Rész
1 1| tudhassa mindenki, miként ők nem félnek a vértől.~Meg
2 1| Engemet? Minden alapos ok nélkül. S ki adott neki
3 2| már. Valamennyiben mindig ők mentek legelöl. Jó ismeretséget
4 2| halállal, nem félnek tőle. Már ők jól értik, mint kell az
5 3| derekáig. Úgy látszott, hogy ők sem kevésbé örültek neki,
6 3| véghetetlen „három a tánc”-ok nem akartak lejáródni. Soha
7 4| távolságból ellenfeleikre.~Ők készülnek a támadáshoz,
8 4| hogy üldözöttekből tán ők válhatnak üldözőkké.~Az
9 5| vert sereg semmivé tétetik.~Ők egyedül tartották fel az
10 6| nyomorék az öregembernek. Ők az utolsó két férfi a városban,
11 6| a nyomoréknak. És csak ők ketten nem sírnak.~Mindkettő
12 6| olyankor: így áldoztak le ők is!…~ ~A csapat a város
13 7| szenttamásiak megtudják, miszerint ők egy menekültet befogadtak,
14 7| csak egy pillanat még, s ők férj és nő leendnek.~De
15 8| ami lesz. Századokon át ok nélkül küzdött annyi becsületes
16 8| hazafit, jobban szeretik ők hazájukat, mint mi, kik
17 8| tenni?! Ha egyet megöltök, ők mindnyájunkat felkoncolnak.
18 8| minden cselédnek egyet, ők álljanak a ház hátulsó ablakaira,
19 8| Rokonaidról ne kérdezősködjél, ők jó helyen vannak már, semmi
20 9| áldozni, ott sem voltak ők fukarok, egy népszerű lelkész
21 9| alatt táncoltunk, s mikor ők legjobban iparkodtak a bombákat
22 9| azonban nem voltak minden ok nélkül, mert az ostromágyúk
23 9| veszélyes sáncokra, tán ők már szokva voltak az ostromhoz,
24 10| mert ha mi nem csatázunk, ők éhen maradnak.~E félig tréfás
25 14| éltüket veték oda áldozatul, ők még az életnél is drágább
26 14| végső kín perceiben is, úgy ők a gyalázatot tarták dicsőségnek,
27 14| úgyis tudtok. Azt, hogy ahol ők vannak, ott nincs fegyvereitek
28 14| akadály sem legyőzhetlen. Ők nem számlálják elleneiket
29 14| hogy ellent nem találtam. Ők be fognak jőni, nem találnak
30 14| mindnyájan elnyugosznak, ők lopózzanak be az alvókhoz,
|