Rész
1 7| Szenttamási György~
2 7| hidegvérű embernek látszol, György – beszélt tovább Basilisk. –
3 7| egy szép leányod is volt.~György megrázkódva tekinte rá e
4 7| először életében. Sírj, György, te pedig, Gajdos, fújj
5 7| az ő torát. Jó éjszakát, György barátom.~Az embert felvitték
6 7| elmetélte a kötelékeket, mikkel György kezei össze voltak hurkolva.~–
7 7| mindig közelebb jöttek. György felemelte az ásót, a szerb
8 7| egy áruló kiáltás nélkül.~György elszedte a szerb öltönyét,
9 7| szózatot a figyelő sokaságnak.~György odafúrta magát a néptömeg
10 7| Szenttamásról – felelé György.~– Hah! Fel! fel az emelvényre
11 7| A rablóvezér~György pedig felvette ölébe holt
12 7| hét még nem tölt le, midőn György fáradtan érkezett meg a
13 7| szürke félkezű szegénylegény.~György mutatta neki a pisztolyt,
14 7| kifizette a korcsmárost, s ment György előtt, anélkül, hogy egy
15 7| Kegyelmet tinektek! – kiálta György, a tajtékzó paripáról leszökve,
16 7| örömmel ontjuk ki vérünket.”~György odahajolt Rózsához:~– Tedd
17 7| megláncolt kezekkel Szenttamási György, a halálra ítélt izgató.~
18 7| halálítéletet Szenttamási György fejére.~Az elítélt meghajtott
19 7| Köszöntet Szenttamási György.”~– Sokáig éljen! – kiáltának
20 7| szökve jövök Szenttamási György sátorából, adjatok innom,
21 7| széttekintve ismétli: „Szenttamási György kezéből menekültem.”~– Ki
22 7| hallottátok soha Szenttamási György hírét? – kérdé a szökevény
23 7| Köszöntet Szenttamási György.”… Ah, fejemben valami ég.
24 7| Én vagyok Szenttamási György!” – kiálta rettenetes hangon.
25 7| lépésnyire volt egymástól, György és Basilisk alig egy kard
26 7| had.~Egyszerre esett el György és Basilisk ellenséges golyóktól
27 7| ellenségétől nem messze; György fáradtan fölvánszorgott
28 7| mintha imádkoztak volna. György elragadta kezéből a keresztet,
29 7| az isten.”~A rác meghalt, György félkönyökére emelkedve nézte,
30 7| Nemsokára égni kezdett a város, György nézte, hogy mikor kap az
31 7| akar vele.~Csak Szenttamási György boldog. Ő fekszik az óhajtott
|