1-500 | 501-865
Rész
1 1| A gyémántos miniszter~(Egy skicc a forradalomból)~Magyar
2 1| lássa meg az, mint néz ki egy lélek, mely holta után tébolyodott
3 1| siető dandár látszott, mely egy másikat üldözni látszék,
4 1| mindent kell pedig tenniök!~– Egy rendőrminiszter!~– Szentséges
5 1| Hogy fér ennyi tudomány egy emberbe? Kivált egy olyan
6 1| tudomány egy emberbe? Kivált egy olyan kicsiny emberbe?~–
7 1| az egyik ajtónállót, aki egy igen szép szálas termetű
8 1| közelíték az ajtóhoz.~– Uram, egy lépést sem tovább – szólt
9 1| Nem ér semmit – kiálta egy másik hang, melyet világosan
10 1| kezdtünk. Én erősebb voltam, s egy ügyes boxírozás segedelmével
11 1| ügyes boxírozás segedelmével egy flankenbewegungot tettem
12 1| kolosszus, ő maga pedig egy vitorlás hajó, kényelmesen
13 1| meggyőzött.~Mellette jobbról egy hosszú ifjú ült. Sovány,
14 1| brodsitzer volt.~Balján egy termetes férfi. Szabályos,
15 1| tudományosnak akart látszani egy mal à propos applikált pápaszemmel.
16 1| pecsétőre.~Lacival szemközt ült egy roppant titanicus férfi,
17 1| ez az ember maga megenne egy hadsereget, ha valaki előre
18 1| azt a számára.~Amellett egy sejtes barna férfi, kinek
19 1| asztalszegleten végre az ördög helyén egy kis nyápic férfi ült, aki
20 1| lábát maga alá szedve. – Egy arany a visi. Ez nem hazárd.
21 1| ha jól emlékszem rá, csak egy.~– Nem mondhatnám – felele
22 1| volna, s valójában valakitől egy icce aranyat elnyerni azon
23 1| hátát, annyira nevetett, s egy lábát feltette az asztalra.~–
24 1| Abban, amelyikben így ír egy német bulletin: General
25 1| mulatságosnak találták, hogy egy generálisuk az első ágyúszóra
26 1| egymással éppen hajban. Az egyik egy jó szál férfi, a másik egy
27 1| egy jó szál férfi, a másik egy még Lacinál is csekélyebb
28 1| társával egyenlő lehessen, egy székre hágott fel, s onnan
29 1| darabját.~Az egész társaságban egy közös elszörnyedést jelentő „
30 1| valamire pisszegni kell, s egy földre sújtó tekintetet
31 1| most nincs nála pénz, hanem egy óra múlva lesz, ne is fáradjak
32 1| fáradjak oda érte magam, csak egy káplárt küldjek el a zászlóaljamból,
33 1| el a zászlóaljamból, csak egy akkora kis káplárkát, mint
34 1| mint azt az embert, aki nem egy ember, hanem két ember,
35 1| készek az alkudozásra, kik egy gironde-ot akarnak Magyarországon
36 1| melynek közepébe hirtelen egy százötven fontos bomba esik
37 1| azt hitték, hogy valaki egy puskaporos minát rejtett
38 1| több volt, mint amennyit egy táblabíróból csinált generális
39 1| tízezer ember beszélt volna egy gégéből – Hát kinek néz
40 1| loptam én még senki fiától egy garast sem, hallja az úr.
41 1| két csapással összetörött, egy ökölütéssel a kártyaasztalt
42 1| bundáját felvette, annak egy legyintésével az egész puncs-szervizet
43 1| szárnyát kivette sarkából, egy írnokot ledobott a lépcsőn,
44 1| hová a csata folyama alatt egy eléggé bölcs rückgängige
45 1| mind ekkorig ott vártam egy pamlagra dűlve a konferencia
46 1| kiszólt az ajtón.~– Simon!~Egy még minden eddig előfordultaknál
47 1| nem akárhany kell, hanem egy bizonyos. Ha lehet, néma,
48 1| nekem ditricheim, értek is egy kicsinyt az ilyesmihez.~
49 1| legszélesebb asztalra. Sok egy s más szétgurult az ágyak
50 1| eleget tevők. Minden, mit egy arisztokratikus fényvágyó
51 1| terhünkre volna. Én csupán egy kis fekete bársony aranynyomatú
52 1| szótlan szemrehányással.~– Itt egy chrysopras ékszer.~– Igen
53 1| a szemétre!~– Itt ismét egy gyönyörű numizmatikus gyűjtemény.~–
54 1| lázas örömmel a miniszter, egy tekintettel kiismerve a
55 1| nyomott rá.~A miniszter egy percig tétovázni látszék,
56 1| gyémántgomb. Akkorák mint egy mogyoró, mikből millió sugara
57 1| még a feleségének sem mert egy szót is szólni.~– Hát ezzel
58 1| fiút a miniszter. – Végy egy szekeret magadnak. Még ez
59 1| oda, ahová címezve vannak. Egy percet se késsél. Minden
60 1| se késsél. Minden minuta egy század a nemzet életére
61 1| adta ki.~És végre íratott egy catói vezércikk egy olvasatlan
62 1| íratott egy catói vezércikk egy olvasatlan hírlapba azon
63 1| golyók süvöltéseire.~Csak egy szót tud magyarul. E szó: „
64 1| volt.~Nézz amoda. Ott is egy hős esik el. Nem egy seb,
65 1| is egy hős esik el. Nem egy seb, tíz érte egyszerre.
66 1| csata elveszett.~Láss ott egy hidat. Kétezer ember áll
67 1| túl rajta iszonyú erővel egy ostromló sereg. Nézz oda
68 1| ezeren. Ugye nem futott el egy is! Elestek. Mire az éjszaka
69 1| helyéről meg nem mozdul egy sem.~Nézz végig a Tisza
70 1| Mily sebesen halad előre. Egy csapat ifjú az, kik piros
71 1| Láss ott, a Duna közepén egy várost. Le van égve a porig.
72 1| midőn a halál zápora ömlik, egy kiáltás, mely túldörgi az
73 1| túldörgi az ágyúvihart, egy kiáltás, mely azt mondja: „
74 1| nincs lelke…~A katonának egy gondolatja van, a dicsőség!
75 1| mint lovagol a miniszter egy babos lovon, az ő pecsétőre
76 1| számadás mennyiről van?~– Egy batkáról sincs.~– Nem is
77 1| fogom guillotinoztatni, egy ugyan azt kérdezte tőlem
78 1| meg, hol nem csata, hanem egy egyszerű dialog, egy nyugodt
79 1| hanem egy egyszerű dialog, egy nyugodt pertractatio által
80 1| erősen, most tudom, hogy egy fillérje sincs. Sikerülni
81 1| nemsokára a nagyerdő szépei egy csapat gavalléron legeltetheték
82 1| legeltetheték szemeiket, kik közül egy úgy ült a lovon, mintha
83 1| este a pecsétőr felesége – egy kis ravasz katolizált zsidónő –
84 1| becsületes ember. Senki egy megalázó tettet nem vethet
85 1| héttel, Laci Szemerének egy biztosát csukatta be, csak
86 1| méltatlanság, minő gyalázat!~– Egy esetben ki tudnám önt menteni,
87 1| Igen fél az elfogatástól. Egy óra múlva itt lesz. Pénze
88 1| köréhez, hallgatunk róla, míg egy férfias kocogtatás az ajtón
89 1| reszkettek a bosszútól.~– Ön egy – – nyomorú gazember!~Magát
90 1| vetve. – Szedje fel ön! – S egy tekintetre sem méltatva
91 1| hóhérlegények osztoztak, s most egy országgyűlés foga-e azokat
92 1| billegtette a fejét, mint egy gipszpagódli, s minden nyomósabb
93 1| s miután magáról először egy piros gallérú szürke köpenyeget,
94 1| szürke köpenyeget, azután egy felső s végre egy alsó kaputot
95 1| azután egy felső s végre egy alsó kaputot levetett, elkezde
96 1| fejével billegett, mint egy gipszpagódli.~Az interpellans
97 1| felpattan az ajtó, s belép rajta egy rettenetes apró ember egy
98 1| egy rettenetes apró ember egy rettenetes nagy szál karddal
99 1| órakor.~– Én futár vagyok! Egy futárral így bánni hazaárulás.
100 1| hogy egyszeribe készen lesz egy egész pulyka.~– Meg két
101 1| megszabadítója.~– Igenis és egy fél kuglihupf.~– Ha egész
102 1| kocsmáros után – ott künn egy nyulat láttam lógni, azt
103 1| az övé.~– Igen ám, ő ezt egy szép hölgynek küldi. Hanem
104 1| A miniszter szerelmes. Egy hajfürtét küldi e levélben
105 1| megveszek Pesten a fodrásztól egy csinos hajfürtöt, s válaszul
106 1| miért olyan lusták, már egy órája, hogy itt van, még
107 1| testvérek közt is megér egy háromszázat. Nem tubákol
108 1| intézve, hogy legyen miért egy gyönyörű burnótszelencét
109 1| nekiült, magam pedig elmentem egy helybeli ismerősömet felkeresni.
110 1| ismerősömet felkeresni. Egy óra múlva vetődtem haza.
111 1| mennyi idő alatt enne meg egy nyolcvanezer főből álló
112 1| belülről, mert ő nem vár egy percig sem reá tovább, s
113 1| Debrecennek városában.~Estenként egy piaci boltban transparent
114 1| felirat előtt lehete látni egy sereg minden szőrű-színű
115 1| szőrű-színű embert, aholott is egy kis félíves lapocskát árult
116 1| félíves lapocskát árult egy kis kerekhasú könyvárus
117 1| egész Magyarországnak, azzal egy kis tenyérnyi, sajtóhibákkal
118 1| volt, mint csudálatos.~Hogy egy kis, sajtóhibákkal teljes
119 1| felé mutatott.~Az, mintha egy sulyokkal csaptak volna
120 1| a visszhangzó mélységben egy egyenes út visz két magas
121 1| aranygallért visel.~Csupán egy kis csapat tart szigorú
122 1| oly okosak. Tán mindnyájan egy tanoda egykori tanítványai.
123 1| közt, kik soha a magyarra egy rossz tekintetet nem vetettek,
124 1| oláhok közé lövetett vele! Ha egy századdal később mondaná
125 1| előtte akartak szaladni.~Csak egy csapat nem futott el, csak
126 1| csapat nem futott el, csak egy csapat állt ki a fenyegetett
127 1| agyonköveztetett, anélkül, hogy csak egy puskalövéssel védhette volna
128 1| elrontotta a tervet.~Még egy desperátus kísérletet próbált
129 1| oldalra billegetve, mint egy gipszpagódli, mindaddig,
130 2| menyasszony~Élt Szolnokon egy özvegyasszony két szép leányával;
131 2| kérdésekkel, száz kérdésre egy válasz.~Olykor az egész
132 2| Kényelmes nagyurak, kiknek egy palota alig volt elég máskor,
133 2| szobájában. Régi ellenségek, kik egy országban nem fértek el
134 2| összetörődve lapultak meg egymással egy szobában, s finnyás úrhölgyek
135 2| hol napi járóföldre van egy helység a másiktól, s hol
136 2| sem volt többé rá gondja.~Egy óra múlva az utolsó szekér
137 2| minden ennivalót fölfalt.~Egy óráig pihenni telepedett
138 2| özvegy házához is betoppant egy huszár, szép karcsú szál
139 2| maradsz nálunk?~– Még tán egy óráig lelkem, egyetlenem.~–
140 2| lehetett ifjabb éveimből, vagy egy ezredemből előmozdított
141 2| fújták.~Búcsút vett a huszár, egy rövid szó és egy hosszú
142 2| huszár, egy rövid szó és egy hosszú csók s egy az arcon
143 2| szó és egy hosszú csók s egy az arcon végiggördülő könny …
144 2| fehér kendők lobogtak utána. Egy óra múlva üres volt Szolnok
145 2| arcaikon.~Az özvegy házához egy vértes százados szállásolá
146 2| a másiknak rosszul esik.~Egy napon Róbert komoly hangon,
147 2| titkolózva mondá Anikónak: „mához egy hétre csatánk lesz” – s
148 2| védelmére.~Túl a Tiszán egy terjedelmes redoute készült,
149 2| lövöldözőknek, a töltés előtt pedig egy hosszúkás fűzfaerdőcskében
150 2| felvetve.~A Tisza mellett egy hosszú futósánc, ettől lőtávolságra
151 2| végigsöpörheték, s a nyugoti részen egy dombra épült kápolna, mely
152 2| és Cibakháza között van egy rév. Egy kötél átkötve a
153 2| Cibakháza között van egy rév. Egy kötél átkötve a Tiszán,
154 2| engedelmével ment át rajta, kiknek egy őrszeme tartá ez átjárást
155 2| várt napot megelőző estén egy vén huszár érkezett e révhez
156 2| e révhez a Tiszántúlról egy másik fiatalabb huszárközlegénnyel,
157 2| katonával, a túlsó félen egy határvadász állt puskával,
158 2| legénység, sorban, hadi rendben. Egy kezével lova fejét tartva
159 2| lobogtatta a szél.~A granicsárok egy sortüzelés után, mely kevés
160 2| elhagyva, ottani ellenfeleihez egy famózus proklamációt bocsáta
161 2| megbirkózom vele.~A haditervvel egy óranegyed alatt készen volt
162 2| éppen akkora áldozat, mintha egy fél napig parlamentáló táblabírónak
163 2| szólalt meg itt-ott a sáncokon egy ágyú, az erdő melletti telepek
164 2| Majd vágtatva közelgett egy osztály huszárság, lobogó
165 2| lovait befogja s tovanyargal, egy dombon ismét megáll s újra
166 2| szuronyt szegezz!”~Az egész még egy eleven harcjátékhoz hasonlít.
167 2| meg Damjanich Szolnokot.~Egy rettenetes halálhirdető „
168 2| sereg e sáncok ellen, mint egy acélív, a szélnek eresztett
169 2| azoknak emésztő tüzelését. Egy golyó tizenegyet söpör le
170 2| sebesebben rohannak. Még egy pillanat… Valamennyi ágyú
171 2| ágyúkat fedező csapatok egy perc alatt szét vannak szórva.
172 2| csatárláncot alakítanak, s egy vezényszóra elkezdenek futni
173 2| rohan elöl a zászlóval, egy golyó elsodorja annak kopjás
174 2| és kardján a zászlót, még egy másik le nem kapja azt onnan
175 2| elleneik meglepett képeivel. Egy óra alatt övék a vitatott
176 2| redoute-nak, melyből a véderő egy része Szolnok felé sietett,
177 2| karéjban áll ki a síkra egy ezred határvadász, mit szilaj
178 2| szuronyok közé rohannak, s egy perc alatt szétszórva, elgázolva
179 2| üldözőik, védpontot vesztenek, egy kanyarulattal el vannak
180 2| nehéz, kemény fal, mintha egy bástya indult volna járni,
181 2| a nagy harci mének közül egy sem előzi meg a másikat,
182 2| mintha az ezer embernek csak egy lelke volna.~A másik csapat,
183 2| férfi ellen küzd, néhol egy vértes a huszárcsapat legközepében,
184 2| paripák, mik közül néha egy üresen száguld el a csatamezőről,
185 2| halálhörgés hangzik mindenünnen.~Egy roppant termetű férfi nyargal
186 2| eközben a két csapat, mint egy közös tengely körül, mereven
187 2| vérteseknek segélyül érkezett egy számosabb csapat; a huszárkapitány,
188 2| társaira csap le. Róbert egy huszárt szúr le vad haraggal,
189 2| keserű csapással úgy vág egy vértesnek sisakos fejére,
190 2| elfedi a képet.~*~Ezalatt egy osztály vértes csendben,
191 2| vonult keresztül Szolnok egy utcáján, hátába kerülendő
192 2| robogva haladnak előre, egy utcakanyarulatnál hirtelen,
193 2| két század vörössipkás.~Egy percre megdöbbenve állt
194 2| a piski híd védelmében:~Egy vén lengyel katona, ki e
195 2| harcaiban, de oly csatákat egy sem vívott, mint a vörössipkás.”~
196 2| s alá a csatamezőn, vagy egy sebesült mén hánykódott
197 2| lábon ágaskodva járt, mintha egy lépést sem tett volna még
198 2| lépést sem tett volna még ma.~Egy óra múlva minden csapszékben
199 2| mind megisszuk, holnapra egy pénze sem marad majd kendnek.~–
200 2| szellő, hová küldve vannak?…~…Egy huszártiszt jár a tábori
201 2| oly mély mindegyik. Néhol egy elesett vértest találni,
202 2| senki sem ismer rá. Itt egy férfi fekszik hagyatt, kinyújtott
203 2| harcmezőt, csak akkor örült, ha egy sebesültben még életet talált;
204 2| életet talált; el nem kerülte egy is figyelmét.~Egy bimbózni
205 2| kerülte egy is figyelmét.~Egy bimbózni indult hangabokor
206 2| hangabokor mellett észrevett egy fehér alakot mozogni, odament.
207 2| megáldva?…~A sors meghallgatta… Egy év múlt azóta… És most mind
208 3| Egy bál~(Egy kisasszony leveléből)~
209 3| Egy bál~(Egy kisasszony leveléből)~Kedves
210 3| boros cilinderekre, nem bírt egy elértő mosolygást visszatartani,
211 3| mutassak ki számukra valahol egy szobát, hol kipihenhessék
212 3| is holtra betegednék, ha egy éjjel kinn hálna télen.
213 3| Az nem divatos.~– Csak egy kis nemzeti szalagot rá –
214 3| város leányzóit így mind egy csomóba csalogatva, hirtelen
215 3| tudtak ontani!~Különösen egy tűnt a szemembe, de nemcsak
216 3| enyimbe, hanem mindenkiébe.~Egy gyönyörű magas, karcsú honvédkapitány.
217 3| az megölt és idvezített.~Egy óra alatt minden leány,
218 3| eltávozott, velem szembe egy tükör alá leült és nem táncolt.
219 3| Eközben még két csárdást és egy lengyelt jártak el, csak
220 3| értettem. Odahozott nekem egy papiros tölcsért bonbonokkal
221 3| megreszketteté.~S ugyanazon percben egy férfi lépett be a terembe,
222 3| vártuk őket. Messieurs, egy percre kérjenek engedelmet
223 3| engedelmet hölgyeiktől. Csak egy percre, mes dames, rögtön
224 3| győztek.~Igazuk volt.~Alig egy negyed múlva nagy robajjal
225 3| engem meglátott, odajött. Egy furcsa komplimentet csinált
226 4| születhettek volna másutt, mint egy fantasztikus agy hagymázos
227 4| hogy mindez nem álom, hanem egy eltemetett világ halott
228 4| mellett virraszt az őrszellem egy halálra szánt nemzet felett.~–
229 4| az égben. Eljövök. Lesz egy pillanat, melyben megátkozod
230 4| egyszer meghalok, utánam egy perccel meghalsz te, és
231 4| menyasszony nem lesz, csak egy, a te aranyoshajú Lóra leányod.~
232 4| gyászfenyőt ültettek, fejtől egy egyszerű nyolcszegű ércszobrot,
233 4| hosszú halavány lángja, mint egy égő kard, hegyével a föld
234 4| mint megjelent, mintha egy láthatlan kéz letörölte
235 4| eltéve.~Volt e könyvek között egy vastag keménykötésű nehéz
236 4| mint azelőtt, míg azokat egy szeráf olvasá ki belőle.~
237 4| szeráf olvasá ki belőle.~Egy csöndes, holdas estén, midőn
238 4| feltárta.~Ahol a könyv kinyílt, egy kisded írott szelet volt
239 4| volt a lapok közé téve, rá egy orgonavirágokból tűzködött
240 4| vásárolt gyász emlékei.~Csak egy talpalatnyi föld volt még,
241 4| nem gázolt, Székelyföldnek egy kis szegletében a háromszéki
242 4| egész Erdélyben nem volt egy férfiszív. Csak a háromszéki
243 4| elnyugodni, lemente után majd egy óráig fénylett még az ég
244 4| hallik. Fáradt, sovány lovon egy férfi látszik ügetni a helység
245 4| apó.~Az ajtó csikorgott, egy ősz, zömök férfi lépett
246 4| szülőföldére.~Tovamentek. Azután egy csoport gyalognép jött,
247 4| Térjetek be.~Vágtatva jött egy lovag ismét. Az öreg köszönté
248 4| olykor meg-megrezzentek egy visszhangzó dörrenéstől.~–
249 4| sóhajtá az öreg, nekünk egy sincs, s felnyitotta a bibliát.~
250 4| bibliában kezdett levelezni, s egy lapnál megállapodva, fehér
251 4| fehér ujja ismét megállt egy helyen. Áron olvasá:~„Te
252 4| okádott lángjai előtt, mintha egy emberfölötti lény harcolna
253 4| nyolcszegletű üreges szobrot, mely egy hosszú tizennyolcfontos
254 4| egymással szemben, csupán egy rohanó bérci patak által
255 4| partnál, úgyhogy az viszont egy meneteles lapnak látszik
256 4| védhető állomás. De őnekik egy ágyújok sem volt, fegyverük
257 4| onnan, de a székelyeknek egy ágyújuk sincsen.~Az oláhok
258 4| székelyeknek annyi sincs. Egy csapat vadászt bújtatnak
259 4| állják el az innenső partot. Egy csapat szuronyos fegyverrel
260 4| visszaverettek a hídról.~Egy kis zömök székely állt a
261 4| körül lesznek fogva; ha csak egy ágyújok volna, a folyam
262 4| gyalog hátukba kerülhetnek.~Egy csapat lovasság ugyan elindult
263 4| felől zajos csörtetéssel egy csapat öregembert látnak
264 4| tajtékzó lovaikat verve, egy hosszú nehéz ágyút vontatnak
265 4| A vénemberek megállnak egy dombon, ágyújok elejét lekapcsolják,
266 4| Hajrá, Lóra leányom! – Egy jól irányzott lövés a parton
267 4| rekedt hevében.~A felhők egy völgy felett siettek összecsapni;
268 4| sziklaút vezet, magasan egy dombon magános zárda áll,
269 4| rettenetes forgószél, mint egy táncoló oszlop, az égen
270 4| tépdelve haragjában, míg egy mennyrázkódtató csattanás
271 4| felhőszakadás lesz, ide alant egy nép fog összeomlani.~Az
272 4| földön csatázók ordítása.~Egy villám vagy tán egy tüzes
273 4| ordítása.~Egy villám vagy tán egy tüzes golyó felgyújtja a
274 4| leánya az agg Áronnak. Jön egy ellenséges golyó, s te a
275 4| sújtott sziklavölgyben, mint egy harang, mely a toronyból
276 4| helyen, hol ércleánya állott, egy golyó jól szívén találta
277 4| találta őt is.~Még azután egy óráig harcoltak a székelyek
278 5| A többi elfutott.~Csak egy nemzetőri kapitány maradt
279 5| letépte kardbojtját, felvett egy elhajított fegyvert a földről
280 5| melynek tízannyi ember egy óráig sem bírt ellenállani.~
281 5| eleget, de még halottjuk egy sem volt.~Most egy dühös
282 5| halottjuk egy sem volt.~Most egy dühös rohanással támad rájuk
283 5| futása látszik még, mint egy sötét felhőárnyék, mely
284 5| meggázolt fűben egyedül marad el egy elesett férfi, haldokló
285 5| II.~Egy hónap múlt el a budaméri
286 5| alóla kilőtték a lovat, egy huszár nyargalt azután oda,
287 5| át a csákót.~– Miért nem egy arasszal alább! – monda
288 5| őrállótiszt, jelentve, hogy egy hölgy akar vele rögtön beszélni.~
289 5| rajta egyedül a bánat és egy hosszú erőszakolt ránc a
290 5| hogy e gyűrűt megláttam egy embernek az ujján. Egy fiatal
291 5| megláttam egy embernek az ujján. Egy fiatal tiszt a horvátoktól
292 5| Nem. Azt mondá, hogy egy embertől vette el, akit
293 5| gondolhattad-e azt valaha, hogy én egy egész rám bízott hadsereggel
294 5| szerint megölethesse őt. És ha egy évig tartana is tervem,
295 5| évig tartana is tervem, egy év múlva sikerülni kellene
296 5| boldog vagy gyűlöletedben. Egy egész évre vannak bosszúterveid…
297 5| évre vannak bosszúterveid… Egy év múlva hol leszünk? ki
298 5| egész a branyiszkói hegyig egy helység sincs elfoglalva.
299 5| találtunk a hegyoldalban egy mély földalatti tunnelt,
300 5| Midőn kiértem a szabadba, egy sűrű, vadonnan sötét fenyveserdőt
301 5| kijárást. Sírva ültem le egy kidűlt fenyőre, ott találtak
302 5| hámorosok, s kevés kerüléssel egy faluba vezettek.~– Azon
303 5| fölöttük levő bányák terméseik egy tizedét nekik tartoznak
304 5| jogaikat azonban elvesztik, ha egy más akna még náluknál is
305 5| szavakból állt beszélgetésök.~Egy hegykanyarulatnál megállt
306 5| látható volt az aknaút. Egy mély, rettenetes hosszú,
307 5| véghetetlen magasba, mint egy óriási kémény, föl egész
308 5| beleeshettem volna.~Ismét odább egy patak folyott keresztül
309 5| kimehessenek rajta, s ott egy vadonnat sötét fenyves közepében
310 5| utakban. Nem messze ide egy molnár lakik, ki jó ismerősöm,
311 5| nem, hogy férjem házánál egy embert hagytam, aki férjemet
312 5| ott.~Hadi mozdulatok miatt egy állomással odább kellett
313 5| házába betérő özvegy ott egy csomó közkatonán kívül egy
314 5| egy csomó közkatonán kívül egy alsóbb rangú tisztet talált
315 5| mérgét, s mikor a fuvaros egy helyen megállt a fogadó
316 5| arcába tekinteni.~De annak egy vonása sem változott.~–
317 5| kegyedtől – szólt az őrnagy egy összehajtott papírba tekintve. –
318 5| repesztve. – A forradalmi vezér egy ember veszteség nélkül vonult
319 5| bámulásából magához jönni, midőn egy futár érkezett hozzá, tudósításokat
320 5| hadnagy, kiben a főtiszt egy engedetlen alattvalót, s
321 5| terembe, elkezdett neki egy rettenetes leckét tartani
322 5| nő egykedvűleg játszott egy az asztalról felvett tollal,
323 5| az osztrák seregek közt egy és ugyanazon nőt, ki szüntelen
324 5| egyik táborból a másikba. Egy óránál tovább egy helyen
325 5| másikba. Egy óránál tovább egy helyen sem maradt, egy embernél
326 5| tovább egy helyen sem maradt, egy embernél többel soha sem
327 5| helybenhagyták, s másnap egy betűt, de csak egy gondolatot
328 5| másnap egy betűt, de csak egy gondolatot sem teljesítettek
329 5| nyomott a harcban, mint egy másik zászlóalj egészen.~
330 5| Nagy megtiszteltetés!~– Egy nagy feladat vár most kegyedre,
331 5| sajátszerű vakmerőség, és egy kis resolutio azon esetre,
332 5| ember tetten kapatik.~– Csak egy kis ügyesség, semmi más,
333 5| vak, ketten csak teszünk egy emberszámot.~– Parbleu!
334 5| feltartóztattak, azonban soha egy betűnyi tanújelét nem lelték
335 5| Nézzen ide.~S azzal a nő egy észrevétlen rugót megnyomva
336 5| az, s üreges belsejéből egy csomó kerekre vágott vékony
337 5| áruljon el bennünket; csupán egy esetben lehet önnek oka
338 5| órát. – Ennek az órának még egy más rejteke is van.~– Lássuk.~
339 5| rejteke is van.~– Lássuk.~Egy kis arany lemez félretolásával
340 5| félretolásával az óra belsejében egy férfi arcképe tűnt elő finom
341 5| asszony megölő tekintetétől. Egy hangot nem bírt kiejteni
342 5| a szél ütött meg.~– Csak egy szavam, és meg vagy halva… –
343 5| császáriak csapatjából kiválik egy vitéz s előrenyargalva,
344 6| most azok ellen, kik ellen egy óra előtt a hon határait
345 6| menyasszonyok, feleségek egy óhajtást mondtak magukban:
346 6| sírt is magának! Mellette egy nyomorék ül. Egyik keze,
347 6| meghala.”~„Elszaladott pedig egy ember a harcból és ruháját
348 6| A temető árka mellett egy ákásznak támaszkodva egy
349 6| egy ákásznak támaszkodva egy magas némber áll.~Harminchat
350 6| ködeiben.~– Nem látsz ott egy alakot közelíteni? – kérdi
351 6| volt szaggatva. Kezével egy nagy szakadást mellén nagyon
352 6| arcain. Sehol részvét, sehol egy szánakozó vonás. Kereste
353 6| Annyi unokafiú közül csak az egy nyomorék van jelen, és azt
354 6| nyomorékot a nősírás közül egy mellékszobába.~Összefont
355 6| ülsz a ravatal mellett s egy könnyet nem ejtesz, miről
356 6| elé, mintha az erős lélek egy pillanatra elfeledte volna
357 6| dicsőbb halála, mint neked! Egy csatatér felett, hol az
358 6| vesz. Akkor találsz ottan egy fülkében előre elkészített
359 6| szerettünk. Városunkban nincsen egy ház, mely valakire ne várna,
360 6| a kapu előtt keresztben egy sírt ásunk neki, s ezzel
361 6| asszonyok szétoszlottak, egy sem sírt többé. Elfásultan,
362 6| harcméntől vonatva. Ezekkel is egy szekér jő, az is a halál
363 6| találkozni mind a ketten~ ~Egy csapat cserkesz lovag közelg
364 6| onnan is kizaklatták, – egy része odább ment, – a másik
365 6| miért.~A csapat vezére egy szép ifjú herceg a Kaukázus
366 6| irigyleni, s egy-egy könny, egy sóhaj jutna számunkra, s
367 6| Mivel lehetne jobban bezárni egy várost, mely nem akar magába
368 6| több lakost fogadni, mint egy sírral, éppen a bejövők
369 6| túlsó oldalán állnak, ekkor egy közülök előlép, Judit az,
370 6| hozod a békét. Amíg itt egy élő lehelet lesz, háború
371 6| keresztül! – kiáltának mind egy hanggal az elkeseredett
372 6| mikkel a magas torony – mint egy tömör óriás, aki maga nem
373 6| tetőire, az égő szurokkanócok egy perc alatt felgyújtják a
374 6| égve a torony teteje, mint egy óriási fáklya, és az égő
375 6| lángokat ismét megfordítja, egy iszonyú roppanás hallik,
376 7| fölött fekete volt az éj. Egy csillag sem ragyogott.~Jó
377 7| barátság közt őszültek meg egy födél alatt, egy város határán
378 7| őszültek meg egy födél alatt, egy város határán belöl, kiket
379 7| örömet, egyszerre, mint egy veszett lélek leheletétől
380 7| része legyilkoltatott, csak egy kis csapatnak sikerült a
381 7| kétségbeesett sikoltásokat.~Tán egy szekér belemaradt az ingoványba,
382 7| Éjfél után két óra felé egy szekér döcögött végig a
383 7| a város főutcáján. Benne egy férfi ült, köpenyébe húzódva
384 7| benéz kémlő szemekkel, s egy csoport ismerős arcot lát
385 7| dühvel járják a táncot, egy középre állított bőrduda
386 7| hitte, hogy álmodik.~Majd egy némber kezdett szemébe tűnni,
387 7| és sokáig nem mert hozzá egy is közeledni.~Bántatlanul
388 7| odáig, ahol felesége volt. Egy szép, piros, fekete hajú,
389 7| megfojtotta.~Ott megkötözték, egy szegletbe rúgták s azután
390 7| egyig rácok – felele neki egy magos, összenőtt szemöldökű,
391 7| halva feküdni, mint veletek egy levegőt színi.~– Vagyonod
392 7| tovább Basilisk. – Neked egy szép leányod is volt.~György
393 7| többé. Behunyta szemeit, egy szót sem szólt. Tűrt hallgatva
394 7| hallgatva minden bántalmat, s egy vonás sem ferdült el arcán.~–
395 7| hozzá, megcsókolá, azután egy késsel elmetélte a kötelékeket,
396 7| csókolgatva.~A fal mellett egy eszközben megbotolt. Mi
397 7| eszközben megbotolt. Mi ez? Egy ásó. Vigyük el.~– Jó lesz
398 7| kettéhasított aggyal rogyott össze, egy áruló kiáltás nélkül.~György
399 7| ijedve fogadák mindenütt. Egy sem hagyta őt ajtaján belépni.
400 7| hagyta őt ajtaján belépni. Egy sem adott neki egy falat
401 7| belépni. Egy sem adott neki egy falat kenyeret. Mindnyájan
402 7| megtudják, miszerint ők egy menekültet befogadtak, őket
403 7| gyülekezett össze, s közepén egy emelvényről népszónok beszélt
404 7| fáradt, poros embert, ki egy halvány, hunyt szemű gyermekkel
405 7| állt meg közöttük, mint egy tébolyodott.~– Honnét jön? –
406 7| akik hallák feleletét. – Egy ember jött Szenttamásról.
407 7| holdfehér arcú gyermeket, egy tompa borzadályos zúgás
408 7| Mindenből, amit bírtam, csak egy kincset menthettem meg,
409 7| véres bosszú! – ordíta fel egy hang, s a rá feltámadó zaj
410 7| hang, s a rá feltámadó zaj egy szélvész ordítása volt.~–
411 7| hangzék mindenfelé, s egy óra alatt tízezer férfi
412 7| Szenttamás ellen.~Ekkor egy ismeretlen kútforrású eszme
413 7| holt gyermekét, kivitte egy nyárfaerdőbe, ott sírt ásott
414 7| nyárfaerdőbe, ott sírt ásott neki egy fiatal fa tövében, s befektette
415 7| rebbent meg előtte. Végre egy fagyökérben elbotlott, elesett.
416 7| férfihang tört elő, olykor egy gyermek csevegésével vegyülve.~
417 7| csevegésével vegyülve.~A férfi egy alacsony szikár alak, villogó
418 7| szikár termetének acél izmai.~Egy kis három-négyéves gyermeket
419 7| meg-megölelgeti apró karjaival.~Előtte egy nő áll, kötényével törülve
420 7| ismert hangjaira.~Ekkor egy hideg kéz érinté kezét.~
421 7| kezét.~Felijedve, de azért egy kiáltás nélkül fordult oda
422 7| nélkül fordult oda a rabló, s egy férfit láta lova mellett
423 7| akarsz lenni nálam? Nesze egy pisztoly, lődd főbe magadat,
424 7| Ó, mennyit tudnék tenni! Egy dandárt állítanék ki magam.
425 7| vendéglőben ül reggelenként egy ráncos képű öreg szegénylegény.
426 7| György előtt, anélkül, hogy egy szót szólna hozzá.~Egy rongyos
427 7| hogy egy szót szólna hozzá.~Egy rongyos házikó elé értek
428 7| ezeknél is szebb és jobb. Azt egy hadnagy sem bírja elérni,
429 7| vigyáz a feje felett, mint egy hűséges eb, s jelt ad nyerítéssel,
430 7| pusztákon. Sehol út, sehol egy ismertető-jel nem látszott,
431 7| rekedt ugatása hallék, majd egy puszta cserény, hová csak
432 7| hol őt találni fogják.~Egy óra múlva értek oda. A közelgő
433 7| elkészülve várták a közelgőket.~Egy sajátságos, utánozhatatlan
434 7| tajtékzó paripáról leszökve, s egy nagy pecsétes iratot adva
435 7| jóvátehetjük elmúlt életünk vétkeit egy becsületes halállal. Van-e
436 7| halállal. Van-e közöttetek egy, ki meg ne bánta volna eddigi
437 7| akadni.~A katonák közől egy sem árulta el, s ő maga
438 7| hallatszik messziről, mint egy a sírból feljövő kiáltás.~*~
439 7| kisded városában állomásolt egy osztály huszárság, délceg,
440 7| nyalka fiúk, kikért nem egy szép lengyel leány szíve
441 7| közel volt már, csak még egy éj volt közötte.~Ezen éj
442 7| vagy.~– Semmi bajom sincs, egy baleset nyugtalanít csupán,
443 7| elhalasztani. A haditörvényszék egy embert halálra ítélt, az
444 7| a forradalmakat képezik, egy szót sem értek, de annyit
445 7| elfelejteni, hogy kell jönni egy időnek, mely mindent visszafizet,
446 7| voltam, valamelyik utcában egy nagy házat építettek, ott
447 7| ott a napszámosok között egy némbert vettem észre, aki
448 7| valamelyik vidéki városban egy gazdag uraságnál elhagyott.
449 7| felfogadták. Kérdezősködéseimre egy leány jelent meg, nem az
450 7| most is előttem lebeg – egy közönséges teremtés, kemény,
451 7| szóltam hozzá lengyelül, egy szót sem értett többé. Kérdezém
452 7| nemzetben, hogy mit várhat egy kis nép a szomszéd népektől,
453 7| tied. Menyegzőnk előestéjén egy ember életét kérem tőledjegyajándékul.~–
454 7| tőledjegyajándékul.~– És egy katona becsületét!~– Büntesd
455 7| dobogása hangzott. Középen egy nyitott szekéren ült a tábori
456 7| A szokásos forma szerint egy katona odalép a hadbíróhoz,
457 7| katona odalép a hadbíróhoz, egy pálcát ad kezébe s háromszor
458 7| papírral, ekkor kiugrik egy fiatal altiszt a karé soraiból,
459 7| altiszt a karé soraiból, egy szökéssel a bíró előtt terem,
460 7| hüvelyéből, az ordításból egy hangot nem lehet kivenni,
461 7| a szép menyasszony, csak egy pillanat még, s ők férj
462 7| önmagából kikelve, s mint egy őrült, rohant az ajtónak.
463 7| az alkonyodó ég.~– Csak egy pillanatra, lelkem, szerelme,
464 7| tovább.~Közöttük nyargalt egy vezetéklovon az elítélt,
465 7| hegyek felé.~Alkonyatra egy folyam partjához értek.
466 7| szítták, a délceg lovagok egy hazai dalt kezdtek el énekelni,
467 7| valaki közelít!~A távolban egy lovagot lehete kivenni,
468 7| hozzád nyúlok. Vágj rajtam egy sebet, ne félj semmit, kapitány.~
469 7| lovának zabláját, túlfelől egy vén őrmester ugrott oda,
470 7| lovagol a Szenttamási, kezében egy nemzetiszín zászló, arca
471 7| A félkezű ember~Egy év múlt el.~Szenttamásnak
472 7| puskáikat ölükbe fektették, egy közőlük a guszlicán búsongó
473 7| kísértetkiáltás.~Messziről egy szekér döcögése hallott
474 7| Rablott szekeret hajtott egy szerb katona, hordókkal
475 7| terhelve, pajtásai felé. Csak egy ló volt a szekér elé fogva.~
476 7| hiányzott, még keze is csak egy volt. Csak a fele él még
477 7| hahotára fakadtak az ötleten, s egy hordót rögtön leemeltek
478 7| Éjfél felé az őrszemek egy jövevényt sejtettek meg.
479 7| felugrálva helyeikből.~– Adjatok egy ital bort – hörgé fáradtan
480 7| ez az ember mível. Nincs egy nyugodalmas óránk, amióta
481 7| ennek nevét meghallottuk. Ha egy nap, egy órában két helyen
482 7| meghallottuk. Ha egy nap, egy órában két helyen csatánk
483 7| hol legnagyobb a tűz, és egy golyó sem találja… Ah, borotok
484 7| tudott. Ott szemem láttára egy égő házfödél rászakadt,
485 7| Szeged előtt táboroztunk, egy csoport magyar átjött a
486 7| átjött a jégen, legelöl egy rettenetes alak, csak a
487 7| ki a bort hozta nekik, egy perc alatt összeaprították,
488 7| A fizető nap~Egy év múlt már, hogy Szenttamás
489 7| dacolva az ostromok dühével.~Egy tavaszi reggelen, váratlanul,
490 7| váratlanul, véletlenül egy kisded sereg jelent meg
491 7| ellenségeik velük szemben, egy sáncba bezárva, szinte mind
492 7| családapák ostromolnak.~Egy egész zászlóalj csupa vén
493 7| zászlóalj csupa vén emberekből, egy sincs negyven éven alul,
494 7| úgysem soká élnének már.~Elöl egy szörnyű ember megy, kezében
495 7| hagyott meg. Most ezzel az egy kézzel megy visszafizetni
496 7| rángása fut keresztül, hasonló egy galvanizált halott arcának
497 7| kívül. – Téged kerestelek. Egy év óta minden imádságomban
498 7| György és Basilisk alig egy kard hosszára, ekkor mind
499 7| odavonszolta magát hozzá. A szerb egy kis keresztet vont elő kebléből
500 7| Látta, hogy az ablakból egy női alak ugrik ki az égő
1-500 | 501-865 |