Rész
1 1| sírban, ülj festőtáblám elé, és mutasd meg arcodat képzetemnek.~
2 1| is, s remegve nézett maga elé.~– Nos, nyisd fel hát, mi
3 1| fiatal hőst. Kiáll serege elé. Buzdítva szól hozzá. A
4 2| nézett újra a másik vonat elé.~Kardos, nehézkes emberek
5 2| repes, de nem szeretőik elé.~Azonban eljő szemeikre
6 2| használhatják. Kezeiket arcuk elé tartva rohantak a pályafő
7 4| fölásatá a leánya sírja elé ásott nyolcszegletű üreges
8 4| szuronyos fegyverrel a híd elé áll, melyet bár ráértek,
9 5| kellene annak. Idehoznám ön elé az embert, elmondanám: ez
10 5| kezét nyújtva a tábornok elé.~– Hová gondolsz, Hermine?
11 5| világon. Ön haditörvényszék elé fog állíttatni.~A nő egykedvűleg
12 6| a nő arcán.~Kezét szeme elé tartva, a távolba bámul,
13 6| bátran, oly hősien világoltak elé, mintha az erős lélek egy
14 6| kapujába, éppen a bejárás elé, hogy aki be akar jőni,
15 6| magukat a cserkesz főnök lova elé; a paripa tombolt és ágaskodott.~
16 6| visszaérve, haditörvény elé állíták, amiért a parancsot
17 7| hozzá.~Egy rongyos házikó elé értek a város végén, oda
18 7| vörös csillám tűnt szemeik elé, imitt-amott kigyullandó
19 7| vőlegénye mellől, s zongorája elé ülve, lázas lelkesültséggel
20 7| s odaveti a halálraítélt elé, tompán hangoztatva: „Istennél
21 7| hajítja a katonák lábai elé.~E percben kitörő ordítás
22 7| vesztőhelyről, addig nem akar oltár elé lépni.~Megeshetnék, hogy
23 7| haragos szellem isten színe elé, bosszút kiáltva bírája
24 7| amint a kapitány a homlokzat elé ér, mint szokták, tisztelegve
25 7| Csak egy ló volt a szekér elé fogva.~A szerbek messziről
26 8| görbe kardját, letette maga elé az asztalra, s azután nagy
27 8| vigyorgással állt a decurio elé, s fejével hátrafelé biccentve,
28 14| pirossipkások zászlóalja elé ért, minden hosszú dikció
|