Rész
1 1| illojalitás! – és tudta a jó ég, még mi minden iszonyúságot
2 1| káromkodás és tudja a jó ég mi mindenféle emberhalált
3 2| deszkarezidenciádat, hogy az ég alatt maradsz.~A révész
4 2| térdére. A nap leáldozott, az ég túlsó felén feljött a telihold,
5 3| puszta földön, a havon, az ég alatt – felelé az egyik.~
6 4| egy óráig fénylett még az ég tüzes-vörös fényben.~Azután
7 4| lobognak a zivatarban.~Az ég zivatarát fölülmúlja a földön
8 5| férfi, haldokló arca az ég felé fordítva, szemei csillagában
9 5| éjszakában.~A föld fehér volt, az ég fekete. Zajos csata után
10 6| kérlelhetlen csatát az ég kapuit védve most azok ellen,
11 6| az ellenségé… s ez rá az ég mennydörgése…~S mikor már
12 6| de még most is szépek.~Az ég egyik oldalán a lemenő nap
13 6| nem sírnak.~Mindkettő feje ég, lángokkal háborog. A tűzhányóhegy
14 6| másikig. A láng emelkedik, az ég fedele izzani látszik tőle,
15 7| mikor a szélcsöndes éjben az ég legmagasán megáll. De ha
16 7| fölveté szemeit, mintha egyik ég nézne a másik égre, tele
17 7| arcain, azután feljebb az ég bíboros felhőin, s fanatikus
18 7| megtört szemeiben az alkonyodó ég.~– Csak egy pillanatra,
19 7| mind a kettő. Mögötte az ég tiszta boldogsága, előtte
20 7| nemzetiszín zászló, arca ég, ragyog. Arra gondol, hogy
21 7| György.”… Ah, fejemben valami ég. Szomjazom, ne adjatok több
22 8| mutatva. – Ott a te házad ég.~– Talán még nem – felelt
23 9| töltötte az éjet a szabad ég alatt.~A város fölött a
24 9| rejtekeitekből, templomtök ég! Egy ember, ha meghal, születik
25 9| Siessetek! Templomotok ég!~Néhány bátor férfi megkísérti
26 9| mikor fog hát rászakadni az ég.~A gránát azonban sebesen
27 10| hadsereg. Künn a szabad ég alatt tüzek rakattak. Ködös,
28 11| keresztülragyog.~Tiszta az éjjeli ég, sem felhő, sem madár nem
29 11| másik után pihenni. Az egész ég fordul, csak te ülsz ott,
30 11| vermek, dicsértessék az ég ura, a fehér angyal megjelent…~
31 14| miként a vér…~Kiderülend az ég, de boltozatja nem lesz
|