Rész
1 1| a másik kettő a postára ment, s a jött leveleket tördelte
2 1| hátrarúgva a székét, s ment az írószekrényéhez, új pénzerővel
3 1| rengett bele.~– Tervünk füstbe ment – szólt az asszonyság belépve
4 2| császáriak engedelmével ment át rajta, kiknek egy őrszeme
5 3| kegyetek addig nyugórát.~S ment kardját felkötni.~És a többi
6 3| Engem is elhagyott táncosom. Ment kardját és csákóját felkötni.
7 4| tovanyargalt.~Az öreg tántorogva ment vissza szobájába. Mellékszobáit
8 4| apját vezetve maga után; ment előtte légi zajtalan léptekkel,
9 5| Éppen nem; Szélakna felé ment.~– De ez lehetetlen – kiálta
10 5| az özvegyet. Éppen akkor ment oda.~– Éppen jókor jön kegyed,
11 6| Sepsiszentgyörgybe.~Mankójával ment közöttük elmélázva a nyomorék
12 6| Eddig nem mutatott erővel ment az fel a meredek lépcsőkön,
13 6| kizaklatták, – egy része odább ment, – a másik elmaradt, – messze
14 7| is közeledni.~Bántatlanul ment egész odáig, ahol felesége
15 7| rakva, ölébe vette leányát s ment vele ki a városból.~Minden
16 7| leöldösik…~A szó szájról szájra ment.~– Haljanak meg! – kezdék
17 7| Fölkelt, otthagyta a sírt, ment tántorogva odább, be az
18 7| erdőbe, az éj ott lepte – ment azután is, maga sem tudta,
19 7| tudta, hova, miért, de csak ment. Sűrű csalitos buckák közé
20 7| kifizette a korcsmárost, s ment György előtt, anélkül, hogy
21 7| az a csillag ragyog.”~Ki ment valaha ily vígan a halálba?…~
22 8| apja testvéréhez, Józsefhez ment búcsúzni.~Családja körében
23 8| odább.~Innen öreganyjához ment. Útközben másik nagybátyjával
24 8| A decurio pedig sietve ment fel lakába, s midőn léptei
25 9| végétől a másikig hosszú út ment végig egyenesen, kétfelől
26 10| enyészetesebben hallatszott a sorban ment kiáltás:~„Ki vagy? őrjáró,
27 12| merre vezetni fogom?~S ki ne ment volna vele, midőn őt látta
|