezni nem volt is szokása. Az őrnagy
825 9| hogy igen melege van. Ami nem lehetett minden valószínűség
826 9| ostromlók is most ebédelnek, s nem vehetnek bennünket észre,
827 9| valakiért inni akar.~Csak nem lesz oly gondatlan, hogy
828 9| feléjök kezeit, csitítva a rá nem hallgatókat, mint ki egy
829 9| forradalmat iparkodik, de nem bír elfojtani. S hagy kétségbeesése
830 9| tudnak célozni.~– De én nem akarom, az én életem nem
831 9| nem akarom, az én életem nem csupán a magamé, az én életem
832 9| könnyelműen kockáztatnom nem szabad. Abból még az országgyűlés
833 9| sorompóin senkinek, míg magam el nem megyek, távozni nem szabad.~
834 9| magam el nem megyek, távozni nem szabad.~Az őrnagy aggodalmai
835 9| őrnagy aggodalmai azonban nem voltak minden ok nélkül,
836 9| pattant szét a víz fenekén, el nem oltva annak árjaitól s kétfelé
837 9| minthogy tetszését eléggé nem bírta elrejteni, azt nyerte
838 9| mögül kandi fejecskéiket, nem foghatva fel a fenyegető
839 9| látszott magának venni, nem nézett sem előre, sem hátra,
840 9| nézett sem előre, sem hátra, nem kereste, hol alacsonyabb
841 9| látszott mutatni, hogy tán nem éppen jó helyre.~A gránát
842 10| mogorván, látszott, hogy nem tetszett neki a társaság,
843 10| kinéző nap, s csakhogy el nem rikkantá magát.~A tábornok
844 10| fejéhez emelve.~– Tábornok úr, nem ezredes! – igazítá ki az
845 10| lenyomtál közülök vagy kettőt?~– Nem számláltam meg, de maradt
846 10| Csak adja ide. Mindjárt nem lesz itt egy német is a
847 10| Őrmesternek teszünk.~– Köszönöm, nem veszi be a természetem.
848 10| én most is őrmester, de nem tudok írni.~– Hát mi a kőt
849 10| hogy egy regement cserepár nem fog engemet estrázsálni.~
850 10| akar ismét visszamenni.~Nem kell hinni, hogy a huszár
851 10| zászlóját látja.~Ez ellen nem lehete mit mondani.~– No
852 10| ráncolá.~– Ezredes uram! Csak nem kívánhatja, hogy így huszárruhában
853 10| holnap holt.~– Kegyed csak nem akar talán meghalni.~– Ha
854 10| éji némaságból.~A tábornok nem volt az az ember, aki szerette
855 10| ezzel a korbáccsal.~– Én nem bánom, de ha aztán okhets
856 10| Míg csak a temető lakosai nem állnak ágyúid eleibe, addig
857 10| embertől ne félj, senki meg nem győzhet!~A tábornok nevetve
858 10| táborkara előtt.~Tarcalhoz nem messze, az országút mellett
859 10| a pallér, aki építette, nem e században született.~Tornyában
860 10| lehetett, de azt a tábornok nem láthatá.~A koporsó után
861 10| azokat valahol, de azok nem látszottak őt most észrevenni.~
862 10| rajta pihent, de szemei nem néztek oda, de lelke nem
863 10| nem néztek oda, de lelke nem volt a szobában.~Ma piros,
864 10| három-négy fok hiányzott, nem is járt oda fel a harangozó,
865 10| beírva latin betűkkel, s nem kevéssé összekarcolva.~A
866 10| félbeszakítá.~– Hagyja abba, nem akarjuk e kápolna archeológiáját
867 10| tréfásan mondá neki:~– Nem akarunk, barátom, a szentekkel
868 10| egyik végétől a másikig nem lehete világosan látni.~
869 10| Győzött-e?~– Megveretett.~– Az nem lehet.~– Annak emlékére
870 10| Szeretném, ha ez eseményt nem tudtam volna meg, mert én
871 10| zászlónkat.~– Az természetes, ha nem volt odakötve a nyele –
872 10| állíták valamennyien, s nem beszéltek többet a dologról.~–
873 10| katonának, ki az ágyúgolyótól nem fél, megbocsátható az efféle
874 10| soha, de lelkekkel kikötni nem hivatásom. Az egész éjjel
875 10| kísértetek nyomtak. Egyébiránt nem hiszem, hogy azok a jó állatok
876 10| bennünket ijeszteni, mert ha mi nem csatázunk, ők éhen maradnak.~
877 10| utánalőtt, de hihetőleg nem találta, mert akik utánanyargaltak,
878 10| vízióktól és kísértetektől. Azok nem mernek velünk az ágyútűzbe
879 10| viselik magukat a fiúk? nem futnak-e még? – kérdé a
880 10| bosszúsága mellett is el nem kacagnia magát.~– Tehát
881 10| a tábornok jókedvvel –, nem velünk történik az először,
882 10| jóslata.~„Mig a temető lakosai nem állnak ágyúid eleibe, addig
883 10| embertől ne félj, senki meg nem győzhet.”~És a temető lakosai
884 10| sem lehete. Egyik ellenség nem látta a másikat elébb, mint
885 10| távolságra állottak szemközt, s nem ritkán úgy történt, hogy
886 10| csatlakoztak hozzá.~A nyargoncok nem találták a helyeket, ahová
887 10| küldettek, s azután meg nem találtak vissza.~A zavar,
888 10| veszve.~A csatában végre nem lehete semmi összefüggést
889 10| lett. A kiindult csapatok nem értek rendeltetésük helyére,
890 10| Dorgálod-e népedet még ki nem szenvedett bűneiért?… Azért
891 10| alszol s százados álmodat nem zavarhatja meg a perceket
892 11| ég, sem felhő, sem madár nem repül át rajta.~A hold,
893 11| és liliom kezd virulni? Nem nyílhatnak-e azok nálad
894 11| sírjából hozzád emelkedni nem bír?…~*~Múlt év júliusában
895 11| járt a magyar vezér. Egy nem messze eső faluban hált
896 11| kívánságát.~Három nap óta nem volt újra bekötve a vezér
897 11| folytonos csaták küzdelmei közt nem férhetett hozzá.~A hölgy
898 11| segédeit szólítá; kérdezé, hogy nem érkeztek-e vissza a nyargoncok.~
899 11| pihenés.~– Elég a seregnek, de nem önnek – szólt orvosa visszaerőltetve
900 11| kényszeríté, hogy ha aludni nem akar is, néhány óráig ne
901 11| haditervekről gondolkoznia nem szabad.~A hölgy mosolyogva
902 11| ledöntögeté.~Csupán egy, számra nem nagy, de elszántságban erős
903 11| eljárt faluról falura, ki nem alhatott, ha valakit sírni
904 11| hallott.~Pedig a szép leány nem volt keresztyén. Ő is apái
905 11| az egész hazára, soha ki nem alvó lángja a polgárháborúnak,
906 11| haja, mely soha befonva nem volt s térdein alul ért,
907 11| jelent meg alvó apja előtt.~Nem szólt semmit, csak egy levelet
908 11| szívességét, s nyugtalan lelke nem hagyva pihenni, indulót
909 11| régi ismerőse volna az, de nem tudta, honnan.~Hosszú ezüsthaja
910 12| s a kellemetlen téli idő nem nagy szánalommal volt irántunk,
911 12| hóban, zivataros éjszakában?~Nem volt pihenésünk. Alig álltunk
912 12| kis szürke ember. Tovább nem megyünk! – monda és szemközt
913 12| elhullott a jó fiúknak, de el nem futott egy is, s akinek
914 12| magát lovon ülve, és aztán nem jajgatott.~Egy hónap múlva
915 12| volt – amnesztiát adni.~– Nem jöttem én hadat viselni
916 12| ilyesmit hadvezérnek tenni nem szabad.~Kegyelmezni a kormány
917 12| mondta el, hogy aki magyarul nem tudott, bízvást azt hihette,
918 12| Sajnálom örökké, hogy magyarul nem tudok, s egy szót sem érthettem
919 12| legjoviálisabb kacagásra nem fordulnia. A kis szürke
920 12| székely a katona!~Lehet, hogy nem volt igaza, de ő a magyarokat
921 12| rabolni, sem szűkölködni nem hagyom a fiaimat.~Rájuk
922 13| csak a puskaporgyártásról nem, s ha valahol zajosabb tisztújítás
923 13| orvosa szemeibe, pillái nem mozdultak.~Amint az orvos
924 13| arcára szegezve.~A leány nem mozdult, csak szempillái
925 13| táborában mindenesetre.~– Nem az országgyűlésen – felelte
926 13| országgyűlésen – felelte a leány a ki nem mondott gondolatra. – A
927 13| mindig kész táblabíráknak nem kis kárörömmel monda neki:~–
928 13| váci somnambula. Ha most nem tudnám, hogy Görgey oka,
929 13| nekik egypár levelet, amit nem tettek ki az ablakjukba,
930 13| ön!~A tábornok ránéz. El nem tudta gondolni, hogy mi
931 13| elfoglalhatatlan?~– Éppen nem. Ilyenkor azt meg szokás
932 13| Perczel önnevétől vissza nem ijed, ott ismét pogányul
933 13| más kezére bízva, kinek nem volt e névben rossz ómene,
934 13| lőporfüst volt, a vele jártak nem győzték magasztalni hidegvérét
935 13| Perczel az ősz idegenhez, nem szégyenlve elismerni annak
936 14| Sarjazni fog a fű, de sarja nem lesz zöld, hanem piros,
937 14| fog jőni a nap, de sugára nem lesz fehér, hanem piros,
938 14| Kiderülend az ég, de boltozatja nem lesz kék, hanem piros, miként
939 14| Megárad a folyam, de habja nem fog szőke lenni, hanem piros,
940 14| s fekete hajára jó volt nem néznie, ki nem akarta, hogy
941 14| hajára jó volt nem néznie, ki nem akarta, hogy belebolonduljon.~
942 14| jóváhagyó tetszéssel.~– Ha mi nem öljük meg őt, ő fog megölni
943 14| Jarovácon.~– Esküszünk, hogy nem lesz! – kiálták az ittas
944 14| megy-e? már az más kérdés.~– Nem! Mi nem fogjuk neki megengedni,
945 14| az más kérdés.~– Nem! Mi nem fogjuk neki megengedni,
946 14| betegye, visszaűzzük.~– Nem tudod, mit beszélsz. A vörössipkások
947 14| Megölnélek e szóért, ha magam nem tudnám, hogy igazat mondtál.~–
948 14| mondtál.~– Őket még hátrálni nem látta senki. Előttük egy
949 14| akadály sem legyőzhetlen. Ők nem számlálják elleneiket soha,
950 14| keresztültör soraikon, de vissza nem tartja őket, mint nem tartaná
951 14| vissza nem tartja őket, mint nem tartaná vissza a vihart.
952 14| mennek az ágyútűznek, el nem marad egy is, csak akit
953 14| volna, még ha elesik is, nem hallod azt jajgatni a halál
954 14| érteni.~– Megöljük őket, de nem a csatamezőn. Mikor nem
955 14| nem a csatamezőn. Mikor nem is gyanítják, legédesebb
956 14| éjszakát. Én kémjök vagyok, s nem is gyanítják, hogy őket
957 14| mondom nekik, hogy ellent nem találtam. Ők be fognak jőni,
958 14| találtam. Ők be fognak jőni, nem találnak a házaknál csak
959 14| Dőzsölés után elpihennek. És nem fognak fölébredni többé.~–
960 14| fölébredni többé.~– A terv jó. De nem gyanakszik-e rád az ezredes?~–
961 14| gyanakszik-e rád az ezredes?~– Nem természete a gyanú. Egyszer
962 14| magamhoz jöttem, s mintha nem tudnám, hogy miért jutottam
963 14| csak lakni? Nézzétek, én nem kérdezem, mivé tesz engem
964 14| rá nézve halál lesz. S ha nem lehet élni a gyalázat után,
965 14| Anisia! a dicsőség napjai nem messze vannak. Tiéd lesz
966 14| Ígérem.~– Ígérd meg, hogy nem fogsz könyörülni egyen is,
967 14| mint egy oltári szent, nem szánnád meg.~– Ígérem.~–
968 14| keresztre esküdjél, hogy nem fogsz irgalmazni nekik.
969 14| fogsz irgalmazni nekik. El nem árulod haláluk jöttét, elveszed
970 14| látja maga előtt alunni, nem sejtve balsorsát, a halavány
971 14| nőknek, kit ezen hangok ébren nem találnak, s ha meghallja
972 14| ellensége fegyvereit el nem rejti. Ti pedig az első
973 14| eltávozott.~Egy óra múlva nem maradtak a házaknál csak
974 14| édes Anisiám! két év óta nem látott bujdosó csillagom!~
975 14| Kossuth katonája vagy?~– Nem Kossuthé, lelkem. Az országé
976 14| reszketett, mint a délibáb. Nem merte az ifjúnak megmondani:
977 14| megmondani: Eredj, ne csókolj, én nem vagyok a te kedvesed többé.
978 14| többé. Eredj, ne csókolj, én nem vagyok amaz epedő, sóhajtozó
979 14| elől, de a szerelmes ifjú nem bocsátá, s a múlt üdv emléke
980 14| az irtás vérengző órája nem messze van.~*~Ne aludjatok!~
981 14| lovakat lenyergelik. Tán így nem vehetik majd hasznát azoknak.~
982 14| van és nézi a balsorsát nem sejtve alvó arcát mereven.~
983 14| szemrehányó szóval, hogy még nem fegyverzé le a házánál alvókat.~
984 14| angyalai laknának egyedül, nem sejtve, hogy feje alatt,
985 14| mosolyogva, ily boldogan nem nézhette őt azon gondolattal,
986 14| szívébe gyilkát; de az ifjú nem szólt egyébről álmában,
987 14| oroszlán, kedvese ölében nem jutnak eszébe csatái, de
988 14| bennünket, ki megesküvél.~– Nem hagyom őt meggyilkolni –
989 14| midőn ellentállok tinektek. Nem fogátok őt megölni, mert
990 14| kiálta elförmedve –, nem áll utatokban semmi! – s
991 14| szegeztek, s egy perc múlva nem volt szerb a szobában.~Az
992 14| szavakkal biztatva nálánál nem kevésbé bátor harctársait.~
993 14| vöröslő lángba. Kérdezhették, nem felelt semmi kérdésre.~Az
994 14| elesett.~Egy szó, egy sóhajtás nem jött ki ajkáról, de annál
995 15| eközben vizsgáló szemeit le nem vette róla.~E figyelmetes
996 15| megbukásával hivatalából ki nem esett, mint ez a megbukott
997 15| oláhcigányok.~János mester ugyan nem olvasta Lavatert, hanem
998 15| mint ágyúztak az utcán, s nem találtam benne semmi szépet.~
999 15| össze a magáét vele.~Az nem soká váratott magára, s
1000 15| nála, ha a felesége meg nem vert volna.~– Az nem lehet –
1-500 | 501-1000 | 1001-1010 |