1-500 | 501-865
Rész
501 7| a láthatáron. Egyszerre egy földrendítő durranás hangja
502 7| összehordva. Szenttamáson egy kő nem maradt kő felett.
503 7| magában e szavakat: „csak egy pillanatra!” – Senki sem
504 8| nem megtörtént dolog, csak egy költő elmeszüleménye, ki
505 8| véres árnyakat mutogat, csak egy nehéz kórálomnak utósejtelme.~
506 8| gyöngéd aranyszínnel.~Messze egy irtott hegyoldalban egy
507 8| egy irtott hegyoldalban egy kastély fehérlik, a leggyönyörűbb
508 8| perspektívjébe építve, előtte egy magas kőszikla látszik felnyúlni,
509 8| rétjén ezüst tajtékot hány egy kígyózó folyam, minden száz
510 8| helységbe.~A kastély maga egy ízletesen épült úri lak,
511 8| ültek az asztalnál.~Mind az egy család tagja. Mind Bárdy
512 8| Bárdy név viselői.~Elöl egy agg, élemedett asszony,
513 8| család kegyence, Jolánka, egy szende, angyalszép, tizenöt
514 8| nem a család ivadéka, csak egy igen távoli rokon árvaleánya,
515 8| tagjai közt még két nő volt.~Egy özvegyasszony, Katalin,
516 8| egyebet fekete ruhánál és egy ifjú menyecske, a legifjabb
517 8| arculattal testvére, Barnabás. Egy hírhedt erejű komor, szótalan
518 8| által megcáfolni.~Mellette egy szegény kis elnyomorodott
519 8| gyermekei.~Az asztal túlsó végén egy húszéves ifjú ül, Bárdy
520 8| egyetlen fia.~Emellett végül egy öregember ül. Fehér; megőszült
521 8| ültették először a sorba.~– Egy közülünk meg fog halni –
522 8| hogy te és őrjöngő társaid egy dühöngő csatában siralmasan
523 8| bármelyikét, van-e közöttük egy, kit éhezni hagytam volna,
524 8| hozzájok igazságtalan valaha, egy panaszt nem fogsz tőlök
525 8| hogy félreértő haraggal egy éjjel rajtam ront s házamat
526 8| emlegeti, pár év múlva tán egy sem fog élni, s azokat,
527 8| többé, és mégis elmegyek. Egy eszme, mely erősebb a dicsvágynál,
528 8| s azután elfutott tőle, egy szó, egy hang nélkül.~Az
529 8| elfutott tőle, egy szó, egy hang nélkül.~Az öreg nő
530 8| egyenruhájában, kis fehér kezeivel egy hímzett kokárdát tűzött
531 8| lépcsőkön.~A földszínen lakott egy kis szobában az öreg atyafi,
532 8| szőkefürtű leány. Visszatekinte. Egy ablakból fehér kendő lobogott
533 8| kezdő utcákon.~Bárdy Imre egy lélekkel sem találkozott,
534 8| horkolt és röhögött.~Az út egy helyen két igen közelálló
535 8| Torda-hasadék mintájára egy sziklának kettéhasadt felei
536 8| szilajon keresztülszökött egy ugrással a kétöles hídon,
537 8| jobbra-balra, s használva egy percet, melyben a támadók
538 8| szabadulandott ki, midőn egy magas, óriási termetű férfi
539 8| pallost tartott.~Az ifjú egy csapást tett a támadó fejére,
540 8| végigterült a földön.~E percben egy lövés esett az ifjú felé
541 8| hanem a huszárra – rebegé egy köztük reszketve, kit az
542 8| A hídnál akkor is állt egy csoport fölkelő, a decurio
543 8| hirtelen balra félrekanyarodott egy meredek hegyi úton, s befelé
544 8| lábához háttal fordulva egy öles termetű férfi támaszkodott,
545 8| egyenlőtlen volt. Százan egy ellen.~– De nélküled kiszabadultam
546 8| semmije sincs. Mely közt nincs egy tehetős ember, nincs egy
547 8| egy tehetős ember, nincs egy tudományos fő, melynek minden
548 8| kézimunka után, melynek még csak egy nemes városa sincs a hazában,
549 8| gondoskodtak nyugalmukról, kik egy népet ennyire hagytak süllyedni.~–
550 8| két bajnok párbeszédét. Egy csapat oláhság jött rendetlen
551 8| decurio háza felé, elöl egy póznára tűzve diadaljelül
552 8| ifjúhoz, ki azalatt félre egy szögletbe vonult.~– Neved
553 8| ellensége kezét.~– Siess, ott egy pórgúnya, vedd magadra,
554 8| oláhok! – ordítja remegve egy berohanó lovász, ki a rémítő
555 8| Az oláhok! – ordítja egy másik, ki amazt sarkában
556 8| felelé hidegen Tamás, és egy vonás nem mozdult meg arcán.~–
557 8| özvegy testvér.~Barnabás egy roppant húszfontos vasbuzogányt
558 8| tömegnek.~Utána jött az özvegy, egy kezében két vontcsövű pisztolyt
559 8| a nehéz buzogányt, mint egy nádszálat.~– Nem kell hirtelenkedni –
560 8| hallá, lerohant a lépcsőn, egy hátulsó ajtón kibocsáttatá
561 8| ostromló tömeghez.~Azok egy kőoszlopát a vasgádor kapujának
562 8| pöröllyökkel lerombolni, egy közülök beugrott a már tört
563 8| rondellában mindezt látták.~Mint egy veszett vad, vérben forgó
564 8| amint rokona ősz fejét egy karóra szúrva fölemelték,
565 8| karót kezébe fogta, lelövé, egy másik kapta föl, azt is
566 8| Tamás nyugalommal ült meg egy karszékben.~Barnabás ezalatt
567 8| vaskályhákból, azokat odahordta egy padlásablakhoz, mely éppen
568 8| feszegetni.~Ekkor felemelt egy mázsányi darabot a vaskályhából,
569 8| egymásra következtek a lövések. Egy sem esett hiába. Az ostromlók
570 8| sikertelen döngetése után, midőn egy lovász sápadtan nyargalt
571 8| Barnabás.~A hátulsó teremben egy csatlós halálosan összehajigálva
572 8| a túlsó terem ablakához egy másik lábtó van állítva,
573 8| erővel felemelé azt, mint egy vaserejű gőzgép, s a levegőben
574 8| együtt hanyatt esett alá, egy közülök az ablakpárkányon
575 8| rohant be a szomszéd szobába.~Egy ostromló odabenn rekedt,
576 8| ordítá a vasgyúró. Szája egy kőütéstől vérzett, úgy nézett
577 8| belsejében voltak, midőn egy nőcseléd észrevette jöttüket,
578 8| megölnek bennünket, úgy hiszem, egy sírba fognak hányni. Ott
579 8| hullottak előre, mindig egy helyre csapásai. Kit egy
580 8| egy helyre csapásai. Kit egy csapás ért, az többet föl
581 8| midőn a támadók egyike, ki egy fülkében elbútt, s kit ő
582 8| amint háttal feléfordult, egy roppant nyárssal hátulról
583 8| lárma mindig közelebb jött. Egy csapás esett ajtajára; megnyílt
584 8| ellene kinyújtott karját.~Egy szót sem szólt. A dühnek
585 8| szót sem szólt. A dühnek egy hangja sem jött ki ajkán.
586 8| megvetéssel, míg villogó kardja egy vímester ügyességével fogott
587 8| is tíz paraszttal ér fel egy nemes.~Végre egy ráhajított
588 8| ér fel egy nemes.~Végre egy ráhajított kasza nehéz sebet
589 8| kifeszített lábán. A fájdalomnak egy szisszenése nélkül csuklott
590 8| roskadozott; végre hanyatt esett. Egy hangja nélkül a fájdalomnak,
591 8| futott a padlás ajtajához.~Egy vértől részeg alak lépett
592 8| A holttesteknek azután egy közös sírt ástak, mindnyáját
593 8| hallatszott a föld alól.~– Még egy hiányzik – mondának, amint
594 8| találták az egyet sehol.~Végre egy közülök elkezdte a falakat
595 8| vaskalapácsával, s midőn egy helyt üres döngés felelt
596 8| cimboráinak, hogy idejőjenek.~Egy rejtekajtó volt ott, mely
597 8| falakkal egyenlőre festve, egy tágas fülkét fedett el.~
598 8| préda! – ordíták többen.~– Egy szép leány! egy úri kisasszony,
599 8| többen.~– Egy szép leány! egy úri kisasszony, hahaha! –
600 8| ordítá e pillanatban egy mennydörgő férfias hang.
601 8| Az oláhok hátranéztek. Egy férfi állt közöttük. Mindnyájuknál
602 8| közöttük. Mindnyájuknál egy fejjel magasabb, fején rézsisak,
603 8| meglátva az alélt leánykát egy oláh kezében, parancsolá
604 8| vetünk.~– Jól van, vezér. Egy paripa vagy egy tinó persze
605 8| vezér. Egy paripa vagy egy tinó persze hogy el nem
606 8| sorsot kell vetnünk, de egy leány mindnyájunké lehet.~–
607 8| már a decuriót, s többé egy szót sem szólt, a többi
608 8| vissza a leánytól. Csupán egy hang kiálta a tömeg közül,
609 8| mondta azt? – álljon elő.~Egy fiatal befont hajú oláh
610 8| senkinek nem ítélt prédát csak egy tekintettel is bántani,
611 8| hazatakarodtak, azonban egy nagy része az oláhoknak
612 8| neveinket cserepekre, vessük azt egy hordóba mind, amelyiket
613 8| legvakmerőbb volt, mindenik megölt egy nagy csomót az ellenségből.~–
614 8| szólt Numa, s az ágy alól egy félakós hordót húzott elő.
615 8| ád nekik.~Ezzel elővett egy fejszét, s a hordó fenekét
616 8| fenekét felütötte vele.~– Itt egy mázsa lőpor van: Ide figyeljetek.
617 8| lőpor van: Ide figyeljetek. Egy szurokfenyű forgácsot meggyújtunk,
618 8| mák.~Numa felelet helyett egy csipetet kivett a hordóból
619 8| a forgács tüze már csak egy ujjnyira van a puskaportól.~–
620 8| vesztél meg. Hogy akarnál egy sápadt némberért mindkettőnket
621 8| síró hangon az oláh, s mint egy pákosztos gyermek, elkezdte
622 8| innen.~– Nem bánom, ha adsz egy marék aranyat.~– Egy felet
623 8| adsz egy marék aranyat.~– Egy felet sem, maradj itt.~–
624 8| lőport éri.~– Látom.~– Hát egy tallért sem adsz?~– Egy
625 8| egy tallért sem adsz?~– Egy batkát sem.~– No, hát üssön
626 8| egyszer bedugta fejét.~– Egy húszast sem adsz? Még nem
627 8| aztán lélekszakadtan leesett egy fa alatt, a fejére húzta
628 8| sérthetetlenek, aki téged csak egy tekintettel bántana meg,
629 8| mellé különös gyöngédséggel egy imádságos könyvecskét helyze,
630 8| tornácban nyitott ajtó mellett egy durva pokrócot teríte le,
631 8| haldokló végkiáltása, vagy egy részegségéből ocsúdó rekedt
632 8| danája. Kolozsvár felől egy csapat lovas üget erőtetett
633 8| égen.~– Elkéstünk! – szól egy, ki Imre mellett lovagolt,
634 8| alig győztek vele haladni.~Egy kanyarulatnál végre kitűnt
635 8| vágtatva ismét fel a kígyóúton; egy óranegyed múlva kastélya
636 8| lerombolt kapuhoz támaszkodva egy félrészeg oláhot talált.~–
637 8| Az oláh odavezette őket egy magas földtúráshoz, s remegve
638 8| Mind megölték – zokogá. – Egy sem maradt élve!…~Kevés
639 8| Kevés idő múlva társai közül egy odalépett és mondá neki,
640 8| kiálta fel Imre a remény egy halvány örömsugárával arcán. –
641 8| hiányzik? Szólj, nincs-e köztük egy ifjú szőkefürtű lyánka?~
642 8| élni hagyják, kivallá, hogy egy hintóban elvitték őt be
643 8| fordult:~– Ember! tüsződ alatt egy arany medaillont találtam,
644 8| Ezzel búcsút vőn társaitól, egy tekintetet vetett még a
645 8| oldalon, meg-megkapaszkodva egy mohos hasadékban.~Messziről
646 8| szakadékos völgyben látszik egy elrejtett falu. Az ember
647 8| volna mindenütt, amekkora egy házhelynek elég, a többit
648 8| De magasan a falu felett egy kiálló bércen van épülve
649 8| kiálló bércen van épülve egy kis sziklai lak, nagy kemény
650 8| kemény kövekből, melyhez csak egy elrejtett gyalogösvény vezet.~
651 8| egyenesen arrafelé tartott.~Egy szikla előtt szentkép van
652 8| van felállítva. Az előtt egy oláh térdepedt és imádkozott.
653 8| annak ajtaján zörgetni.~Egy oláh jött oda és mondá neki,
654 8| ablakon.~Ott ült a kisleány egy nyírgallyakból összerakott
655 8| el neki beszélni, miként egy pór hajlékába törve, az
656 8| halál volna büntetésed; ha egy szót szólsz valakinek efelől,
657 8| Moldván, Oláhországon. Itt egy erszényben pénz van számotokra,
658 8| Menjetek. Ne búcsúzzatok. Egy szót se. Felejtsük el egymást.~
659 8| és Jolánka fejére ismert.~Egy vonás nem mutatta arcán,
660 8| közt osztani. Siessetek. Egy se maradjon el; aki nem
661 8| szikráztak. Kiegyenesedett, mint egy sziklai szálfa, s rettentes
662 8| népek.~A decurio a két fejet egy kendőbe takarva ágyára helyezé,
663 8| egyenként.~– Mind itt vagytok?~– Egy sem hiányzik.~– Mindnyájan
664 8| keresztüldöfted? – szólt egy másikat véve elő.~– Jól
665 8| asszonyokat a kastélyban? – egy harmadikhoz.~– Nem hazudok,
666 8| vértelen szobor többé, egy égő tűzalak látszott lenni,
667 8| el az ablaktól.~A decurio egy pisztolyt vont elő kebléből,
668 8| rémsikoltása hallatszott egy percre, azután egy földrengető
669 8| hallatszott egy percre, azután egy földrengető pukkanás, a
670 8| decurio lakának helyén csak egy feltúrt gödör maradt.~…A
671 8| család tizenhárom tagja közül egy sem élt többé.~*~Kihull
672 8| mindez csak képzelet, csak egy zaklatott agy lázas álmainak
673 8| mindez csak költemény, csak egy nyomasztó álom. Felébredünk
674 9| nem hívja őket vigadni, egy tornyod, egy templomod sincsen,
675 9| őket vigadni, egy tornyod, egy templomod sincsen, egy mulatóházad,
676 9| egy templomod sincsen, egy mulatóházad, egy vendéglőd –
677 9| sincsen, egy mulatóházad, egy vendéglőd – sehol; csak
678 9| nagyvárosi tekintetet adott, egy szép főutcád emeletes épületekkel,
679 9| ott sem voltak ők fukarok, egy népszerű lelkész egyetlen
680 9| levegőben pattant szét, egy percre napot gyújtva az
681 9| tűzgolyók egyike meggyújta egy épületet, a ház egy perc
682 9| meggyújta egy épületet, a ház egy perc alatt lángokban állt,
683 9| rejtekeitekből, templomtök ég! Egy ember, ha meghal, születik
684 9| felől az éji tűzvilágnál egy csapat lovas látszik ügetni
685 9| megállítja őket, a vezér egy iratot vesz ki kebléből,
686 9| jövő idegen, kik ott állnak egy tömegben s nézik távolról
687 9| sértett büszkeség hangján egy kövér szakállas, bajuszos
688 9| nagyon ki akart magáért tenni egy válogatott diétai dikcióval.~–
689 9| férfi, s nyeregkápájából egy pisztolyt vont elő, s azt
690 9| szól ellene, lelövi mint egy tököt.~– Könyörgöm – hebegé –,
691 9| előre nyargalt.~A téren egy férfi sem maradt, mindnyájan
692 9| maradt, mindnyájan követték.~Egy óra múlva tenger nép oltotta
693 9| álló segédét üté le a lórul egy huszonnégy fontos teke.~
694 9| arról lőn nevezetessé, hogy egy vele vacsoráló, pufók, vereshajú,
695 9| gondolkozik, jónak látta egy irányadó eszmét hozni indítványba,
696 9| esetben van itt a kazamátákban egy nagy hosszú terem, melyben
697 9| Valóban?~– Sőt még tán egy zenebanda is beférne mellénk.~–
698 9| és az ellenség még csak egy kis körmünket sem bánthatná.~–
699 9| katonaság vígan éljenezett egy fényes csoportot, mely a
700 9| sétányoknak.~A bástya keleti fokán egy kis rondella van építve,
701 9| bevenni az embernek magát egy rekedt barlangba, hová csak
702 9| s inkább hasonlítottak egy áldozatra vezetett mártírsereghez,
703 9| ostromlók sáncai; amott egy pár réstörő ágyú látszik,
704 9| túlnan állnak a tarackok, egy bombavető mozsár; gyönyörű
705 9| tiszta az idő. Ni, most egy tüzér jelenik meg a sáncon,
706 9| adóját magában, hogy bárcsak egy olyan ködöt támasztana az
707 9| salátához feltett ecetet mind egy lábig megitta – a rá figyelmezők
708 9| alatt itta a vizet, hogy egy gödény is megsokallta volna,
709 9| mulatságot.~A parancsnok ekkor egy poharat töltetett meg magának
710 9| nem hallgatókat, mint ki egy kitörni készülő forradalmat
711 9| még csak közel sem járt egy sem.~A jókedvű nép szinte
712 9| golyónak, s valahányszor egy bomba szétpattant, mindannyiszor
713 9| elrejteni, azt nyerte vele, hogy egy eleven kackiás menyecske
714 9| csókolnivaló hidegvérű képpel.~Egy rövidke epizód okozott csak
715 9| vízzel akarták leönteni, egy pláne kalappal akarta lefülelni,
716 9| bátorsága bilincseit, s egy bestiális ordítással, melyben
717 9| azonban sebesen pörgött egy helyben, mint egy búgócsiga,
718 9| pörgött egy helyben, mint egy búgócsiga, a belőle kijövő
719 9| golyót szétszakítja, vagy egy rövid pillanat, melyben
720 9| ugyan, hála instinctusának, egy porcikája sem sérült meg
721 9| még azon éjjel kiütött egy csapattal a nádorvonal felől,
722 10| jelentik a tábornoknak, hogy egy huszárt fogtak el.~– Hozzák
723 10| a közbeszólót – hogy mer egy gyalog ember mukkanni, mikor
724 10| vagy, Miska. Adass magadnak egy ital pálinkát, s aztán eredj
725 10| integetve valamit.~A tábornok egy kukkot sem értett a desperatus
726 10| ide. Mindjárt nem lesz itt egy német is a szobában.~Miska
727 10| nyelvén, amiből a huszár mind egy szót sem értett, hanem csak
728 10| úgy magában mondott el rá egy hosszú, kicifrázott, kacskaringós
729 10| bizony azt csak tudom, hogy egy regement cserepár nem fog
730 10| velök.~A tábornokkal szemben egy szép piros hajadon foglalt
731 10| ki a katonáknak fejenként egy ezüstkrajcárért olcsó jövendőt
732 10| Kérdezősködésére felelék, hogy egy cigányasszony mond jövendőt
733 10| megköszönte a szerencsét, s egy ezüstpénzt vetett a cigánynőnek.~
734 10| vetett a cigánynőnek.~Azután egy hatgyermekes apa tartotta
735 10| fogsz házasodni nemsokára, s egy szép kis magzatod lesz.~
736 10| Az elnevette magát, és egy harmadiknak adott helyet,
737 10| országút mellett balra, egy kerek halmocskán kisded
738 10| Tarcalnak tornyait, a városból egy hosszan nyúló néptömeget
739 10| hat fáklya lobog… Végre egy fehér koporsó tűnt szemébe.~…
740 10| találkozás által, s küldé egy szárnysegédét, hogy állítsa
741 10| fejét e percben.~Középen egy fehér koporsót vittek. Fedelére
742 10| végképpen elhaladt előtte, egy hátul elmaradottól nyers
743 10| az, akit itt temetnek?~– Egy szép szűz leány. Még tegnapelőtt
744 10| sikerét, és ekkor, mint egy futó árnyék repült keresztül
745 10| múlva előjött az egyházfi, egy szerény öregember, kinyitá
746 10| oltár mellett baloldalt egy nagy vörös márványtábla
747 10| felcifrázva.~Az egyik előtt egy új alabástrom szobor állott.~
748 10| Megdöbbenve lépett közelebb: egy fáklyát ide – kiálta.~Előtte
749 10| fáklyát ide – kiálta.~Előtte egy magas faragványos ódon síremlék
750 10| faragványos ódon síremlék állott; egy csonka piramid, négy vasgolyón
751 10| vasgolyón nyugvó. Tetején egy fekvő oroszlán, nyíllal
752 10| fekszik e kő alatt.~– Nekem egy ősapám? Hogy jött az ide
753 10| tartományban lakunk.~– Itt esett el egy véres csatában ezelőtt másfélszáz
754 10| Valóban igaz. E helyen egy ősöm esett el. Szeretném,
755 10| ómen. Igen rossz ómen.~– Egy római visszafordulna hadseregével
756 10| fogok megütközni. Ha győzök, egy másik márványemlékre felíratom,
757 10| hogy természetes – erősíté egy másik tiszt. – Sokszor az
758 10| Gyors lódobogás – aztán egy cifra kacskaringós huszáros
759 10| huszáros káromkodás – azután egy marhányi ordítás – egy lövés –
760 10| azután egy marhányi ordítás – egy lövés – és ismét távozó
761 10| rögtön erős kémcsapatot, egy fél üteg ágyúval.~A tábornok
762 10| három-négyszáz lépésnyi távolban egy dombon csatárláncban szétszórt
763 10| domb háta mögött bizonyosan egy rejtett batteriának kell
764 10| batteriának kell lenni. Egy osztály lovasság kerülje
765 10| lovasság kerülje meg őket, egy zászlóalj ugyanakkor menjen
766 10| is! az a baj, hogy mi itt egy fél óra óta attakirozzuk
767 10| kérdezett káromkodott, mint egy pogány, és esküdött szörnyűképpen,
768 10| császári sereg balszárnyát.~Egy óra múlva átalános lett
769 10| ellenfél túlnyomó ereje ellen.~Egy ízben a tábornok maga is
770 10| legnagyobb veszélyben forgott. Egy osztály huszárság alig száz
771 10| azelőtt másfélszáz évvel egy őse elesett s ütközetet
772 10| Volna-e hát a magyarnak is egy külön istene, mint volt
773 10| őrködék annak élte fölött egy ezredéven keresztül, hogy
774 10| rajta?…~Vagy legyőzetél egy náladnál hatalmasabb erőtől,
775 11| ott mozdulatlanul…~Lelke egy magános csillag, mely rajta
776 11| félig árnya, félig csontváza egy ledűlt óriásnak, mely öntudatlanul,
777 11| a természetnek. A fákon egy levél sem mozdul. A tengeren
778 11| felé járt a magyar vezér. Egy nem messze eső faluban hált
779 11| oltáraikat ledöntögeté.~Csupán egy, számra nem nagy, de elszántságban
780 11| süvöltenek ottan.~A várúrnak volt egy szép leánya, kit a vidék
781 11| a kettős harc között, s egy napon kezébe adva magát
782 11| Nem szólt semmit, csak egy levelet adott neki által,
783 11| örökre, minden év lebont egy követ ormairól, minden tavasz
784 11| ormairól, minden tavasz egy virággal többet tenyészt
785 11| és százszor jobban fájt.~Egy éjfélen mélységes álmában,
786 11| amint kórágyán feküvék, egy fehér alak jelent meg előtte.~
787 11| fehér rózsából.~Kezében egy levelet hozott. Letette
788 11| lebegni.~Reggel volt. Asztalán egy levél hevert, mit azalatt
789 12| A kis szürke ember~(Egy invalidus irkafirkáiból)~
790 12| pihenésünk. Alig álltunk meg egy helyen, már hallottuk siettető
791 12| hosszú, sziklai útban feldűlt egy szekere, s a túlnan maradt
792 12| tűzben, ellenség országában.~Egy városba értünk, ott körülfogtak
793 12| tűzben, ellenség országában?~Egy hídhoz jutottunk.~Itt megállította
794 12| s amint az ostromtűzben egy ujját lelőtték, hidegvérrel
795 12| fiúknak, de el nem futott egy is, s akinek ellőtték kezét
796 12| és aztán nem jajgatott.~Egy hónap múlva Szeben alatt
797 12| készítettek a kis szürke embernek egy arany rendkeresztet, s az
798 12| megtiszteltetés lehetett akkor egy katonai rendjel elnyerése.~
799 12| katonai rendjel elnyerése.~Egy vén, ősz huszárezredes –
800 12| át neki, mit katonái közt egy fillérig kiosztott, az erdélyi
801 12| az erdélyi hölgyek pedig egy pompás hímzett lótakarót,
802 12| eltette szépen.~Ez mind egy napon történt. Látszott,
803 12| ért, az öreg huszárezredes egy igen szép beszédet intéze
804 12| nyelven.~A jó öreg huszár egy debreceni születésű magyar
805 12| német szavak elmondására egy álló hétig készült, s utoljára
806 12| hogy magyarul nem tudok, s egy szót sem érthettem belőle;
807 12| amit beszélt.~Ez ideig egy sem volt, ki ne könnyezett
808 13| beszéltek a lapok és nemlapok egy váci magnetikus álomjáró
809 13| megjövendölte, hogy Komárom egy napon el fog süllyedni.
810 13| város, jól járt volna, ha egy kis süllyedéssel megmenekedhetett
811 13| megválaszták, Pozsonynak utazván, egy éjet Vácon kénytetett tölteni,
812 13| mellett feküdt az idegkór, egy igen fiatal szűz, arca fehérebb,
813 13| álom és ébrenlét között, egy szünteleni öntudatlan merengés,
814 13| eszembe, hogy ezt nekem szinte egy év előtt megjövendölé a
815 13| várta, hogy melegebb legyen.~Egy szép ködös reggelen átront
816 13| A császári seregek éppen egy falu szőlői közt vonultak
817 13| szalajtsa őket.~Eközben egy kis ősz sasorrú ember lovagol
818 13| szőlőktől, midőn az útfélen egy jajveszékelő svábot találnak,
819 13| segíteni, bízzon ön rám egy zászlóalj gyalogságot és
820 14| azokat megtölteni! – kiálta egy magas, nekihevült arcú szerb,
821 14| szerb, poharát kinyújtva.~És egy szép leány fogta a korsót
822 14| részegebb lett tőle, de egy se bírta kifárasztani, egy
823 14| egy se bírta kifárasztani, egy sem bírta arcát pirosabbá
824 14| nem látta senki. Előttük egy sánc sem magas, egy akadály
825 14| Előttük egy sánc sem magas, egy akadály sem legyőzhetlen.
826 14| képesek volnának nekimenni egy hadseregnek. Mint a rohanó
827 14| ágyútűznek, el nem marad egy is, csak akit a golyó lesodor.
828 14| sipkáival. Nincs köztük egy gyáva, nincs egy, ki megfutamlott
829 14| köztük egy gyáva, nincs egy, ki megfutamlott volna,
830 14| percében. Szégyen volna egy vörössipkásnak nyögni, mikor
831 14| őrtüzünkhöz s pálinkázott velünk. Egy meszely rumot úgy hajtott
832 14| meszely rumot úgy hajtott fel egy hujjában, mint én ugyanannyi
833 14| hozzáteheti, hogy amelyért egy ütéssel három fogát ütöttem
834 14| ütéssel három fogát ütöttem ki egy embernek.~– Az én pofám
835 14| visszaadom a pofont! és attól ő egy egész fejjel lesz rövidebb!~–
836 14| verve a földhöz.~– Most még egy szót. Asszonyaitoknak egyet
837 14| volna és jó hozzád, mint egy oltári szent, nem szánnád
838 14| esős éjszakában eltávozott.~Egy óra múlva nem maradtak a
839 14| utolszor.~Anisia laka előtt egy vörössipkás hadnagy állott
840 14| mely szerelmét és bosszúját egy házba hozta össze.~Futott
841 14| mosolygó, oly szelíd!~Ha egy vonása lett volna rajta
842 14| hogy az ő keblén fogják azt egy perc múlva legyilkolni.~
843 14| Anisia, – szerelmem. – …~Ha egy hangot ejtett volna ki,
844 14| harangszó.~Ne aludjatok!~Egy perc alatt iszonyú lárma
845 14| támadó tömeg ellen.~Az ifjú egy percre kábultan állott meg
846 14| közrevették, szuronyt szegeztek, s egy perc múlva nem volt szerb
847 14| szaporodva új csoportozókkal.~Egy lövés sem esett részükről,
848 14| semmi kérdésre.~Az ezredes egy ingben-gatyában jött szemlét
849 14| halál.~Szőnynél elesett.~Egy szó, egy sóhajtás nem jött
850 14| Szőnynél elesett.~Egy szó, egy sóhajtás nem jött ki ajkáról,
851 14| harcmezőn lehelte ki lelkét, egy sóhaja nélkül a bősz fájdalomnak.~
852 14| fájdalomnak.~Szégyen lett volna egy vörössipkásnak nyögni, mikor
853 15| tenyeret, hogy megpofozza vele.~Egy esetet tudunk, mely mind
854 15| Elmondjuk, amint hallottuk, egy szót sem téve hozzá.~…Úgy
855 15| az európai háború. Csupán egy asztalnál ült két férfiú
856 15| gyanús szemeket veteget, egy tegnap érkezett bécsi szegkovácslegény,
857 15| komplottnak jöhet nyomára.~Mi kell egy szegkovács gyomrának, hogy
858 15| valami szobába bevezette, s egy kövér veres úr előtt talpra
859 15| hét órától fogva fél tízig egy helyben ülni, anélkül, hogy
860 15| helyben ülni, anélkül, hogy egy szót szólna, s végtére elég
861 15| csak az én volt gazdám, egy emberséges szegkovács, akinél
862 15| több efféle.~– Hjaj uram, egy hónapig sem tudom én azt
863 15| kövér vörös úr helyett most egy sovány fekete úr volt ott,
864 15| engedményezett alkotmány! Éljen az egy és erős Ausztria!”~Ezúttal
865 15| erős Ausztria!”~Ezúttal egy háromhónapi börtönnel megmenekülhet
1-500 | 501-865 |