Rész
1 1| roppant titanicus férfi, kinek nyaka és könyökei arany
2 1| egy sejtes barna férfi, kinek arcán első percben észrevehető
3 1| volna egy gégéből – Hát kinek néz az úr minket? Tolvajok
4 1| pénzedet – hadará a miniszter, kinek jó vastag bőre volt sértések
5 1| hűtlen miniszter fejére, kinek letűntével, a kormányon
6 2| elesett vértest találni, kinek a mellvasán keresztülment
7 5| Nagyapám, a professzor, kinek az eseményt elmondtam, ahelyett,
8 5| azon férfi, kit ön megölt s kinek jegygyűrűjét most is ujján
9 6| virágmagvat.~Azon nőnek fia, kinek kebléhez simult, a szőke
10 6| karjaikba az elhunyt aggot, kinek a veszteség híre élte lángját
11 6| utána: a dicső halálért.~– S kinek volna dicsőbb halála, mint
12 6| temetésre készülő verset… Kinek temetésére?… Az utolsó férfinak.~–
13 6| halálra készítő csengettyűt… Kinek a halálára?… Az egész városnak.~
14 7| dühvel gyilkolt le mindenkit, kinek ablakában gyertyavilág nem
15 7| hajú, fekete szemű asszony, kinek arcán kővé meredt az idétlen
16 7| földön és mozdulatlanul, mint kinek sem lelke, sem teste nem
17 7| nem az a szép gyermek, kinek arca még most is előttem
18 7| meg életét azon embernek, kinek szenvedélye erősebb volt,
19 7| szálljatok a sírba, miként én, kinek semmije sincs többé a földön.”~
20 7| és hosszú élet várakozik, kinek a csata előtt ölelő karok,
21 8| az agg nő árva unokája, kinek apja és anyja évek előtt
22 8| kit éhezni hagytam volna, kinek el hagytam volna pusztulni
23 8| zajt? – kérdé belépő öccse, kinek arca lángolt. Tamás vállat
24 9| hasaló táblabíróőrnagytól, kinek ugyan, hála instinctusának,
25 10| készített az ősz magyar gazda, kinek lakában főhadiszállását
26 10| eredetét, s annak nevét, kinek hamvadó tetemei ebbe legelőször
27 10| tetteit ismeri az utókor?…~Kinek jelenlétét nagy keze csodái
28 10| utánunk még valaki következni, kinek egykor ismét megmutatod
29 13| természetéből következik.~– Ejh, kinek volna mindenre gondja! –
30 13| vezényletet más kezére bízva, kinek nem volt e névben rossz
|