Rész
1 1| annál jobban kezdte szidni azokat a gyáva képviselőket, kik
2 1| összetakarítottak mindent a ládákba, azokat helyökre tették. Az érkezett
3 1| újra bezárni, mely után azokat a miniszter ad terrorem
4 1| egy országgyűlés foga-e azokat elkótyavetyélni?~A szónokok
5 1| hazának, azok hazaárulók, azokat le kell nyakazni. Ami végre
6 1| másik után kihúzni zsebéből, azokat füléhez tartani, felhúzni
7 1| Magyar vagyok, nem akarom azokat leírni.~Elég annyit mondanom,
8 1| Elég annyit mondanom, hogy azokat saját békekövetünk undorral
9 1| hanem karddal vagdalva azokat, kik előtte akartak szaladni.~
10 2| illetnek e hangok. Elhordod-e azokat, esteli szellő, hová küldve
11 2| szomorú most is, mint sajnálja azokat, akiket megölt, mint borzadoz
12 4| többé, mint azelőtt, míg azokat egy szeráf olvasá ki belőle.~
13 4| szegény hajadon leányok, azokat nyomorú sorsra szülték édes
14 4| Isten, ki nem hagyom el azokat, akik énbennem bíznak.”~
15 4| ágyút húznak a folyampartra, azokat egymás sorjában felállítják,
16 4| ágyúval mind le lehetne azokat szerelni, de a székelyeknek
17 6| elkészített szurokkoszorúkat, azokat meggyújtod, s ha látod,
18 6| elfoglalta a várost, lehányod azokat a házak tetejére, s visszafoglalod
19 7| megmenekülhetni. A sötét éjben azokat is sokáig üldözék, s mikor
20 7| szerb öltönyét, fegyverét, s azokat magára rakva, ölébe vette
21 7| őrmestereikhez, s felolvastaták azokat maguknak, sírtak, káromkodtak
22 7| megtanultak könyv nélkül azokat eleitől végig, azt imádkozák
23 8| olvasandjátok, mint én sírtam, midőn azokat leírám.~Boldogok lesztek,
24 8| tán egy sem fog élni, s azokat, kik elhaltak, nem fogja
25 8| szemeire, s perc múlva felveté azokat az ébredő.~Kis egyszerű
26 8| szétszedett vaskályhákból, azokat odahordta egy padlásablakhoz,
27 8| hogy el nem háríthattuk azokat!~– De elébb-utóbb meg foga
28 8| ti prófétáitok nem látják azokat, de én látom, én világosan
29 8| látom, én világosan tudom azokat. Menjetek Törökországba,
30 8| a két levágott fő mellé, azokat százszor keservesen összecsókolá,
31 10| mintha látta volna már azokat valahol, de azok nem látszottak
32 14| holnap mi piros vérrel fogjuk azokat megtölteni! – kiálta egy
|