Rész
1 1| milyen szorgalmatosak ezek a haza atyjai. Még éjjel sem alhatnak
2 1| kicsiny emberbe?~– Gyerünk haza, szomszéd uram; alhatunk
3 1| Megzavarni nem szabad. A haza, tudja ön, uram, a haza
4 1| haza, tudja ön, uram, a haza elébbvaló minden privát
5 1| hangos hahota keletkezett. A haza atyjai rettentőképpen mulatságosnak
6 1| könnyelmű emberekről, kik a haza ily szomorú napjaiban nem
7 1| Ha meghal, végsóhaja a haza…~A diplomata azt nézi, merre
8 1| város, kik jól megőrzék a haza számára becses életüket,
9 1| mekkora barátja, hogy a haza üdvét egyedül azoktól várja.
10 1| önöket leguillotinoztatom! A haza megszabadítóival így bánni!~
11 1| rostélyos! – vága közbe a haza egyik megszabadítója.~–
12 1| Egy óra múlva vetődtem haza. A kis férfiú akkor is ott
13 1| nélkül.~Végre kitámolygott a haza egyik megmentője várakozó
14 1| ezer áldást sóhajtának a haza egyik megmentője után, ki
15 1| ki oly sietve rohan, és a haza üdvét viszi magával. Isten
16 2| kívülök, sem a harc, sem a haza, csak egyedül az ő szép
17 4| én, azután te, azután a haza. Engem megsiratsz te, tégedet
18 4| megsiratsz te, tégedet a haza, a hazát senki. Boldogok,
19 4| szerelme Isten és angyalok és haza és túlvilág voltak mindig.
20 6| hazádat? Temetkezni jöttél haza? Kerestél volna sírt magadnak
21 6| méltóknak lennetek. Most haza fogtok menni, mindenki hordja
22 7| mind a kettőt.~– Menjetek haza, édes cselédjeim, legyetek
23 7| elfogadja áldozataidat a haza. A hazának ellenségei vannak.
24 7| szívükre mutattak és mondák: „haza, – haza, – bocsássanak haza.”~
25 7| mutattak és mondák: „haza, – haza, – bocsássanak haza.”~Azután
26 7| haza, – haza, – bocsássanak haza.”~Azután sok elhalt, nem
27 7| csábítani, hogy menjenek haza Magyarországba a szerbek
28 7| elhagyott szerető, előtte a haza bérchatára, epedve vár reá
29 8| Szentségtörők! Ki bízta rátok a haza sorsával Istent kísérteni?
30 9| bizalmas őrnagyot, mert a haza atyját a katonaöltönyben
|