Rész
1 1| mutatott.~A társaság kővé válva nézett rá, s a generális úr éppen
2 1| mintha ugyanannyi szem nézett volna rájok szótlan szemrehányással.~–
3 1| azon pecsétet is, s remegve nézett maga elé.~– Nos, nyisd fel
4 1| mikor töltött belőle, rám nézett, mintha mondta volna: láttál-e
5 1| volna, ha a kocsmárosra nézett volna ilyenforma kérdéssel:
6 2| nem talált rá, s búsan nézett újra a másik vonat elé.~
7 2| ellenséges csapat s tétovázva nézett egymásra.~És ekkor történt
8 5| összefont karokkal, s merően nézett a hölgy fel-felpillantó
9 5| nő magasztos fájdalommal nézett a vezérre, „e fekete ruhában!” –
10 5| folyosó mellett. Borzadva nézett bele az asszony.~– Mikor
11 5| bánatos zöld.~A vezér sokáig nézett az eltávozott után, azután
12 6| A fiú esdő tekintettel nézett szét a nők arcain. Sehol
13 6| az úttalan avarnak, nem nézett egyszer sem vissza, elvadultan
14 6| mert mankóit elejté. Úgy nézett ki, mintha buzgó megdicsőülésben
15 6| toronyablakból.~És azután a távolba nézett.~*~Judit a halottasházhoz
16 7| férj megölő tekintettel nézett az asszony szemeibe:~– Le
17 7| Kérdezém anyja felől, rám nézett… Ó, rettenetes példát adott
18 7| sarkantyú pengése. Feszülten nézett mindenki az ajtóra… Megnyílt
19 7| mozdította meg.~A kapitány nézett rájok. Sokáig nézte hol
20 7| mint névtársa, mely tükörbe nézett; a megszólító hanghoz sejte,
21 8| egy kőütéstől vérzett, úgy nézett ki, mintha vért ivott volna. –
22 8| homlokát tenyerébe hajtva, nézett merően annak ismeretlen
23 8| leveleit, az egész táj úgy nézett ki, mintha vérrel mosdatták
24 8| fejet feltakarta, rájok nézett, keblébe nyúlt, azután kérdezé:~–
25 9| azelőtt szent borzalommal nézett a messzeségből, most a közelben
26 9| látszott magának venni, nem nézett sem előre, sem hátra, nem
27 10| Nyugtalan éj után igen rosszul nézett ki.~Előszobájában valami
28 11| angyal. Áldva volt, aki rád nézett, áldva volt, akire néztél,
29 13| felnyitá annak szemeit. Merően nézett orvosa szemeibe, pillái
30 14| Kardjára támaszkodva szomorúan nézett Nestor a vöröslő lángba.
|