Rész
1 1| megemelintve az ablakok előtt –, milyen szorgalmatosak ezek a haza
2 1| azon tanácskoznak, hogy milyen árkot húzzanak nemes Debrecen
3 1| hónapokat.~– Az igaz. És milyen jó volt, hogy akkor el nem
4 1| miniszter úr nem tudta, milyen arcot csináljon egyhirtelen,
5 1| várost mennyire tiszteli, azt milyen strategice nevezetes pontnak
6 1| azoktól várja. Hogy a rácok milyen kegyetlen ellenségei a magyarnak,
7 1| Hogy ő az országgyűlésnek milyen imádója in solidum, néhányak
8 2| hangzik fülembe. Ó, a tüzér milyen boldog…~…Künn az ablak előtt
9 3| feküdni ágyban!~– Pedig, ugye, milyen rossz dolog dívánon vagy
10 3| hozzám.~Az édes mama volt…~De milyen állapotban!~Ruhája összevissza
11 3| észre, hogy ezek a színek milyen jól állanak együtt.~A két
12 3| volna rá.~És hogy táncolt! milyen tűzzel járta a lengyelt,
13 3| töltve, én panaszkodtam, hogy milyen rossz cukrász van itt a
14 3| összeillő pár”. Ah, Eleonóra! milyen boldog voltam, úgy érzém,
15 5| jártam, ezt nem vettem észre; milyen könnyen beleeshettem volna.~
16 5| figyelmezteté őt írás közben.~– Milyen különös volna – kérdé egyszer
17 7| kéz kiontott. Nézzétek, milyen sebesen rohan előre!~Magas
18 8| Tizenhárman ültek az asztalnál.~– Milyen különös! – szólt a család
19 8| szívdobogva felelé: „Imre”.~Milyen hévvel, milyen meleg érzelemmel
20 8| Imre”.~Milyen hévvel, milyen meleg érzelemmel mondatott
21 9| vehetnek bennünket észre, milyen nagy baj lenne abból!~–
22 10| tisztjeinek, hogy a huszár milyen jó véleménnyel van felőlök.
23 11| vagy még holtod után is; milyen lehettél életedben!…~Most
24 11| egész a homlokig.~– Istenem, milyen szörnyű seb!~– Volna bár
25 11| betegen, távol honától.~Milyen jó lett volna meghalnia…~
26 12| Ebből képzelhetni, hogy milyen nagy megtiszteltetés lehetett
27 13| gondolatra. – A csatamezőn.~– S milyen sors vár reá ott? – kérdezé
|