Rész
1 1| Gyerünk haza, szomszéd uram; alhatunk mind a két fülünkre,
2 1| szabad. A haza, tudja ön, uram, a haza elébbvaló minden
3 1| közelíték az ajtóhoz.~– Uram, egy lépést sem tovább –
4 1| Kánya Antal lakatosmajszter uram ez s ez napon az éjnek ezen
5 1| zavarba találta hozni.~– Uram – szólt a lengyel hidegen. –
6 1| lépett a miniszterhez.~– Uram. Ön igen jól látszik tudni,
7 2| átjárást.~– Látom, káplár uram.~– Akár látja kend, akár
8 2| menni.~– Jól van, káplár uram.~– Ne rezonírozzon kend!
9 2| engemet „öcsémnek”, katona uram.~– Hány esztendős vagy?~–
10 2| szabódik.~– De majd káplár uram, ha most mind megisszuk,
11 4| bennök leánya vonásaira.~„Uram, ne hagyd elveszni a te
12 4| adott a szent könyvnek.~„Uram ne hagyd elveszni a te népedet!”~– –
13 4| csontjaimat.~Távozzál el éntőlem, Uram, és hagyj meghalnom.~És
14 6| szemeit fölemelé az égre:~– Én Uram, én Istenem! – kiálta, s
15 7| az égre.~– Én istenem! én uram istenem! – kiálta fuldokló
16 9| ostromlók észrevettek bennünket, uram! tábornok úr! parancsnok
17 10| Igenis szolgálatjára, ezredes uram – felele a huszár, kezét
18 10| Mit tehettem, ezredes uram. Sokan voltak ellenem. Megszorítottak.~–
19 10| tábornoknak valamit.~– Ezredes uram, ezredes uram – suttogá
20 10| Ezredes uram, ezredes uram – suttogá szüntelen integetve
21 10| pantomímiából.~– Ezredes uram. Adja csak ide a szegletből
22 10| eleresztelek.~– Köszönöm, ezredes uram – szólt a huszár, kezét
23 10| szemöldeit ráncolá.~– Ezredes uram! Csak nem kívánhatja, hogy
24 10| valamire várni.~– Ezredes uram! Hát már így szégyenszemre
25 10| gazdájára tekintett.~– Ezredes uram! – szólt a lehető legnyájasabb
26 10| választva a hangot. – Ezredes uram! Jöjjön át mihozzánk!~S
27 13| Percelnek hívják azt, nagyságos uram, világ kezdetétől fogva.~
28 15| Hogy mernek félni?~– Hjaj… Uram, harminc mérföldről én sem
29 15| vörös úr.~– Senki sem az, uram – felelt a remegő szegkovács –,
30 15| nyilvánosság? s több efféle.~– Hjaj uram, egy hónapig sem tudom én
|