Rész

 1   1|              te hír mámorával ittas év? Elmúltatok, elenyésztetek.~
 2   2|    rózsaszínben jártak leányai.~Tíz év óta volt özvegy az asszony,
 3   2|         volt özvegy az asszony, tíz év óta hordta gyászruháját;
 4   2|            hordta gyászruháját; két év óta volt a két szép leány
 5   2|         szép leány menyasszony, két év óta hordta jegygyűrűjét.~
 6   2|          Vége felé járt a zaklatott év. Csikorgó hideg volt. Esztendő
 7   2|  pohárcsendülés köszönti fel…~1848. év utolsó napja nem látta ez
 8   2|        esztendő utósó napján.~Az új év első napja csak folytatása
 9   2|            A sors meghallgatta… Egy év múlt azóta… És most mind
10   4|             mitológiát.~Írjuk le az év eseményeit, híven, valóan,
11   4|          hangokat.~Hajh, e könyv öt év óta nem volt már kézben.
12   4|       Ezernyolcszáznegyvennyolcadik év december havát éltük. A
13   5|         évig tartana is tervem, egy év múlva sikerülni kellene
14   5|           vannak bosszúterveid… Egy év múlva hol leszünk? ki marad
15   7|            hogy őrizkedem. Tizenhét év óta üldöznek engemet. Arra
16   7|       fiatal lengyel özvegy már fél év óta jegyben járt a délceg
17   7|        utoljára láttam, azóta nyolc év múlt, most már serdülő korban
18   7|                 A félkezű ember~Egy év múlt el.~Szenttamásnak sáncai
19   7|                    A fizető nap~Egy év múlt már, hogy Szenttamás
20   7|               Téged kerestelek. Egy év óta minden imádságomban
21   8|          most a világ emlegeti, pár év múlva tán egy sem fog élni,
22   8|            tűzzel kiírva az 1848-ik év számát. Ki tudja, minek
23   9|         tornyait már egyszer hetven év előtt a földrengés döntötte
24  10|           felíratom, hogy százötven év múlva az unoka bosszút állt
25  11|          emelkedni nem bír?…~*~Múlt év júliusában Miskolc felé
26  11|        puszta maradt örökre, minden év lebont egy követ ormairól,
27  13|       tulajdon nevétől…~*~Ugyanezen év végén Perczel Mór magyar
28  13|           hogy ezt nekem szinte egy év előtt megjövendölé a váci
29  14|           Te itt, édes Anisiám! két év óta nem látott bujdosó csillagom!~
30  14| összecsókolta, mint szokta volt két év előtt.~A leány reszketett,