Rész

 1   2|      gondoltok olykor mireánk is? – monda a másik testvér.~– Ez a
 2   2|         legelső diadalnap estéjén – monda, akkor leend az ő menyegzője.~–
 3   2|                Nem sült el a csel – monda a vén huszár. – Mondtam,
 4   3|            hogy én beszéljek hozzá, monda:~– Szép kisasszony, kegyed
 5   5|           nem egy arasszal alább! – monda elbúsultan a vezér, s a
 6   5|             Szólj, beszélj tovább – monda, és ajkai reszkettek az
 7   5|             szárazon.~– Nagyon jó – monda a hadnagy –, éppen parancsot
 8   5|      odavonva maga mellé a hölgyet, monda:~– Kegyed kevésbé volna
 9   6|            könnyeket, és olvasott:~„Monda az ember Élinek: a harcból
10   7|              Húzódjál a fal mellé – monda az apa leányának, s maga
11   7|              Ott van Rózsa Sándor – monda a betyár kimutatva a tüzet
12   7|          szólj, mit kívánsz tőlem? -monda a vezér Györgynek – elmondhatod:
13   7|         felé. „Látlak nemsokára!” – monda, és sohasem látta többet.~*~
14   8|           még egyszer istenhozzádot monda rokonainak, s piros csákóját
15   8|            jó öreg Simon biztatólag monda:~– No, öcsém, aztán sok
16   8|           reád. Itthon maradhatsz – monda neki Imre, s azzal az egyik
17   8|              Amit mondtam; az áll – monda a decurio. – Aki végül ittmarad,
18   8|           felelettel.~– Nem tudom – monda.~– Nem tudod? – kérdé az
19   8|          hogy valaki be ne jöjjön – monda neki a decurio, azután körbe
20   9|           mal à propos jött eseten, monda:~– És ha talál, az a legszebb
21  10|    országgyűlésen: „szeretnék – úgy monda – pincéből beszélni fel,
22  10|        Nincs itten huszárregement – monda az öreg, bajszát kétfelé
23  10|            Emma…~– Szegény leány! – monda a tábornok résztvevő arccal
24  10|             volt odakötve a nyele – monda a vezér. – Azon nincs mit
25  12|        ember. Tovább nem megyünk! – monda és szemközt fordult a tengernyi
26  12|               Ezt ki kell törülni – monda –, csak a magyar és a székely
27  13|    táblabíráknak nem kis kárörömmel monda neki:~– Öcsém, Mór, a druszád
28  13|         talált fogadni.~– Valóban – monda a tábornok, anélkül, hogy
29  13|           vakarva.~– Az én vagyok – monda a tábornok. – De ezt a falut
30  13|     fektéből fölverem.~– Tegye ön – monda a tábornok, s várta, hogy
31  14|           Prokóp sötét mosolygással monda neki~– Esküdet el ne felejtsd;
32  14| holttestemen át fogtok hozzájutni – monda a leány, s amint ott térdepelt,
33  15|                Ez az ember gyanús – monda ott annak a kövér vörös