Rész

 1   1|            közönségnek, mint azt az embert, aki nem egy ember, hanem
 2   1|           akkor ő húzta be a nyápic embert, mintegy száz aranyig, aki
 3   1|          kis ősz hajú, ősz szakállú embert, mint áll ott a golyózápor
 4   1|           volna: láttál-e már olyan embert, aki madeirát iszik? Pedig
 5   1|       kérdéssel: láttál-e már olyan embert, aki megissza a cukorral
 6   1|            sereg minden szőrű-színű embert, aholott is egy kis félíves
 7   2|         azonban látván, hogy ezt az embert a golyó nem fogja, odafutottak
 8   3|        volna rajta, hogy illik-e az embert fölkelteni, mikor harmadnapra
 9   3|       mindjárt összefaragják ezt az embert, amiért az fölkelti őket.~
10   5|           ne terveljek, mint azt az embert, ki őt megölte, keressem
11   5|            én, hogy ön keresse azon embert. Én fogom őt idehozni. Én
12   5|          annak. Idehoznám ön elé az embert, elmondanám: ez ember vétette
13   5|             hogy férjem házánál egy embert hagytam, aki férjemet megölte,
14   5|      érdekelné.~Ha vádolta volna az embert azon sérelemmel, mit az
15   6|      Küldtek azután keményebb szívű embert az asszonyoktól lakott város
16   7|        zöldülni a füvet, pihenni az embert sírod fölött, ki ébreszt
17   7|        éjszakát, György barátom.~Az embert felvitték a padlásra. Az
18   7|         észrevették a fáradt, poros embert, ki egy halvány, hunyt szemű
19   7|           nem zsivány, nem ölt kend embert soha.~– Ne szépítsd biz
20   7|        szerencsétlen. Még nem öltem embert.~– Kell, hogy ezután ölj.
21   7|           az nem hagy magára idegen embert felülni, az elnyargal álló
22   7| elhalasztani. A haditörvényszék egy embert halálra ítélt, az ítéletet
23   7|            éppen most írtam alá, az embert holnap agyonlövik. Miért
24   8|             szúrva fölemelték, azon embert, ki e karót kezébe fogta,
25   8|             vasdarabokat, két-három embert ölve meg minden hajítással.~
26   8|            fogta rá pisztolyát s az embert mellbe lőtte, hogy az hanyatt
27   8|             voltál-e az, ki ama vén embert lesújtottad? – kérdé Lupujhoz
28  10|       jövendölé, miszerint igen sok embert meg fog ölni.~– Neked igazat
29  12|             szólítandó a kis szürke embert.~Kijött az hozzánk a piacra,
30  12|        Aminél fogva is a kis szürke embert, mielőtt megdicsérték volna
31  13|             nyakáról az alkalmatlan embert, s azzal kirántá kardját
32  14|          verje-e azt.~Elárulja-e ez embert, ki őt ennyire szereti,
33  15|           szélkakas~(Fresco)~Némely embert a szerencse a tenyerén hord,
34  15|          Egyet gondolt, leitatja az embert, még így tán valami veszélyes
35  15|        mester, vegye oltalma alá ez embert.~Az emberséges János mester
36  15|         fogja el a megjavíthatatlan embert.~– Hát nem volt elég, hogy