1-500 | 501-744
Rész
1 1| halottja! Kelj föl a sírból és mulattass bennünket!~Míg
2 1| sírban, ülj festőtáblám elé, és mutasd meg arcodat képzetemnek.~
3 1| hallasz. Karének az, millió és millió ajakról. Özvegyek,
4 1| Özvegyek, árvák, koldusok és őrültek siralma az. Hallgass,
5 1| arcodat.~De kacagj fel, és tartsd arcodat az égre,
6 1| ismét. Menj vissza a sírba. És imádj istent: hogy engedjen
7 1| hogy engedjen meghalnod, és ne hozza el rád a föltámadás
8 1| egyik berekből a másikba.~És e hózivataros éjszakákon
9 1| törekvő hadcsapatok. Éjjel és nappal, hegyeken és rónákon,
10 1| Éjjel és nappal, hegyeken és rónákon, éjszaktól délig
11 1| azután megint lovasság, ágyúk és így tovább. A kardok, szuronyok
12 1| minden. Új csapatok jöttek és mentek. A hófuvat behordta
13 1| ágyútűz elől, vészvihar elöl és hátul, vészvihar még az
14 1| jól jár. A többi sort zár és siet, pihenése ütközetben
15 1| Nyugodt álma, ha elesik.~És nem zúgolódik senki. Tűr,
16 1| senki. Tűr, szenved, küzd és meghal. Még akkor is szent
17 1| mihelyettünk a rendőrminiszter úr, és végzi az ország minden állapotját.~
18 1| jelen. A többi otthon volt és aludt, mint illik rendes
19 1| terítve. Az egyiken tea és puncs, a másik kettőn mindenféle
20 1| maga tűrhetőleg elegáns és jókedvű. A miniszter pecsétőre.~
21 1| titanicus férfi, kinek nyaka és könyökei arany paszomántba
22 1| aki rettenetesen nyert és bosszantott mindenkit.~–
23 1| Láttam a sok aranyat és bankjegyet heverni az asztalon
24 1| vén ember, annyi silányság és aggottság egyesült arcán.
25 1| lovagiatlanság, ez illojalitás! – és tudta a jó ég, még mi minden
26 1| vette fel ismét kártyáit és kérdezé: – Mi a visi?~A
27 1| viselek, mint komám, Laci is, és te, édes generálom, és valamennyi
28 1| és te, édes generálom, és valamennyi okos ember, aki
29 1| Magyarországon megalapítani, és akiket ő le fog guillotinoztatni,
30 1| minek jöttek ide az ő idejét és pénzét lopni!~A kompánia
31 1| miniszter úr egyre-másra vesztve és vetkőzve, mikor már csak
32 1| pecsétőr. – Én is jártam ott, és más is, odatetted a szivarokat.~–
33 1| ifjú észrevétele volt, első és utolsó ez estén.~– De nem
34 1| veszedelem terringette!~Szólt és két széket két csapással
35 1| minisztert, ki hallgatva és sebesen járt alá s fel,
36 1| akinek senki sem hisz, és akit kevesen ismerjenek.
37 1| pedig végigfeküdt a pamlagon és ásítozott.~– Öcsém – szólala
38 1| maradhatunk.~– Rettenetes! És nem lehet valamerre menekülni?~–
39 1| elhelyezve. Iszonyú vaspántos és rézcirádás ládák. Két-három
40 1| alá rejtett vexir zárak, és mind hatrendbeli pecséttel
41 1| letépve, sok üggyel-bajjal és nyögéssel valamennyi zárát
42 1| nyögéssel valamennyi zárát és lakatját felnyitotta a kérdéses
43 1| más szétgurult az ágyak és szekrények alá, miket másnap
44 1| másnap a szobaseprő megtalált és megtakarított.~A csodálat „
45 1| mind, mind tömör aranyból és ezüstből, nagybecsű órák,
46 1| látszának a gyertyák világában, és a töméntelen gyűrűk, mellkövek,
47 1| oligarcha család kincsben és pompában századokon át passionate
48 1| gyémántok eljöhetnek belőle.~És így tovább. Minden darabból
49 1| minden, ami csak kis helyet és nagy értéket igényelt.~De
50 1| jó lélek dicséri az urat.~És másnap az országgyűlésen
51 1| rendőrminiszter úrtól jött.~És tartatott nagy dikció azon
52 1| rendőrminiszter úr tartotta.~És adatott ki a veresbetűs
53 1| rendőrminiszter úr adta ki.~És végre íratott egy catói
54 1| láss halált, láss könnyeket és vigasztalódjál.~Nézd amott
55 1| festi a földet. Özvegye szép és fiatal szíve megszakad,
56 1| letépi sebei kötelékeit és hagyja folyni vérét, hagyja
57 1| Kétezer ember áll előtte és védi, túl rajta iszonyú
58 1| onnan? Tűrnek, szenvednek és nem panaszkodnak.~Látod
59 1| seregnek, de a másik fele győz.~És mindenütt, merre nézesz,
60 1| katonák rongyosak, véresek és lelkesültek… A diplomata
61 1| tömeg közül, a miniszternek és öccsének még ez sem volt
62 1| járhatott térdig a sárban és találkozhatott mindenféle
63 1| elküldette magát futárnak és harmadnap ismét úr volt.~
64 1| sáros hónapokat.~– Az igaz. És milyen jó volt, hogy akkor
65 1| meglehet, hogy Hetvenit és a macsakazenéző kompániát
66 1| elejthessenek. Félnek tőled, és ez rossz biztosság rád nézve.
67 1| belőlök.~– Pah, pah! Félnek, és van okuk rá.~– De mégis,
68 1| lengyelnek igen sok gyermeke volt és igen kevés pénze. Becsületes
69 1| pénze. Becsületes ember volt és szegény.~Az asszonyság ezt
70 1| vitte el.~– Asszonyom, ön és mindenki, aki valaha ismert,
71 1| barátom, de Laci gyanakszik, és Lacinak ez elég arra, hogy
72 1| titulálta, most is ott ül és hihetőleg ott fog ülni,
73 1| önnek gyermekei vannak, és ön nem tudná őket hova tenni,
74 1| az én emberem megszökött és engem meglopott. Az a bizalmasság,
75 1| hogy a szegényt mindenkinek és a hatalmasnak mindenkit
76 1| vittem el – kiálta a lengyel, és szemei szikráztak –, én
77 1| becsületes ember kardjához nyúl és megverekszik.~– Ah, barátom,
78 1| arisztokratikus institutio, és én testestül-lelkestül demokrata
79 1| olyan borzasztó dölyfösek! És éppen ez? olyan földhözragadtnak
80 1| meg, mi hiányzik belőle, és jogot nyerek a pecsétek
81 1| árverés oktalan. Aranyat és ezüstöt elprédálni ilyen
82 1| alatt folyvást mosolygott és billegtette a fejét, mint
83 1| kormányzónak legbenső barátja, és hogy ő a respublikát a legtökéletesebb
84 1| ellenségei a magyarnak, és hogy Perczel hogy fogja
85 1| hogy Olmützbe levelezzenek, és a kormányzót kisebbítsék,
86 1| az a kormányzót bántja, és így az egész hazát bántja,
87 1| mindenki mindenféle tónusból és nyelvből, tán koszorút is
88 1| megtanulhattuk, hogy az arany és ezüst bizonyos fajta emberek
89 1| ajtózörgés, káromkodás és tudja a jó ég mi mindenféle
90 1| marqueureket, vendégfogadósokat és mindenféle szolgálattevő
91 1| megszabadítója.~– Igenis és egy fél kuglihupf.~– Ha
92 1| aki megissza a cukorral és spiritusszal kófernyált
93 1| végignézett, lábát előre veté, és szólt kemény, szétmorzsoló
94 1| Azután felemelé poharát és magas leereszkedéssel kihörpenté.
95 1| megbolondul, kivált ha cukor és spiritusz van közé főzve,
96 1| a szemei, odajött hozzám és barátjának nevezett, megszorította
97 1| a nagy férfiú tréfásan, és ivott.~– De hát ez esetben
98 1| kompendiumban őszintén, és ivott.~– De hát visszatérőben
99 1| zavartatván meg, hogy a korcsmáros és pincérei bejöttek teríteni,
100 1| ott ült, előtte üres tálak és üres poharak. Már ekkor
101 1| ellenséges hadsereget muníció és patrontás nélkül.~Végre
102 1| után, ki oly sietve rohan, és a haza üdvét viszi magával.
103 1| úton-útfélen sajtóhibái és vádjai miatt. Hasztalan,
104 1| gázoltatott. A fekete földig!~És elrendeltetett ellene a
105 1| Jelen voltak a miniszter úr és párthívei, magasan ragyogó
106 1| fennhangon kacagva, handabandázva és ingerkedve.~Jelen voltak
107 1| szerint. Hátraültek szegények és lehúzták fejüket, hogy szemeik
108 1| hanyatt esett székében, és néhány percig meg volt halva.~
109 1| szót, szidta, mocskolta, és legjobban szidták, mocskolták
110 1| a sok tépés, marcangolás és püfölés után szóhoz juthatott
111 1| a veszélyes utat mélybe és magasba, a tajtékot verő
112 1| rendetlen, útjában lármáz és veszekszik, ruházata ahány,
113 1| prémes zöld dolmány, ezüsttel és vörössel, ahol csak lehet,
114 1| taktusa ad.~Utánuk ismét ágyúk és ágyúszekerek, mik körül
115 1| hogy az oláh pórnők arany- és ezüstpénzeket viselnek felfűzve.
116 1| ezüstpénzeket viselnek felfűzve. És gyűjte aranyat és ezüstöt.~
117 1| felfűzve. És gyűjte aranyat és ezüstöt.~Most úgy hivé,
118 1| nekik a múltak feledését és közbocsánatot, ha ezentúl
119 1| okádná ki a harcosokat, ezrei és ezrei támadtak elő a fegyveres
120 1| ésszel volt párosulva – hozzá és seregéhez nem méltó csatában,
121 1| nem méltó csatában, ágyúit és becsületét védve.~Ez ifjú
122 1| papagájszín uniformisában.~És a miniszter úrnak rettenetes
123 1| véget szánt ő a gonddal és előnyökkel szervezett gerilla-csapatnak.~
124 1| saját szanszkrit nyelvén és még sajátabb sansesprit
125 1| országgyűlésen megmosdatták értük, és nem törülgették meg utána,
126 1| kalitkázott bohókás evetkéknek és tengeri macskáknak mogyorót
127 1| Erre megszégyenlette magát és lekotródott. Ez történt
128 1| maradandott a békepárt, de másnap és harmadnap egészen más dolgok
129 1| bűnhődtök nem önbűnötökért.~És ti, kik sohasem szerettétek,
130 2| leány napról napra szépült és vidámult, közeledve a menyegzője
131 2| ihlett örömöket Szolnokon, és túl és innen rajta fél Magyarországon.~
132 2| örömöket Szolnokon, és túl és innen rajta fél Magyarországon.~
133 2| szakadatlanul hallatszék a jövő és távozó gőzmozdonyok zúgása,
134 2| őrködésére bízott tárgyakat.~És újra meg újra jöttek a dübörgő,
135 2| volt valakije, akit várt, és összefutva minden szekeret,
136 2| katonákat hozott, kik éh és fagy közepett vad harci
137 2| az újan érkezők, szállást és meleget kérve a náloknál
138 2| aztán egész éjjel dörgött és fütyült a járókelő gép.
139 2| betakargatott nőkkel, gyermekekkel és férfiakkal, kiknek bajuszán,
140 2| tarisznyával – fegyverműhelyek és felszerelések személyzete.~
141 2| jártak házról házra, szállást és meleget keresve. Csak néhány
142 2| jövő szekereket, keresve és nem találva és újra várva
143 2| keresve és nem találva és újra várva kedvesét, barátját,
144 2| mentek tova reggeltől estig és estétől reggelig, bele a
145 2| megszökött minden korcsmáros.~És ez így tartott az esztendő
146 2| esztendő első napjai Szolnokon, és túl és innen rajta fél Magyarországban.~*~
147 2| napjai Szolnokon, és túl és innen rajta fél Magyarországban.~*~
148 2| Délfelé hangos dobverés és trombitaszó verte föl csendjét.
149 2| elmérgesedett nép, gyalog és lóháton, szidva a rossz
150 2| szidva a rossz időt, a szelet és havat és az örökös hátrálást
151 2| időt, a szelet és havat és az örökös hátrálást és az
152 2| havat és az örökös hátrálást és az egész kaputos világot,
153 2| hogy melegedjék sok nap és éj viszontagságai után.~
154 2| mind ráismernek.~Az özvegy és a két leány egyszerre kiáltanak
155 2| óráig lelkem, egyetlenem.~– És mikor jősz vissza?~– Talán
156 2| szerelmet, örömet, boldogságot, és nem gondolni másra, mint
157 2| ellen, ez a katona sorsa.~– És ha a csatában találkoznátok…~–
158 2| a huszár, egy rövid szó és egy hosszú csók s egy az
159 2| előtt ült délceg paripáján, és nem látszott arcán sem a
160 2| üres volt Szolnok ismét, és az maradt késő alkonyatig.~*~
161 2| harcból, fogollyá teszem és nálad hagyom hadifogságban.~
162 2| én akkor talán özvegy.~És ezután sokat sírt a leány,
163 2| visszafojtá mindegyik könnyét és örömét, mert tudta, hogy
164 2| mondani látszatott hozzá: „és diadalunk” – s az a vágyó
165 2| mondani látszott hozzá: „és menyegzőnk”.~Titokban e
166 2| sikerülendett neki, akkor a redoute és a fűzes rejtett ágyútelepei
167 2| művészettel rendezett sáncok és védpontok tartják fedezet
168 2| erőpazarlással, igen sok és igen nagy kaliberű ágyúkkal
169 2| ágyúkkal voltak megtámadhatók, és akkor is azon kockáztatás
170 2| Törökszentmiklóson levén egyesítve Vécsey és Damjanich alatt.~A támadás
171 2| volt intézendő.~*~Szolnok és Cibakháza között van egy
172 2| fiatal rekrutát megbecsülé és halljakendezte.~A komp megindult
173 2| vadludak az égen, lovaik nyaka és tüsszögő feje látszott ki
174 2| megemelte, elhalványult és szólt:~– Bajtársak!~E percben
175 2| jobbra át”-ot csináltak, és csendesen visszaballagtak
176 2| a hely csak igen gyéren és erőtelenül van védve, úgy,
177 2| rajta!” a huszáros „hajrá!” és a „szuronyt szegezz!”~Az
178 2| kezét lüktető sebére nyomja, és néz, néz merően haladó zászlója
179 2| kezét, hagyja folyni vérét, és nem lát semmit többé.~Leghamarabb
180 2| tovább. Másik golyó jön és magát a vitézt dönti a porba,
181 2| is feltartja az kardját és kardján a zászlót, még egy
182 2| fénylő réztarajos sisak és a kivont ragyogó kard.~A
183 2| néha-néha ki-kivillanó egyenes és görbe kardokat, s ha olykor
184 2| dobogása, diadalkiáltás és halálhörgés hangzik mindenünnen.~
185 2| egymáshoz, meg-megakadva és visszanyomva.~És ismét kardok
186 2| meg-megakadva és visszanyomva.~És ismét kardok csattogása,
187 2| dobogása, diadalkiáltás és halálhörgés… A szél elkapja
188 2| rosszabb lenni a másiknál, és ha utoljára ketten maradtak
189 2| tétovázva nézett egymásra.~És ekkor történt azon harci
190 2| nyargalva mint a paripák, és ordítva bőszülten, mint
191 2| mint a zaklatott leopárd.~És a veterán hősök, kik annyi
192 2| feldöntött lőporos szekerek és leszerelt ágyúk hevertek
193 2| egyet, ha az lesz az ordé…~És a cimbalom zeng, a klarinét
194 2| Hazát, dicsőséget, anyát és elhagyott kedvest illetnek
195 2| bágyadtan, arcát felemelve.~És az alkonyi nap rásütött
196 2| arcára, megtört szemeibe és a nehéz sebre, éppen szíve
197 2| éppen szíve fölött. A nap és az élet utolsó sugári oly
198 2| az. – Ma vőlegény voltam, és egyedül megyek alunni.~–
199 2| Viseld gondját, légy testvére és temess oda, ahol rám találjon.~
200 2| Róbert – szegény Anikó…~És lehajtá bágyadt fejét ellene
201 2| elnémult ajkára. A hold és a halál legelső sugára oly
202 2| a két jó leánynak félt és remélt napja. Elhozta örömét;
203 2| egyszerre köszöntött be öröm és siralom. Temetés és násznap.~
204 2| öröm és siralom. Temetés és násznap.~Rózsa lett boldog
205 2| mást hitt mind a kettő.~És azóta másodmagával járt
206 2| ruhában a szolnoki özvegy, és sokszor elgondolkozék róla
207 2| meghallgatta… Egy év múlt azóta… És most mind a hárman feketében
208 3| várost, hogy kirabolnak és megölnek bennünket, sőt
209 3| sok mindenféle ennivalót és bort kirakok az asztalra,
210 3| kívánnak, mindent adok nekik és nem mutatom, hogy félek
211 3| népség szaladni az utcán és segítségért kiabálni.~Végre
212 3| Végre sarkantyús lépteket és kardcsörgést hallok az előszobában,
213 3| bepakolhat, amit megkíván, és késekkel, pisztolyokkal
214 3| egyik szőke, másik barna,és mind a kettő igen módos,
215 3| divatos atilla, medvebőrnek és négyszegletes fejeknek semmi
216 3| felrakott oldalszalonnákra és boros cilinderekre, nem
217 3| óta nem feküdtek ágyban és két nap óta éppen le sem
218 3| felelé az egyik.~No, nézd! És kibírják! Nálunk a cselédség
219 3| a kemencéből vesznek ki, és folyvást kiabált és jajgatott
220 3| ki, és folyvást kiabált és jajgatott és hítta a segítséget.~
221 3| folyvást kiabált és jajgatott és hítta a segítséget.~Sokára
222 3| kitudni tőle, hogy hol volt és mi történt vele. Hát éppen
223 3| mamát némileg megnyugtatni és elhitetni vele, hogy azok
224 3| katonák éppen nem rabolni és gyilkolni jöttek ide; végre
225 3| már jött valami ordonánc, és beszélni akart velük.~–
226 3| táncvigalmat fog rögtönözni, és hogy oda mi is hivatalosak
227 3| is hivatalosak vagyunk, és rögtön foglalót kértek tőlem
228 3| quadrille-re, csárdásra és lengyelre, mert keringő
229 3| mama folyvást ráncigált és ellenvetéseket tett.~– Nincsen
230 3| közbe az én barna tisztem –, és a divatok legszebbikét foga
231 3| coiffure-ömbe egyszerű fehér és piros eleven rózsát tűztem,
232 3| mekkora volt csalatkozásom és meglepetésem! Barátnéim
233 3| servant-om csak a másod- és harmadrangú csillagok közé
234 3| csak öntve lett volna rá.~És hogy táncolt! milyen tűzzel
235 3| nemcsak magamról beszélek. És, ami több volt táncnál,
236 3| az elevenített, az megölt és idvezített.~Egy óra alatt
237 3| szembe egy tükör alá leült és nem táncolt. Ott egészen
238 3| Eközben még két csárdást és egy lengyelt jártak el,
239 3| termete; a rövidre nyírott haj és a nemrég növesztett bajusz
240 3| S ment kardját felkötni.~És a többi tisztek is ugrottak
241 3| elhagyott táncosom. Ment kardját és csákóját felkötni. Mindeniknél
242 3| csatába, mellette lovagolni és biztatni s gyönyörködni
243 3| mellé s ekkor visszafordult és szemeivel látszott keresni
244 3| az ablakba hallgatózni, és figyeltünk és okoskodtunk
245 3| hallgatózni, és figyeltünk és okoskodtunk a távolabb vagy
246 3| negyed múlva nagy robajjal és víg lármával hallánk visszafelé
247 3| a táncosnéját felkeresni és megvigasztalni.~– Hol is
248 3| táncosom nem volt még itt és az őrnagy.~Váltig néztem
249 4| Az öl meg engem, az téged és mindenkit, akiért imádkoznak.
250 4| járni fog veled mindenüvé, és te dicsekedni fogsz vele,
251 4| hogy leányod feltámadott.~És én védeni foglak téged tengernyi
252 4| elsápadnak a havasok lakói, és a Székelyföld minden ifjai
253 4| egy perccel meghalsz te, és te utánad meghal Székelyország.~
254 4| hitveseiktől, hogy utánam jőjenek, és a székely szüzek és a székely
255 4| jőjenek, és a székely szüzek és a székely hölgyek sírni
256 4| itt egyéb, mint az özvegy és az árva.~A halál órája kong.~
257 4| reggelt…~…Szólt a leány, és bezárta szemeit.~– Jó éjszakát,
258 4| halott, alig tizenhat éves, és már meg van halva.~Úgysem
259 4| ifjút. Az ő szerelme Isten és angyalok és haza és túlvilág
260 4| szerelme Isten és angyalok és haza és túlvilág voltak
261 4| Isten és angyalok és haza és túlvilág voltak mindig.
262 4| be a holt angyal sírját, és sokáig kijárt évről évre,
263 4| ült a vén zsöllyeszékben és hallgatta a jósló hangokat.~
264 4| hogy nyissa föl e könyvet, és ahol felnyitja, ott olvasson
265 4| tette e könyvbe – susogá és megcsókolta a levelkét,
266 4| ismét visszatevé helyeikre és homlokát tenyerébe fektetve,
267 4| következik…~A csillagok, a nap és a hold elhomályosulnak,
268 4| a kősziklákhoz veretnek, és házaitok lerontatnak…~A
269 4| megemészti a földet…~Szállj le és ülj a porban te szűz, Babilonnak
270 4| királyi széked. Özvegység és árvaság egyszerre következnek
271 4| te pusztulásodnak ideje, és napjaid messze nem haladnak.”~…
272 4| azt tudta, hogy víni fog, és ha veszt, elvész maga is,
273 4| minden, az éj elfedte az eget és földet s az emberek bűneit.~
274 4| fel kardját, üljön lovára és jöjjön velem.~– Mi történt?~–
275 4| Eredj be, köss kardot, és siess utánam Vásárhelyre,
276 4| még az éjjel. Isten veled és a szegény székelyekkel.~
277 4| kiálta az vissza rohantában és tovanyargalt.~Az öreg tántorogva
278 4| s felnyitotta a bibliát.~És olvasá benne e szavakat:~„
279 4| halálnak árnyéka feküdjék azon és a felhő lakozzék rajta…~
280 4| esztendőből…~Várja a világosságot és el ne jöjjön, ne legyen
281 4| Most feküdném a földben és alunnám s nyugodalmam volna
282 4| nyomorultnak világosságot és életet a kesergőnek?!~Kik
283 4| Távozzál el éntőlem, Uram, és hagyj meghalnom.~És legyek,
284 4| Uram, és hagyj meghalnom.~És legyek, mintha sohasem lettem
285 4| napjaim megrövidültek, és a koporsók várnak reám.”~
286 4| arcát a szent könyvbe rejté és keservesen sírt.~…A vén
287 4| fehér ruhájára. Arc, öltöny és kezek, minden oly liliomfehér,
288 4| csak a szemek csillaga kék és a hajfürte arany.~Áron reszketve
289 4| reszketve törülte meg szemeit és nem akart nekik hinni. Az
290 4| új lap:~„Én veled leszek, és ez jelensége, hogy én küldöttelek
291 4| apját arccal felé fordítá.~És az öregnek úgy tetszék,
292 4| magához kötött holdjával.~És látta, mint bomlanak a távoli
293 4| fel az égre.~A falu vénei és asszonyai, mert minden ifjú
294 4| s éjjel-nappal ébrenlét és fáradság lakott a kis völgyi
295 4| egyet soraikból, az leesik és meghal, vagy kínlódik, szótalanul,
296 4| közepén, vakmerően küzdve tűz és füst közepett, golyók záporában,
297 4| ki apádat is megöltem, és téged is meg foglak ölni! –
298 4| lehetett egymásra többé, kardok és fejszék pengtek a csatában,
299 4| csatakígyó torkából fehér füst és vörös láng lövell ki, mennydörgő
300 4| aranyoshajú szép Lóra leányom! – És lőtt az öreg, minden lövése
301 4| Holtakat, ágyúkat, zászlókat és csatát.~Csata végeztével,
302 4| törülgette, tisztogatta azt és sokszor megcsókolá. Szemei
303 4| városukba, Sepsiszentgyörgyre.~És lőn, hogy a Székelyföldnek
304 4| az aranyhajú Lóra után.~És valahányszor a csatába mentek,
305 4| mentek, megcsókolgaták azt, és mikor a csatában hallották
306 4| városon mentek vele által, és a népség kérdé, mely diadalszekér
307 4| ott, mi ott koszorúkkal és lobogókkal megrakva közelít,
308 4| földje vérrel ázatott meg. És mi gyümölcse lett az elvetett
309 4| elvetett vérnek? Rövid dicsőség és hosszú, hosszú halál.~Voltak
310 4| idvezül.~A kis szürke vezér és fiai, a barna székelyek,
311 4| székelyek, az ősz pattantyús és ércleánya, a hangos sugárágyú,
312 4| csakhogy az élet rövid, és a halál örök.~Hőséges júniusi
313 4| mennydörgés meg-megrázta az eget.~És a földön is csata készült,
314 4| alá a barna fergetegben.~És lenn a földön is csata foly,
315 4| vörös lángot vet az égre és földre, a felhők vérben
316 4| látszanak úszni odafenn és az emberek arcai ide alant.~
317 4| ősz maga, kezében kanóccal és szól: „ne hagyj el, leányom,
318 4| virága, négyszáz ifjú székely és az ifjú vezér nehéz sebeiben,
319 4| ifjú vezér nehéz sebeiben, és a vén Áron apó és a csaták
320 4| sebeiben, és a vén Áron apó és a csaták bűvös menyasszonya,
321 4| ősz ágyús, ércmenyasszony és elmúlt dicsőség!~
322 5| harcolók közé közkatonának.~És hangzott a riadozó dal,
323 5| visszafordult, tüzet adott rá és szuronyt szegezve megállt
324 5| az összeütközött szurony és kard cseng-bong, a csatázók
325 5| utolsó gondolatja nevét és lehajtja arcát a fűbe, s
326 5| megnézte; a golyó a kokárda és a viharcsat között fúrta
327 5| új rajta egyedül a bánat és egy hosszú erőszakolt ránc
328 5| Virágokkal akkor, most élettel és halállal. Ön megvénült,
329 5| becsületes csatatéren, és én nagyon szerettem őt,
330 5| mindhiába, ahhoz én nem értek. És mégis akarom, hogy meghaljon.~–
331 5| ki őt megölte, keressem és üldözzem? S ha végre megtalálnám
332 5| teheted azt, mert asszony vagy és feleség, én nem, mert én
333 5| nem, mert én katona vagyok és vezér.~– Ön engem őrjöngőnek
334 5| szerint megölethesse őt. És ha egy évig tartana is tervem,
335 5| halottaim, pedig igen sokan, és még többen is lesznek.~–
336 5| földhányások között. A setétségtől és magánytól nem féltem annyira,
337 5| beszélj tovább – monda, és ajkai reszkettek az örömtől.~–
338 5| senkinek.~– De te nő vagy… és velem egyedül.~A nő magasztos
339 5| szólt felsóhajtva.~– És e fekete órában – tevé hozzá
340 5| mely a kötelet húzta fel és alá, mint bányászlegények
341 5| bányászlegények ereszkedtek le és szálltak fel ismét s vontatták
342 5| csatornán, s az most elromlott, és a patak itt tört keresztül.~
343 5| haloványak, de az a fekete ruha és az a fekete óra…~A patakon
344 5| első járásom ez ily időben és utakban. Nem messze ide
345 5| pórruhát veszek magamra és megyek tova.~– Miért oly
346 5| sziklafal hasadékaiban.~A vezér és minden tisztek fáklyákkal
347 5| állomásra.~– Parancsot? Kitől és miért?~– Ugyanazon őrnagytól,
348 5| granátosok felültek a nő mellé és vele szembe a szekérre.
349 5| a dühtől, de hallgatott és nem mutatta indulatját.~
350 5| vannak a magyar seregek.~És rögtön mind a három átszökött!~
351 5| elfeledteték vele, hogy vádlott és bíró állnak egymás előtt.
352 5| Odarogyott a nő lábaihoz és csókokkal halmozá el annak
353 5| sokáig nem volt otthon, és az emberek azt beszélték,
354 5| összecsapva. – Csaknem hihetetlen!~És a nő arcán oly élethíven
355 5| asszonysággal különös gyöngédséggel és udvariassággal bánt mindenha.~–
356 5| jött. Érzé, hogy igaza van, és látta, hogy mégis az ellenkezőt
357 5| osztrák seregek közt egy és ugyanazon nőt, ki szüntelen
358 5| császáriak, majd a forradalmiak, és ő a legvilágosabb tanújelek
359 5| helyett.~– Kegyednek Komáromot és a szőnyi sáncokat kell számunkra
360 5| sajátszerű vakmerőség, és egy kis resolutio azon esetre,
361 5| könnyen be lehet jutni a várba és sáncokba, az nagyon hihető.
362 5| Mint a mesében a sánta és a vak, ketten csak teszünk
363 5| lenni kegyed iránt.~– Nos? És ilyen ember nem volna a
364 5| tőlem, hogy hány az óra? és soha sem jött arra a gondolatra,
365 5| fenyegető alakká magasulva fel, és arca kigyulladt –, ez azon
366 5| meg.~– Csak egy szavam, és meg vagy halva… – szól a
367 5| ide azt a gyűrűt ujjadról és menj…~A tiszt felugrott,
368 5| ruhájában, véres kardjával és véres fejével; mire visszatér,
369 5| merész viadalban, sebet adva és nyerve.~A nő elmerengő szemmel
370 6| nyöszörög felsóhajtva a nyomorék és tovább olvas:~„És elnyerék
371 6| nyomorék és tovább olvas:~„És elnyerék az Isten ládáját
372 6| elnyerék az Isten ládáját és Éli két fia is meghala.”~„
373 6| pedig egy ember a harcból és ruháját megszaggatá és port
374 6| harcból és ruháját megszaggatá és port hinte fejére.”~„És
375 6| és port hinte fejére.”~„És íme, Éli ül az útfélen,
376 6| kilencvennyolc esztendős, és az ő szemei meghomályosodtak.”~
377 6| tekinteni az ősz emberre; és szíve elfacsarodott, szemei
378 6| szemének felhőit, a könnyeket, és olvasott:~„Monda az ember
379 6| vers jól ismert végsorait:~„És mikor Éli az Isten ládáját
380 6| hátraesék székéből a kapufélen és meghala.”~ ~A temető
381 6| elment a csatába. Az anya és a menyasszony szemei tán
382 6| Judit, s elfordítja arcát és szemeit kezével eltakarja.~
383 6| arra vette útját. Sáros és véres volt, haja lecsüggött
384 6| tartani.~A temetőárok az anya és fiú között volt. Ez nem
385 6| csata?~A fiú némán inte és fejét lehajtá.~– Vesztél
386 6| elrejté Judit ruhái közt és el akarta titkolni, hogy
387 6| ember ezt hallva, kezeit és világtalan szemeit fölemelé
388 6| világtalan agg volt.~Csak nők és gyermekek maradtak még a
389 6| még a városban. Özvegy nők és árva gyermekek.~A nyolcvanéves
390 6| mind, akik ismerték, unokái és unokafiai száma egész népet
391 6| száma egész népet tett már, és mindazok, kikkel életében
392 6| egy nyomorék van jelen, és azt senki sem tartja férfinak.~
393 6| Juditnak, a büszkelelkű nőnek, és Dávidnak, a nyomoréknak.
394 6| Dávidnak, a nyomoréknak. És csak ők ketten nem sírnak.~
395 6| Összefont karokkal megáll előtte és beszél:~– Dávid! Szépapád
396 6| nyomorék lesütötte fejét és hallgatott.~– Dávid! ha
397 6| volna lakháza silányságát.~– És te sohasem leszesz boldog –
398 6| odarogyott a nő lábaihoz, és annak térdeit átölelte,
399 6| annak térdeit átölelte, és rebegett valami érthetetlen
400 6| fogom a tüzes izzó harangot és énekelni, míg a láng meg
401 6| Úrnak rettenetes napja!…~És a nyomorék alakja, mintegy
402 6| kulcsot a toronyablakból.~És azután a távolba nézett.~*~
403 6| gyermekek forraljanak vizet és olajat az üstben. Az első
404 6| kapuit eltorlaszolta, vizet és olajat forralt, kést köszörült,
405 6| szívét, ellankadni karját és nem tudja, miért.~A csapat
406 6| nemrég oly hősien védtek, és oly hiába, mint távol rokonaik,
407 6| közelíts! E sír határ köztünk és köztetek. Nincs mit keresnetek
408 6| keresnetek e városban. Csak nők és gyermekek lakják ezt, kiknek
409 6| körös-körül megnő az erdő és a fű. Mi pedig egyenként
410 6| pedig egyenként elhalunk, és nem akarjuk, hogy valaki
411 6| várost a világból kizárja, és átkozott legyen, aki azt
412 6| aki azt átlépi, éltében és halála után. Amen!~A cserkesz
413 6| lesz, háború van köztünk és köztetek. Béke nekünk csak
414 6| latolgatás nélkül teljesíteni, és most nem érzett magában
415 6| lova elé; a paripa tombolt és ágaskodott.~És a cserkesz
416 6| paripa tombolt és ágaskodott.~És a cserkesz arra gondolt,
417 6| hasonlók ez asszonyéhoz, és szép húgai s ifjú jegyese,
418 6| termeteik oly délcegek és hajuk olyan fekete – a szépséges
419 6| mint e székely nőké itten.~És szíve erőt vett rajta. Félrefordította
420 6| a szeméből hulló könyűt, és azután lovát sarkantyúba
421 6| asszonyokkal, gyermekekkel és gazdájukat védő ebekkel.
422 6| ablakokból, házhéjáról kövekkel és forró vízzel küzdött ellene
423 6| ellene a fanatikus nép.~És a harang egyre kongott.
424 6| egyre kongott. Sikoltás és fegyverzaj közt hallatszott
425 6| mint egy óriási fáklya, és az égő lángtető alatt még
426 6| csatának, tűznek, viharnak és temetésnek hangja. Most
427 6| lett a csatatérnek, a szél és a láng.~Az emberek elfutottak
428 6| hallatszik még: a vihar üvöltése és a lángok ropogása. Mintha
429 7| sírodba ismét, légy átkozott és aludjál.~Készítsétek a késeket,
430 7| mulatók közt, nevetve, kacagva és versenyt dalolva valamennyivel.~
431 7| halálfehér arccal megáll, és sokáig nem mert hozzá egy
432 7| Olyan fiatal volt még és már hat kérője volt neki …
433 7| arccal a földre veté magát és zokogott keservesen.~– Emeljétek
434 7| áldozatjukat, s rugdosták és ütötték, ki hol érte.~Az
435 7| feküdt ott a puszta földön és mozdulatlanul, mint kinek
436 7| kérdezve tőle, hogy mi fáj, és az sem panaszkodott neki.
437 7| meghalt a leány éhség, nyomor és lélekkín miatt.~Az apa érzé,
438 7| Szenttamásról. Álljon fel és beszéljen a népnek!~Pillanatok
439 7| szélvész közelgte előtt.~És midőn a jövevény átnézte
440 7| atyafiért! Haljanak meg!~És a tömeg visszafordult elszörnyedt
441 7| eszében, hanem annak megölője.~És azzal, hogy még akkor sem
442 7| gyermekének, s elaludt ott és álmodott hosszasan vérben
443 7| hosszasan vérben úszó emberekkel és égő városokkal.~Éjfél felé
444 7| bokrok megül síró nőbeszéd és biztató, erős férfihang
445 7| kötényével törülve szemeit és sokat zokogva.~– Tudsz-e
446 7| aki engemet megver.~A nő és a gyermek eltávoztak, a
447 7| fejedre jutalom van téve, és azt is tudom, hogy neked
448 7| tudom, hogy neked kedves nőd és szép kis gyermeked van,
449 7| fejemről büntető kezét, és én megszűnök gazdák pusztulása,
450 7| becsületes halállal!…~– És ha dicsőséget lelnél ott
451 7| lelnél ott halálod helyett… És ha jönnél vissza, s a nép,
452 7| százszor látták már a halált, és százszor legyőzték, kik
453 7| kik megtanultak tűrni esőt és hideget s le nem szállni
454 7| most zsiványoknak híja és üldözi.~– Én elmegyek és
455 7| és üldözi.~– Én elmegyek és könyörgeni fogok érted.~–
456 7| temettem el az erdőben. És ezt mind a rácok tették
457 7| azoknak ártani fogsz tűzzel és fegyverrel.~– Házat építek
458 7| öreg pattant fel, vénsége és félkeze dacára a legbiztosabb
459 7| azonban még ezeknél is szebb és jobb. Azt egy hadnagy sem
460 7| át a kérdezőnek. – Olvasd és gyönyörködjél benne.~A rabló
461 7| Rózsához:~– Tedd hozzá: és senkinek kegyelmet nem adunk!~
462 7| hogy elmondhassam nőmnek és gyermekemnek, hogy kit foglaljanak
463 7| mennyit vesztettem én ott! és hogy azon városnak el kell
464 7| felforduljon bennem minden érzés, és szomjazza a vért.~– Velünk
465 7| őket, nyomtatott verseket és proklamációkat oszta ki
466 7| közkatonák elvitték a verseket és proklamációkat olvasni tudó
467 7| maguknak, sírtak, káromkodtak és megtanultak könyv nélkül
468 7| bajuk, szívükre mutattak és mondák: „haza, – haza, –
469 7| megengedni, hogy hazamehessen, és másnap már egészséges volt.~
470 7| az árulás nem terem meg.~És az elvetett mag mindenütt
471 7| miknek versei szerelem és kedves helyett vérről és
472 7| és kedves helyett vérről és hazáról beszéltek, keserves,
473 7| szavak „éljen a magyar!” és azok is oly hangra téve,
474 7| végén, néma éjszakákon, és most még jobban hasonlítanak
475 7| hasonlítanak a halotti dalokhoz, és a végsor danája úgy hallatszik
476 7| leány szíve dobogott fel.~És a környék legszebbik leánya
477 7| kopasz volt – „együtt a nap és hold” mint a magyar példabeszéd
478 7| csillagokkal, tele angyalokkal.~És ha vőlegényét látta, ha
479 7| Mindenekelőtt katona vagyok, és tisztelem a törvényeket.~–
480 7| Sok vér, kevés dicsőség és örökös bánat.~– Ne mondd
481 7| Lengyelország” indulóját.~És e percben két szeme egy-egy
482 7| reszkető kezét a zongoráról és megcsókolá.~– Szegény Lengyelország.
483 7| ebédje mellé, odamentem hozzá és megszólítottam. Sokáig nem
484 7| kérem tőledjegyajándékul.~– És egy katona becsületét!~–
485 7| lázítóval Magyarországra. És én tudom jól, bármit mondjanak
486 7| szólt: „Köszönöm, Istenem! És tinektek is, bajtársak,
487 7| pillanat még, s ők férj és nő leendnek.~De a pillanat
488 7| Látlak nemsokára!” – monda, és sohasem látta többet.~*~
489 7| helyen ott lehet látni, és mindenütt ott, hol legnagyobb
490 7| ott, hol legnagyobb a tűz, és egy golyó sem találja… Ah,
491 7| hiányzott, s megmaradt szemével és karjával még akkor is ölni
492 7| kínlódtak, átkozva életet és halált.~
493 7| seregek az erős sáncokat, és mindig hiába.~Ott veszett
494 7| kikre, ha visszatérnek, öröm és hosszú élet várakozik, kinek
495 7| most mind együtt voltak, és azok, kik őket ily boldogtalanná
496 7| lépésnyire volt egymástól, György és Basilisk alig egy kard hosszára,
497 7| Egyszerre esett el György és Basilisk ellenséges golyóktól
498 7| volna, aki megmaradt.~Rabló és üldözött lett újra a csaták
499 8| lelkemnek kínzott teremtménye, és e véres, kínos alakok mind
500 8| csak álom, felébredünk, és nem látunk belőle semmit
1-500 | 501-744 |