Rész

 1   1|            igen rosszul állunk.~– Tudom – sóhajtja fel a pecsétőr.~–
 2   1|          Ijesszen rá erősen, most tudom, hogy egy fillérje sincs.
 3   1|           asszonyom?~– Azt én nem tudom. Hanem arról biztosíthatom
 4   1|          arról számolnom kell. Én tudom, hogy te azt most vissza
 5   1|           Hát Pestre tetszik? Nem tudom, miért, nem is találgatom.~–
 6   1|          küldi. Hanem ez titok.~– Tudom. Bizonyosan valami finom
 7   3|          elfogulásom, vagy nem is tudom, mi miatt, nem bírtam kimondani
 8   3|         legyünk.~Akkor hát én nem tudom, hogy mire kellenénk még
 9   3|        megbotlott a szeme, én nem tudom, mit tudnak róla beszélni.
10   3| hódításokat fognak tenni, úgy nem tudom, hogy marad-e előttük vár
11   3|     kapitány s odaült mellém.~Nem tudom, hogy szóltam-e neki valamit,
12   4|           azt hittem, hogy tán el tudom hagyni, de még tán a világ
13   5|         de meg nem sirattam, mert tudom, hogy miért esett el. Holttestét
14   5|         voltam már ágyútűz előtt, tudom mit tesz bátornak lenni,
15   7|    meglátogatni.~– Azt, fiam, nem tudom, rám sohasem virrad fel
16   7|        ismersz engem?~– Híredből. Tudom, hogy üldözve vagy, hogy
17   7|       jutalom van téve, és azt is tudom, hogy neked kedves nőd és
18   7|   lázítóval Magyarországra. És én tudom jól, bármit mondjanak is
19   8|   ittmaradok, de mit nyerek vele? Tudom, hogy te is ittmaradsz,
20   8|         tudod, hol van!~– Azt nem tudom. De arról bizonyos vagyok,
21   8|          jött a felelettel.~– Nem tudom – monda.~– Nem tudod? –
22   8|         de én látom, én világosan tudom azokat. Menjetek Törökországba,
23   8|            Nem ígérem, amiről nem tudom, hogy bizonyosan meg fogom
24  10| észrevette.~– Hát bizony azt csak tudom, hogy egy regement cserepár
25  15|           emelni.~– De hát én nem tudom, hogy mi itt a szokás.~–
26  15|        Hjaj uram, egy hónapig sem tudom én azt mind megtanulni.~–
27  15|     elmúlt. Vala ekkor június nem tudom hányadika.~Az emberséges