Rész

 1   1|    meggyűlik ezért majd a bajod az öreg kóficcal, hogy elkártyáztad
 2   2|           golyó keresztülütötte az öreg csákóját.~Az pedig nekifordult
 3   2|           a víz a túlsó partra. Az öreg huszár káromkodott, fenyegetölőzött
 4   4|            sétájából visszatért az öreg, szemei akaratlanul e szent
 5   4|     veresek voltak, mint a vér.~Az öreg azonnal ráismert bennök
 6   4|              Nincs idő sopánkodni, öreg. Eredj be, köss kardot,
 7   4|         ménjére, s tovaügetett, az öreg szoborrá merevedve maradt
 8   4|          Honnét jöttök? – kérdé az öreg.~– Agyagfalváról!~– Igen.
 9   4|           jött egy lovag ismét. Az öreg köszönté a hirtelen elvágtatót.~–
10   4|     rohantában és tovanyargalt.~Az öreg tántorogva ment vissza szobájába.
11   4|            mi ágyúink – sóhajtá az öreg, nekünk egy sincs, s felnyitotta
12   4|            megfogta apja kezét. Az öreg érzé az ujjak jéghidegségét,
13   4|         Lóra leányom! – És lőtt az öreg, minden lövése emberek halála,
14   4| sebesülteket elhordák, mindenki az öreg Áron után tudakozódott.~
15   4|         ellenségrontó ércleánya az öreg Áronnak, az aranyoshajú
16   4|            is ki tudták ismerni az öreg Áron ércleánya hangját,
17   4|        Lóra! hol vagy ércleánya az öreg Áronnak?~Amott a zárda falánál,
18   7|       reggelenként egy ráncos képű öreg szegénylegény. Szürke haj
19   7|          egyikre, míg a másikra az öreg pattant fel, vénsége és
20   7|        Útközben beszédessé vált az öreg szegénylegény, elmondá Györgynek,
21   8|           szó, egy hang nélkül.~Az öreg nő kerekes karszékében ült,
22   8|         lakott egy kis szobában az öreg atyafi, ahhoz is beszólt,
23   8|          attól is elbúcsúzék. A jó öreg Simon biztatólag monda:~–
24   8|           gyermekeim vannak, nekem öreg anyám, nekem nőtestvérem
25   8|   pisztolyt hozva.~Legutól jött az öreg Simon, sírt, reszketett
26   8|        Szólj te nekik! – lihegé az öreg, Tamáshoz fordulva, ki megindulás
27   8|         maradatok veszteg.~– Eredj öreg, a mennydörgőbe! Szenteltvízzel
28   8|           itt és fogj fegyvert.~Az öreg e szavakat már nem hallá,
29   8|             Legutoljára hagyták az öreg nyolcvanéves nagyanyát,
30  10|           szolgált nála. Már akkor öreg Miskának hítta.~– Ismersz-e
31  10|            hítta.~– Ismersz-e még, öreg Miska? – kérdé a huszártól
32  10|          huszárregement – monda az öreg, bajszát kétfelé törölve.~–
33  10|        közben olyanért is, mire az öreg gazda is fölemelte poharát.~
34  10|           s miután látták, hogy az öreg háziúrnak jólesik a magyar
35  12|      érzékeny ölelés véget ért, az öreg huszárezredes egy igen szép
36  12|      valóságos német nyelven.~A jó öreg huszár egy debreceni születésű