Rész
1 1| rendesen teli volt aranyos tiszt urakkal a város, kik jól
2 1| annyiféleképpen, hanem a tiszt urak, kik világért sem elegyítik
3 2| ezredemből előmozdított tiszt, s aztán valahányszor egyedül
4 3| helyett két csinos fiatal tiszt nyit be hozzánk, egyik szőke,
5 3| készítettem.~Végre a szőke tiszt ragadott ki az embarras-ból,
6 3| jól állanak együtt.~A két tiszt már en pleine parade várt
7 3| találjanak rajtam.~A két tiszt fölkísért bennünket a táncterembe.
8 5| embernek az ujján. Egy fiatal tiszt a horvátoktól szállásolta
9 5| férjed volt?~– Semmit sem. A tiszt szép fiatal ember, szőke,
10 5| asszonyom – válaszolt a tiszt, s becsapta maga után az
11 5| jövök, erővel is idehozat.~A tiszt tréfásan veté le magát a
12 5| Hogyan! – szólt megütközve a tiszt, s ismét komolyan kezde
13 5| kémelem-e vagy a császáriakat?~A tiszt gyanakodni kezde.~– Asszonyom,
14 5| lehetetlen – kiálta fel a tiszt, a kezében levő papírba
15 5| fickók – szólt a nő, kivéve a tiszt kezéből az írást s ketté
16 5| támadást vitték hírül.~A tiszt még nem bírt bámulásából
17 5| triumfáló arccal a nő. A tiszt kezét nyújtá neki.~– S nem
18 5| tréfált, kacérkodott, az ifjú tiszt mindig szorosabban simult
19 5| adva, hanem szigorúság.~A tiszt zavarba jött. Azt hitte,
20 5| elfogatott vádlottat.~A tiszt állítá, hogy ő három granátos
21 5| csábos hízelgéssel dűlve a tiszt vállára.~– Madame, ön engemet
22 5| nem is gyanakszik rá.~A tiszt gondolkozni látszék.~– Attól
23 5| elmegyek önnel – szólt a tiszt, leggyengébb oldalán támadtatva
24 5| élesen, vadon tekintve a tiszt szemeibe.~– Ez azon férfi! –
25 5| szerencsétlen férjem!…~A tiszt fehér lett, mint a fal.
26 5| gyűrűt ujjadról és menj…~A tiszt felugrott, el akart távozni
27 5| Nem kell halálod. Eredj…~A tiszt kiszökött az üres ablakon
28 10| természetes – erősíté egy másik tiszt. – Sokszor az óramutatóra
|