Rész

 1   1|           meg.~– De könyörgöm, az sokáig fog tartani, s a lovak már
 2   1|  borzasztó volt. A vizsgálat igen sokáig tartott. Amely nap a vizsgáló
 3   2|      barikádok mögül a támadókat, sokáig tart a zaj, sokáig tart
 4   2|     támadókat, sokáig tart a zaj, sokáig tart a verekedés, míg az
 5   4|           leásva.~E dombhoz aztán sokáig kijártak még évről évre
 6   4|          a holt angyal sírját, és sokáig kijárt évről évre, napról
 7   5|       odalépett hozzá. Az asszony sokáig nem tudott szólani.~– Te
 8   5|    haragos, bánatos zöld.~A vezér sokáig nézett az eltávozott után,
 9   5|      lehessen idéztetni.~– Kegyed sokáig nem volt otthon, és az emberek
10   5|        egetföldet betölt.~Küzdnek sokáig, elszántan. A magyar vezér
11   7|           A sötét éjben azokat is sokáig üldözék, s mikor már a városban
12   7|         valamennyivel.~A jövevény sokáig nem bírt ráismerni az asszonyra.~
13   7|      halálfehér arccal megáll, és sokáig nem mert hozzá egy is közeledni.~
14   7|        nem messze van.~Alatta még sokáig táncoltak a szerbek, végre
15   7|          kengyelében fölemelkedve sokáig hallgatózott a távozó gyermeki
16   7|          hozzá és megszólítottam. Sokáig nem akart rám ismerni, azután
17   7|    kiáltva bírája fejére.~A segéd sokáig nem jött a vesztőhelyről
18   7|      velünk Magyarhonba. Nem kell sokáig gondolkoznod rajta, hogy
19   7|          A kapitány nézett rájok. Sokáig nézte hol az egyiket, hol
20   7|  Köszöntet Szenttamási György.”~– Sokáig éljen! – kiáltának a rácok. –
21   7|           kell neki…~S még azután sokáig nézte gyönyörűséggel szülötte
22   7|      templom is égni kezdett, kik sokáig borzadva néztek a messziről
23   8|          a herkulesi férfival, ki sokáig szótlanul ölelgette őt összevissza,
24   8|          kéré, hogy ne legyen oda sokáig, mert ő félni fog idehaza.~
25   8| odalépdelt ágya fejéhez, s azután sokáig elnézte annak ártatlan alvó
26   8|          otthagyta a hírnököt, ki sokáig bírt ámulatából visszatérni,
27   8|           két családtag kezét, és sokáig nézve azoknak szemeibe,
28  10|       nyomasztó templomszag, mely sokáig csukva tartott szobák tulajdona.~
29  11|          sereg, remélve, hogy itt sokáig fogja tarthatni magát, s
30  11|       beteg asztalára, azután még sokáig ottmaradt előtte szótlanul,