Rész
1 1| rád a föltámadás napját.~*~Hideg januári éjszaka volt. Sem
2 2| a zaklatott év. Csikorgó hideg volt. Esztendő utolsó napja.~
3 2| havat a menekvő arcába. A hideg majd megvette szegényeket.~
4 2| kétségbeesőbb arcok, iszonyú hideg, iszonyú hófúvás, gyalogló
5 4| Összefagyva, eléhezve a decemberi hideg éjszakában.~– Adj szállást,
6 5| Asszonyom – szólt az őrnagy, hideg, erőtetett hangon –, megbocsát
7 5| kérdé az őrnagy, többé nem hideg, kényszerített hangon, hanem
8 6| szépapjához, megcsókolá annak hideg arcát, hideg kezeit s magasztos
9 6| megcsókolá annak hideg arcát, hideg kezeit s magasztos túlvilági
10 6| termete, átható szemei, hideg, erőteljes arca mutatá,
11 6| előlép, Judit az, bátor, hideg tekintetével s tiltó mozdulattal
12 7| szemöldökű, fekete képű szerb, hideg bosszantó dühvel állva meg
13 7| mely vállára lehajlék, oly hideg!…~Szeged tornyai már látszottak
14 7| ismert hangjaira.~Ekkor egy hideg kéz érinté kezét.~Felijedve,
15 8| sem jött ki ajkán. Arca hideg, fehér maradt, szemei nem
16 8| forgatá. Mindig azon halavány, hideg arc, azon merev, büszke
17 8| is mindig azon halavány, hideg, fájdalomtalan arc, azon
18 8| pazsurákat is.~A decurio hideg szokott hangján kérdé: „
19 8| elmondva. A decurio nem volt a hideg, vértelen szobor többé,
20 9| vidék számára; télen, ha a hideg szobáikba szorítá, víg társaságok
21 10| alatt tüzek rakattak. Ködös, hideg januári éjszaka volt. A
22 10| meg szegényt.~A tábornokot hideg borzadás futotta végig.~
23 10| mosolyogva; perc múlva sápadt, hideg szótalan halottkép.~Azután
24 10| kísértet, visszavezetve hideg fekhelyére, most elmaradna
25 10| agyából, s elbúvtak félénken hideg koporsóik, penészes templomfalaik
26 10| őket.~E pillanatban valami hideg borzalom futott végig testén.
27 12| látnám…~Mikor decemberben hideg, fagyos éjjel lovagolt előttünk,
|