Rész
1 4| földet s az emberek bűneit.~A sötét éjszakában néha tompa dördülés
2 4| szárnytalan démonait a sötét rémvilágnak, némelyik süvöltő
3 4| zárda áll, elhagyott lak, sötét falakkal, körül vad erdőség.~
4 5| futása látszik még, mint egy sötét felhőárnyék, mely végigfut
5 5| szabályos vonásai, nagy, sötét szemöldtől árnyazott szemei
6 5| voltak a vezér előtt.~Igen. E sötét szemek átható tekintete,
7 5| asszony, fölemelve nagy sötét szemeit –, nem akartam én,
8 5| szabadba, egy sűrű, vadonnan sötét fenyveserdőt láttam magam
9 5| keresztülvillogtak nagy sötét szemei.~– Az üreg kissé
10 5| rajta, s ott egy vadonnat sötét fenyves közepében találták
11 5| kiáltozásai.~Az erdő oly sötét volt, hogy nem lehetett
12 6| kérdé az aggastyán.~– Sötét van, nem látom az írást.~–
13 6| arcához oly jól illik az a kis sötét bajusz. Ha dolmányt venne
14 7| hozzátartozóikkal megmenekülhetni. A sötét éjben azokat is sokáig üldözék,
15 7| a félegyházi fogadóba.~A sötét mellékszobában mogorván
16 7| hölgy volt a menyasszony, sötét, fekete hajfürtökkel, halvány,
17 7| Elöl lovagol a vezér, sötét, fellegzetes arccal. Arra
18 8| magas homlok és azok a nagy sötét, beszédes kék szemek a sűrű,
19 8| azután megindult a rengeteg sötét belsejébe, kedvesét, az
20 8| ellenségfejet hoztunk– szólt Lupuj sötét, bántó tekintetet vetve
21 9| templom fénye messze világít a sötét éjszakában.~Udvard felől
22 10| beléptek a kápolnába.~Szűk, sötét kis üreg volt annak belseje.
23 11| mögé.~Balról komor, vén vár sötét düledékei feküsznek az erdős
24 11| lehullott minden virág.~Szűk, sötét szobában egyedül feküdt
25 14| tölte mindenkinek. Nagy sötét szemei villogtak, sűrű fekete
26 14| Anisia közéjük lépett, nagy sötét szemöIdeit összevonta homlokán,
27 14| kés gyilkolja le!~Prokóp sötét mosolygással monda neki~–
|